A stadionszektorok mellett a Fáy utcai labdarúgó-edzőpályák is új nevet kapnak a fejlesztéseket követően. Összesen nyolc Vasas-legenda lesz névadó, a korábban bemutatott öt klasszis után most megismerkedhetünk további három névadóval. Persze, őket nagyon is jól ismerjük!
Kiss László
Az 1956. március 12-én született Kiss László már huszonhárom esztendős volt, amikor bemutatkozott a Vasasban – előtte Pécsett és Kaposváron futballozott –, ám mindjárt az első idényében talpra állította a Fáy utcát, valamint a Népstadiont. Angyalföldi premierjén kétszer „köszönt be” a Dunaújvárosnak (2-2), s 1979 tavaszán úgy szerzett 16 gólt, hogy ugyancsak duplázott a Honvéd (2-1), valamint Szombathelyen a Haladás ellen (2-1), majd mesterhármast ért el az FTC-vel vívott rangadón (5-3).
Egyhamar a szurkolók – klub-hovatartozás nélküli – kedvencévé vált, mert látványos fővárosi feltűnése ugyanúgy elbűvölt mindenkit, mint 1981-ben a norvégok elleni vb-selejtezőn Oslóban (2-1) és Pesten (4-1) elért két- két gólja, továbbá az 1982-es világbajnokságon a salvadoriak hálójába küldött villámgyors triplája. (A 10-1-es győzelemmel zárult meccsen a 70. és a 77. perc között rámolta be a hármast.) A Vasasban 191 bajnoki mérkőzésen, a nemzeti együttesben 33 találkozón szerepelt, az angyalföldi csapattal 1981-ben MNK-t, 1983-ban Közép-európai Kupát nyert.
A KK-ban a Verona ellen mind idehaza (1-0), mind Itáliában (2-1) győztes gólt ért el. A Vasastól Montpellier-be szerződött, ahol együtt játszott válogatott csatártársával, Törőcsik Andrással. (Az Angyalföldről szintén a francia csapathoz szegődő, 1982-től három évig a Herault megyei gárdában futballozó Zombori Sándor éppen Kiss érkezésekor vonult vissza, ám a klub alkalmazásában maradt.)
Müller Sándor
A hatvanas évek Vasas-aranykora utáni periódus kiemelkedő játékos-egyénisége volt a mind a technikáját, mind az irányítókészségét illetően ragyogó kvalitású Müller Sándor.
Az 1948. szeptember 21-én született középpályás 1968 tavaszán, a Pécs elleni 4:0 alkalmával debütált az első csapatban, és két évvel később már a válogatott kezdő tizenegyében szerepelt (Norvégia–Magyarország 1:3). Ugyancsak 1970-ben Közép-európai Kupát nyert – a döntő visszavágóján emlékezetes gólt szerzett a pozsonyi Inter ellen (4:1) –, majd 1973-ban tagja volt az MNK-győztes piros-kék együttesnek. (A döntőben a Honvéd 4-3-as legyőzésekor a háromgólos Várady Bélával a mezőny legjobbja volt.) Az Üllői úti stadion 1974. május 19-ei újjáavatásán ő szerezte a Vasas győztes gólját az FTC ellen (1-0), tíz nappal később pedig az aranylabdás Albert Flórián búcsúmérkőzésén játszott a válogatottban.
Az 1976/77-es évad százgólos angyalföldi bajnokcsapatának vezéregyéniségévé vált, osztályzatai nyomán – Váradyval holtversenyben – kiérdemelte a szezon legkiválóbb labdarúgóját megillető Népsport Kupát. A Vasasban 318 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, a válogatott címeres mezét 17-szer öltötte magára, szerepelt az 1982-es világbajnokságon. A Fáy utcából Antwerpenbe szerződött – a belga klubban együtt futballozott válogatott csatártársával, Fazekas Lászlóval –, majd Alicantébe, a Hercules csapatához igazolt.
Török Péter
Az 1951. április 18-án született, és – súlyos betegség következtében – alig harminchat éves korában, 1987. szeptember 20-án elhunyt Török Péter tizennyolc évesen, az Eger elleni 2:0-ás meccsen debütált a Vasasban, amelyben aztán 349 bajnoki találkozón szerepelt. Tagja volt az 1970-ben Közép-európai Kupát, az 1973-ban és 1981-ben MNK-t, 1977-ben bajnoki címet nyerő csapatnak. Legemlékezetesebb NB I-es meccsét az aranyérmes évadban, 1976 augusztusában, a Videoton ellen játszotta: a 4-2-es találkozón előbb jobb, majd bal lábbal lőtt hatalmas gólt. A gyors és jól cselező törzsgárdista eleinte jobbszélsőt, aztán jobb oldali középpályást, majd jobbhátvédet játszott. Az utóbbi szerepkörben 35 alkalommal a nemzeti együttesben is kitűnt. A kerethez tartozott az 1978-as világbajnokságon, ám egyetlen találkozón sem lépett pályára; az 1974-es vb-n meg azért nem vehetett részt, mert második válogatott mérkőzése, a magyar–svéd selejtező vereséggel felérő 3-3-mal zárult a Népstadion 80 ezer nézője előtt. Hetvennégyben azzal kárpótolta magát, hogy tagja volt az utánpótlás Európa-bajnokságon aranyérmes válogatottnak. A döntő visszavágóján Mészáros Ferenccel, Kántor Mihállyal és a kétgólos Várady Bélával együtt szerepelt Sárosi László szakvezető csapatában az NDK fiataljai elleni 4-0-ás mérkőzésen.
