Dobos Sándor, 2018.04.04. | Vívás

Hazatértek a Vasas SC junior párbajtőrözői Veronából, és magukkal hoztak egy világbajnoki címet és egy bronzérmet is. Halla Péter, a mester, Koch Máté, a kétszeres érmes és Nagy Dávid értékeli a versenyt.

Remekül sikerült a veronai junior és kadét vívó-világbajnokság klubunk versenyzőinek, hiszen a junior párbajtőr-válogatott két vasasos erőssége, Koch Máté és Nagy Dávid is éremmel térhetett haza szerdán. Nem is akármilyen érmekkel, hiszen csapatban világbajnok lett az Andrásfi Tibor, Debnár Gergely, Nagy Dávid, Koch Máté összetételű magyar válogatott, míg egyéniben Koch Máté bronzérmet szerzett.

Szép heteket élnek meg a mieink, hiszen nemrég Szocsiban szintén aranyérmes lett a juniorcsapat az Európa-bajnokságon, Nagy Dávid pedig ott egyéniben ezüstérmesként zárt. De Koch Mátéról a budapesti felnőtt Grand Prix kapcsán is pozitív színben írhattunk, hiszen ő jutott a legmesszebb a magyarok közül, a 16 közé. Ezzel együtt azt mondja, élete legjobb eredménye ez a mostani egyéni vb-bronz.

Koch Mátét már itthon értük el, így összegezte a világbajnokságot, előbb a csapatarany tekintetében:

„Először is szeretném megköszönni a Vasasnak és elsősorban edzőmnek az egész éves munkát. De köszönöm azoknak a vasasos társaimnak is, akik a mindennapokban az edzéseken segítenek, és a válogatott társaknak is, azoknak, akik nem voltak benne az utazó négy versenyző között, de együtt készülünk. Köszönöm a szakmai stábnak is, hogy segítik a munkákat. Úgy mentünk neki csapatban a vb-nek, hogy szeretnénk lemásolni az Eb-szereplést. Tudtuk, hogy az ázsiai országok erősek lesznek, de nagy szerencsénkre például az águnkon szereplő Koreát Izrael legyőzte, így velük kellett vívni a döntőért. Egyébként is elmondható, hogy a világkupákkal ellentétben most könnyű águnk volt, korábban mindig pokoli nehéz volt eljutni a fináléig. Most a döntőben a franciákkal küzdöttünk, nem volt egyszerű, mert jobban kezdtek, majd miután átvettük a vezetést, és elmentünk, épp rajtam jöttek fel megint. Szerencsére két nagyon erős csapattársam van, akik kisegítették a csapatot, nagyon köszönöm nekik, hogy fordítottak.”

Ami pedig az egyéni versenyt illeti:

„Életem legjobb eredménye ez a világbajnoki bronzérem. Nagyon nehéz ágam volt, a csoportmérkőzéseken egy vereségem volt, egy mexikói sráctól kaptam ki, ráadásul őt azonnal visszakaptam az egyenes kieséses szakaszban, és tartottam tőle. Ráadásul megszúrta a bal kezem vívás közben, még mindig nagyon fáj, szerencsére sikerült felőrölnöm aztán. Ezután Andrásfi Tibivel vívtam, nem örültem neki, hogy legyőztem, de az élet most így hozta. Edzéseken általában pariban vagyunk, most én voltam a jobb. Két nagyon nehéz, egytusos asszó következett ezután, 15-14-re és 12-11-re győztem egy belga és egy kazah versenyző ellen, a döntőért pedig Di Virolival vívtam. Elmondható, hogy ma ő utánpótlásban a legjobb vívó, sajnos, engem is lesimázott. Ennek ellenére elégedett vagyok a vb-vel, örülök, hogy két érmet is hazahoztam” – összegzett Koch Máté.

Fotó: hunfencing.hu

Nagy Dávid egyéniben a 64 közé jutásért kapott ki olasz ellenfelétől, ami érthetően csalódás volt a pár héttel ezelőtti Európa-bajnoki ezüstérem után. Na, de a csapatarany sok mindenért kárpótlás volt.

„Az egyéni sajnos tényleg nem úgy sikerült, ahogy terveztem, jobbra számítottam, már csak azért is, mert az Eb után nem éreztem nagyobb nyomást magamon. Lassan jöttem bele a vívásba, a csoportomban is nehezen ment a vívás, két vereséggel kezdtem, de aztán a nehezebb ellenfelekkel szemben a többi asszómat megnyertem. A táblát így kicsit nyugodtabban vártam, viszont a sorsolásom nem volt jó, nehéz ágra kerültem. Rögtön az első asszóban egy olasszal vívtam és hosszabbításban egy tussal ki is kaptam. Maradt a szurkolás a többieknek, és ez egész sokáig lekötött, mivel Máténak egészen az elődöntőig szoríthattunk. A gyors búcsúnak megvolt a maga előnye is, jóval nagyobb hiányérzet maradt bennem és éhesebb is voltam a csapat előtt. A vívás aznap is döcögősen indult, de meccsről meccsre egyre jobban belejött az egész csapat, és mindenki remekül vívott. Itt a sorsolásra sem lehetett panaszunk, viszonylag könnyű águnk volt. Ennek ellenére végig koncentráltan kellett vívnunk, és be is jutottunk a fináléba, ahol nagy meglepetésünkre és örömünkre az olaszok helyett a franciákkal vívtunk. Nem számítottunk könnyű asszóra, attól függetlenül, hogy a szezonban kivétel nélkül mindig megvertük őket. Könnyű meccsünk sosem volt, ráadásul most bombaformában voltak. A rajtot ők kapták el jobban, de a közepén sikerült utolérnünk őket, és megfordítottuk a meccset, majd el is húztunk 7 ponttal. Ezt követően viszont a franciák vívtak újra nagyot és ledolgozták a hátrányukat. Tibi az utolsó előtti asszóban újra kéttusos előnnyel adta tovább a vezetést, és végül a két tust háromra növelve sikerült befejeznem a meccset, így megnyertük a világbajnokságot. Nagyon boldogok voltunk, ugyanis erre készültünk egész évben. Büszkék is lehetünk magunkra, mert mindenki kihozta magából a maximumot.”

Halla Péter, a két vasasos versenyző edzője így értékelte a világbajnokság párbajtőr szakaszát:

„Sűrű, nagyon kemény három napon vagyunk túl, de boldog és elégedett vagyok. Egyéniben Máté kiváló formája kitartott Veronában is, előtte a budapesti Grand Prix-n fantasztikusan vívott, az már egy jó előjelnek tűnt. Az elődöntőre kicsit elfáradt, az olasz ellenfele jobban bírta fejben az asszót. Mátéra egyébként is jellemző, hogy ha előnyre tesz szert, utána hajlamos kicsit kiengedni. Dolgozunk rajta, hogy ez változzon, amióta rendszeresen foglalkozik vele pszichológus, tapasztalom a javulást. Összességében nagyon elégedett vagyok a vívásával. Dávid két vereséggel kezdett a csoportkörben, és ez gyakorlatilag megpecsételte a sorsát, mert jóval nehezebb ágra került. Hiába jött bele folyamatosan a vívásba, az olasz fiú ellen végül balszerencsés körülmények között kikapott. A csapat kapcsán reménykedtünk benne, hogy meglehet az első hely, és ebből a szempontból jól jött, hogy a franciák kiverték a nagy rivális olaszokat az elődöntőben. Ettől függetlenül nagyon fordulatos finálét vívtunk, minden csapattagnak voltak remek és kevésbé jó periódusai. Külön tetszett, hogy Dávid befejező emberként az asszója előtt lefeküdt a padlóra, kizárt mindent, és nem a szurkolással volt elfoglalva. Ez a koncentráció, és a rendkívül változatos vívása kellett végül az aranyhoz. Nagy Marcellről is szeretnék említést tenni, aki szépen helytállt a kadeteknél egyéniben, csupán a világbajnok ellenfele tudta legyőzni.”

A srácoknak még nincs vége a szezonnak, a párizsi felnőtt világkupára készülnek, valamint arra, hogy a felnőttválogatón megtartsák vezető pozíciójukat a Magyar Kupa csapatversenyében.


Hirdetések