Budapest Honvéd – Vasas 3-1 (0-0)
Bozsik-stadion, 3800 néző.
Vezette: Solymosi P. (Berettyán P., Lémon O.)

Honvéd: Gróf – Baráth, Bobál D., Ikenne-King (Kovács N., 82.) – Heffler T., Pölöskei, Gazdag, Banó-Szabó (Májer, 86.), Holender – Eppel, Lanzafame (Danilo, 80.)
Vezetőedző: Supka Attila

Vasas: Nagy G. – Risztevszki, James, Vaskó (Pavlov, 86.) – Hangya (Berecz, 80.), Vida, Egerszegi, Barczi, Murka  – Ádám M. (Vogyicska, 82.), Gaál B.
Vezetőedző: Michael Oenning

Gólszerző: Eppel (53.), Lanzafame (66.), Holender (76.), ill.: Gaál (87.)
Sárga lap: Eppel (12.), Lanzafame (66.), Holender (68.), ill.: Egerszegi (22.), Vida (74.)

Az idényben mutatott teljesítmény alapján (és persze a számok tükrében), az NB I-es tagságot illetően érvényes volt ránk a mérkőzés előtt az idézet: „Lenni, vagy nem lenni..." Az is tény, hogy ennek bekövetkeztéről a saját kezünkben volt a döntés joga, hiszen esetleges kispesti sikerünkkel, minden más körülménytől függetlenül a következő idényt is az NB I-ben kezdhettük, volna...
A mérkőzésen tapasztaltak azonban nem igazán támasztották alá az előbbieket, hiszen kijelenthető, ezen az estén nem hogy a győzelmre, de még a pontszerzésre sem látszott igazi esélyünk, noha az első játékrészben nem született gól.
A második félidőben azonban hamar begyűrt minket a Honvéd. Előbb egy védelmi hiba után szerezték meg a vezetést, majd egy gyorsan elvégzett szabadrúgásból mattolták együttesünket. Ekkor már az is nyilvánvaló volt, a többi mérkőzés alakulásának tükrében, hogy nekünk a döntetlen sem lett volna elég...
A hátrányunk aztán tovább nőtt, amit Gaál Bálint egy rossz visszajátszást kihasználva ugyan csökkentett, ám ez már nem osztott, nem szorzott... Csatárunk találata egy ideig az utolsó NB I-es gólunkat jelentette.

A bajnokság végeredménye: