Kettős születésnap, nem igaz? Pontosabban te 30 éves lettél, az edzőterem pedig lényegében most született meg. S akkor még nem is beszéltünk egy másik örömteli fejleményről!

Az idei születésnapom igazán különlegesre sikerült, az elmúlt hónapok rengeteg szép eseményt tartogattak. A Vasas Karate csapata a WKF Magyar Bajnokságon rövid története során először lett dobogós, és sikerült megállapodnunk több óvodával is, így szeptembertől a Vasas Karate már ovis szinten, a legkisebbek számára is elérhető lesz. A régóta tervezett karate edzőterem átadása pedig felteszi az i-re a pontot. S igen, egy személyesebb örömhírt is meg tudok említeni: feleségemmel gyermeket várunk.

Tovább bővül tehát a Vasas-család. Sikeres ember vagy, folyamatosan építed, fejleszted a szakosztályt. Voltak azért hullámvölgyek is?

Szerencsére nemcsak az elmúlt hónapok, hanem a Vasas Karate megalakulása óta eltelt közel két és fél év is a lehető legjobban sikerült. Néha, amikor az edzőkkel leülünk beszélgetni, mi magunk se tudjuk felfogni, hogy ilyen kevés idő alatt ennyi minden történt velünk. De természetesen kijutott a hullámvölgyekből is: amikor el kellett hagynunk a nevelőegyesületemet, nagyon nehéz időszakon mentünk keresztül. Mióta leérettségiztem, tudtam, hogy komolyan akarok foglalkozni a karatéval, és edzőként is a lehető leggyorsabban akartam fejlődni. Sajnos, a volt egyesületemben nem kaptuk meg az ehhez szükséges támogatást, így nem tudtuk megadni a versenyzőinknek és az utánpótlásnak, amire szükségük volt. A karate a világon egyre népszerűbb lett, egyre többen és egyre magasabb szinten művelték, de mi nem tudtuk tartani a tempót ezzel a fejlődéssel. Szerencsére ma már nincsenek ilyen gondjaink, a Vasas támogatásának is köszönhetően úgy érzem, újra töretlen a fejlődésünk. Nehéz szívvel hagytuk ott a régi egyesületünket, de mára beigazolódott, hogy jó döntést hoztunk.

Egri Tamás szakosztály-igazgató rohamléptekkel fejleszti a Vasas karateéletét

Ha már itt tartunk, miért pont a Vasas?

Bár Budán nőttem fel, és jelenleg is Budán élek, kevesen tudják, hogy a családom egyik ága Angyalföldről származik. Én is Angyalföldre születtem, itt is keresztelkedtem meg. Életem első pár évét az Illovszky-stadiontól pár utcányira töltöttem, tisztán emlékszem, hogy nagymamám konyhaablakából láttam a reflektorokat, és gyakran a szurkolók éneklését is hallottam, így adott volt a Klub szeretete.

Amikor világossá vált, hogy a nevelőegyesületemben nem tudunk tovább fejlődni, egy közeli ismerősöm biztatására döntöttem úgy, hogy megpróbálom az együttműködést a Vasassal. Akkoriban nem sok fővárosi sportegyesületnek volt karate szakosztálya, távolinak tűnt ez a nagy klub. Azonban utólag nézve már akkor is sok közös volt a kis versenyzői csapatomban és a Vasasban: mindig a legjobb versenyeredményekért küzdöttünk, emellett nagy hangsúlyt helyeztünk az utánpótlásra is, és ami a legfontosabb: nálunk is megvolt a családias hangulat. Gyorsan kiderült, hogy helyünk van a Vasasban, és 2016 januárjában meg is kezdtük a közös munkát.

Ami most tényleg egy mérföldkőhöz érkezett. Ha valaki keres majd benneteket, hol találhat meg ezentúl?

Bár már több mint két éve a Vasashoz tartozunk, saját helyünk eddig nem volt. A versenyzőkkel vagy általános iskolai tornatermekben edzettünk, vagy egy kisgyerekek számára kialakított gyermekmozgásközpont különtermét használhattuk. A mostani új teremmel régi álmunk teljesült, sokkal kényelmesebben fogunk tudni edzeni, és végezni azt a munkát, amit a versenyrendszer megkíván.

A terem a XI. kerületi Rubin Hotel wellness részlegének az alagsorában kapott helyet. A helyszín kiválasztásánál fontos volt, hogy jól megközelíthető legyen, hiszen vannak csoportjaink Észak-Budán, Dél-Budán és Szigethalmon is. A Hotel az M1-M7 autópálya bevezető szakasza mellett található, így mind Észak-Budáról, mint az M0-s felől könnyen elérhető a termünk. A tanítás után a Belvárosból érkező élversenyzőink is jól ide fognak tudni érni, hiszen nyolc különböző buszjárat áll meg itt, és a Kelenföld-vasútállomás is csak percekre van tőlünk.

Polgár-Veres Árpád, a Vasas sportszakmai elnökhelyettese, Nagyfi László, a Rubin Hotel kereskedelmi igazgatója
és Egri Tamás, a Vasas karate szakosztályának igazgatója

Azért mégis kicsit fura, hogy egy hotelépületben edzetek majd. Vagy éppen új lehetőségeket rejt ez magában?

Az, hogy egy szálloda wellness részlegében kaptunk helyet, rengeteg előnyt jelent a sportolók készülése szempontjából. Már a termünk is irigylésre méltó, hiszen két külön tatamis helyiség áll a rendelkezésünkre, ahol csoportbontásokkal is tudunk dolgozni. Ezen kívül az épületen belül található egy jól felszerelt konditerem, gőzkabin, finn- és infraszauna, úszómedence és egy projektorral is felszerelt konferenciahelyiség, ahol videókat elemezhetünk, taktikai megbeszéléseket tarthatunk. Egy szinttel feljebb pedig egy nagyszerű étterem vár minket, ahol mind az edzőtáborozó gyerekek, mind a tömeget növelő, vagy éppen fogyasztani akaró élversenyzők étrendjének megfelelő menüket el tudják készíteni.

A másik nagy előnye a szállodának, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy a majdan hozzánk látogató külföldi klubok megszálljanak itt. Számos nagy, nemzetközi verseny van Magyarországon, több ezer indulóval több tíz külföldi országból. Az itt elinduló klubok keresik az edzéslehetőséget a versenyek előtt, és mostantól nekünk is lehetőségünk nyílik fogadni őket. Egy ilyen együttműködés a mi versenyzőinknek is kimondottan jó lenne, hiszen a nagy megméretések előtt együtt tudnának készülni a külföldi egyesületek legjobbjaival.

Mint mindig, most is tele vagy tervekkel.

Nagyon boldog vagyok, hogy elértük most erre a pontra, ahonnan még tovább lehet fejlődni. Itt is szeretném megköszönni azoknak, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre: a Vasas ügyvezetésének, élén Markovits László elnök úrral, a Rubin Hotel vezetőségének, valamint a tatamikat Ádám Imrének és a Tatami Sport Kft.-nek. Emellett köszönet illeti a Vasas Karate-család minden tagját: az edzőket, akik rengeteg támaszt nyújtottak az elmúlt évek során, a versenyzőket, akik hétről hétre keményen dolgoztak, és természetesen az őket támogató szülőket. Mit is mondhatnék: tényleg a család az első!