„Visszagondolva, én már a kezdetektől fogva kötődtem a Vasashoz, csak akkor még nem tudtam róla… Az első klubom birkózóként a Csepel Autó volt, ami ugye piros-kék. Az első edzőm is vasasos volt, aztán serdülőkoromban jó barátságba kerültem az akkor még szombathelyi Hegedűs Csabával, de Kozma Istvánnal is találkoztam, mielőtt hivatalosan is a Fáy utcába költöztem.”

„Amikor a Vasasba kerültem fiatal edzőként, bementem első nap, és kérdeztem, melyik az én csoportom. Mondták, hogy egyik sem, először nekem kell összetoborozni őket. Így hát az edzőtársak segítségével járni kezdtem a környékbeli iskolákat. Bemutatókat tartottunk, és próbáltuk lecsalni a srácokat a szakosztályhoz.
A nulláról indultunk, de szépen fejlődtünk, így amikor Meggyes Matyi, az egyik tanítványom serdülő világbajnok lett, felkértek, hogy vezessem az egész utánpótlást.”

„Később felnőtt vezetőedző is lettem, mikor elkezdődött a generációváltás, de csak azzal a feltétellel vállaltam el, ha a saját csoportomat megtarthatom. Így aztán kettős szerepem lett, volt olyan csapatbajnokság, ahol előbb sportzakóban figyeltem a vasasos versenyzőket, aztán gyorsan melegítőt húztam, hiszen jött a saját fiaim versenye.”

„Markovits elnök úrtól minden évben kapok születésnapi lapot, amin rajta van, hogy a család az első. Nos, akkoriban tényleg egy család voltunk a Fáy utcában, a kézis lányok például ott edzettek mellettünk, jártunk egymás versenyeire. Szép idők voltak…”

„Büszke vagyok rá, hogy a tanítványaimat nemcsak a sportra, hanem az életre is neveltem.  Elintéztem, hogy az összes srácnak szakmásított jogsija legyen 17-18 évesen. Bejártam az iskolájukba, figyeltem rájuk. A legnagyobb élmények mégis a nyári edzőtáborok voltak: a dunaparti víkendházunk kertjében sátraztak, a feleségem egy hétig főzött rájuk. Edzettünk, úsztunk, játszottunk, nagyon jól összekovácsolódott a csapat.”

„Sajnos végül a Vasasból rossz szájízzel jöttem el, maradjunk annyiban, hogy szakmai vitáim voltak, így aztán szétment a jó közösség, bennem is megtört valami. A sporttól mégsem szakadtam el, a szülőhelyemen, Tökölön épült egy sportcsarnok, ahová vezetőt kerestek, én pedig elvállaltam. Végül onnan mentem nyugdíjba.”