Friss junior Európa-bajnoki arany- és ezüstérmes párbajtőrvívónkat ismerhetjük meg jobban heti nagyinterjúnkban.
A Szocsiban rendezett kadet és junior vívó Európa-bajnokság legeredményesebb junior vívója lett a Vasas SC párbajtőrözője, a 19. születésnapját júliusban ünneplő Nagy Dávid. Halla Péter tanítványa egyéniben ezüstérmet szerzett, a magyar válogatott tagjaként pedig tevékeny szerepet vállalt az Európa-bajnoki cím megszerzésében. Klubunk és a magyar párbajtőrvívás nagy ígérete Dávid, aki tavaly két felnőttválogatót is nyert és felnőtt csapatbajnoki ezüstérmes lett a Vasassal. Jó ideje beszámolunk már eredményeiről, de ez a mostani Eb talán a korábbiaknál is nagyobb lépcsőfok a fejlődésében.
„Nagyon szerény srác, elsőként ezt emelném ki. Nagyon jó barátságban vagyunk, együtt nőttünk fel, mind a válogatottban, mind a Vasasban nagyon jól megértjük egymást. Remek befejezőember, nagyrabecsülöm a higgadtságát és koncentráltságát, amit az asszók végén be tud mutatni, én erre biztosan nem lennék képes. És hát nagyon jókat lehet vele beszélgetni, nemcsak vívásról, hanem bármi másról is” – Koch Máté, az Eb-győztes csapat másik vasasos tagja jellemezte így Nagy Dávidot.
Mi is jót beszélgettünk vele legújabb sikerei kapcsán, a Kovács Pál Vívócsarnokban, Pasaréten.
Itt ülünk a csarnok közepén, ahol a kardozók gyakorolnak éppen. Az egyik edző, Öcsi bá, viccesen megjegyezte, végre egy jó környezetben, kardozók között készülnek rólad képek. Korán eldőlt, hogy te párbajtőröző leszel?
Az első pillanatban, amikor elkezdtem a vívást. Általános iskolában, első osztályban kezdtem, mert a suliban, a Bocskai István Általános Iskolában kötelező órarendi tantárgy volt a vívás a testnevelésóra keretében, hetente egy vagy két alkalommal. A testnevelőtanárom Péter bá volt, ő pedig ugye párbajtőredző. Egy idő után, mikor látta, hogy mozog bennem valami, és hogy érdekel a dolog, elhívott a délutáni edzésekre is. Eleinte szárazon vívtunk, nem kötöttünk be, majd aztán elkezdtünk a tőrrel ismerkedni. Miután elértem egy bizonyos kort és elkezdtem versenyezni, Péter bácsi elhívott a Vasasba, azóta itt edzem.
Nagy Dávid és edzője, Halla Péter (fotók: Vasas Attila)
Ha nem a vívás lett volna a kötelező a suliban, hanem mondjuk, a kosárlabda, akkor kosaras lennél?
Amikor a család választotta a sulit, tudta, hogy van vívásoktatás is, és ez egy kis plusznak számított az elején. Valószínű, ha ott nincs vívás, akkor nem ismerem meg ezt a sportágat.
Teljesen egyenes út vezetett mostanáig a kezdetektől?
A legelején a vívás mellett fociztam, úsztam és vízilabdáztam, a Vasasban. Nem voltam kifejezetten jó a pólóban, de azt is lelkesen csináltam. Amikor eljött az idő, hogy választani kell, és eldőlt, hogy muszáj több energiát befektetni a fejlődéshez, választani kellett, és előbb a foci morzsolódott le, majd a vízilabda. A vívásban jóval eredményesebb voltam, így nem volt kérdés, mi marad.
Az első edződdel dolgozol ma is, hiszen Halla Péter több mint tíz éve foglalkozik veled. Ez előny?
Azt hiszem igen, teljes összhangban vagyunk. Az elején nagyon fontos volt, hogy olyan ember foglalkozzon velem, aki megszeretteti velem a sportágat, ő ilyen volt. Mindig jól megértettük egymást, és bár van, aki már fiatalon is többször vált edzőt, vagy mint példaképem, Imre Géza pályafutása során is többször váltott, én ennek sosem éreztem a szükségét.
Egyébként mennyire ismerted a vívás hagyományait, a magyar vívás eredményeit, történelmét?
Láttam a Star Wars részeit és A három testőrt, nagyjából ennyi volt, nem követtem a sportágat kezdetben.
„Dávid korán, már másodikos korában kitűnt a többiek közül. Nagyon jó fizikális képessége és adottsága volt, nagyon jól megtanulta a technikai alapokat, és emellett gondolkodott, és gondolkodik. Természetes, hogy később voltak hullámvölgyek, mindenkinél vannak, de sokat segíti a fejlődését, hogy rendszerben és nagyon tudatosan él. Így készül fel a versenyekre, az iskolára, nem csapong össze-vissza. Van egy célja, azt tartja szem előtt és annak érdekében dolgozik. Ahhoz, hogy valaki igazán eredményes legyen, nagyon elhivatottnak kell lenni. A vívás ugyanis egy olyan sportág, ahol mindig tanulni kell. Mivel a vívómozgás nem természetes, hanem egy tanult mozgásforma, mindig, újra és újra csiszolni kell. Egy-egy verseny után is, hiszen mindig eltorzulhat a technika, mindig meg kell újítani. Dávid erre képes.”
Most már azért más a helyzet, gondolom, egy ideje.
A jelent követem, nyilván. Már csak azért is, mert a felnőtt élversenyzőkkel is együtt edzem olykor a válogatottban. Ahogy az ember egyre komolyabban vív, még inkább beleolvad a közösségbe, megismeri a korábbi nagy versenyzőket, hiszen többükkel, mint edző is lehet találkozni.
Szüleid egyébként voltak némi hatással a sportágválasztásra?
Sportoltak ők is, de nem versenyszerűen. Édesanyám úszott, de inkább csak saját maga szórakoztatására, míg édesapámban inkább megvolt a versenyszellem. Aikidózott és biciklizett, de ő is inkább szabadidős tevékenységként.
Most a Budapesti Osztrák Iskolába jársz. Miért pont oda?
Nincs hagyománya a német nyelvnek a családban, legalábbis nem beszél senki németül, de a több nyelven beszélést nagyon fontosnak tartjuk, emiatt is gondolkodtunk kéttannyelvű gimnáziumban. Idősebb csapat- és vívótársaim közül többen is oda jártak, így Szőke Sára vagy Fenyvesi Csaba, ők is javasolták ezt a gimit.
Jó suli?
Kemény. Főleg az élsport mellett.
A gimi után majd egyetemre menne Nagy Dávid
Mennyire együttműködőek ebben a tekintetben? Segítik a vívókarriered?
Kemény gimnázium, megvannak azért a minimális elvárások, amiket muszáj teljesíteni. Emellett viszont van egy bizonyos szintű korrektség, amivel tolerálják a vívást.
Emlékszel az első edzésre?
Hogyne. Mikor idejöttem, még tőrözők is voltak a Vasasban. Amikor beléptem a terembe, előbb a kardozókkal találkoztam, a terem közepén a tőrözők edzettek, a legvégén meg a párbajtőrözők. Végig kellett tehát sétálnom a termen. Péter bá bemutatott mindenkinek, és mondta, hogy tessék velem is vívni. Amire emlékszem az az, hogy nagyon befogadóak voltak a többiek, jó közösség volt az akkor is, gyorsan sikerült beilleszkednem. Ez a jó hangulat most is megvan, családias, baráti hely a Vasas, és bár a fiatalabbakat nem igazán ismerem, nem edzünk együtt, a többiekkel, így a felnőttekkel is nagyon jó a viszonyom.
A fiatalabbak már rád is másként néznek, ha belépsz ide? Működik a hierarchia?
Azért ez még nem feltűnő. Nem súgnak össze, hogy „figyelj, itt van Nagy Dávid”. Nem vagyok egy Szilágyi Áron vagy Szász Emese.
És mi a helyzet, ha ők lépnek be?
Olyankor én vagyok a kisgyerek. Felnézek rájuk. Megvan egyébként a vívásban a hierarchia, a kisebbek tudják, hol a helyük. Megvan a tisztelet a részükről, és bennem is megvan az idősebbek, így Bányai Zsombi, Buta Levente felé, mint ahogyan Áron vagy Emi felé is.
Mi volt az első nagyobb siker, ami után úgy érezted, jó döntés volt a vívást választani?
Mikor elkezdtem versenyezni, eleinte nem nagyon voltak eredményeim, illetve nekem a nyolcba kerülés számított eredménynek, hiszen az első nyolc kapott érmet. Egy darabig ez nem jött össze, majd amikor először sikerült, ötödik lettem egy kisebb versenyen. Akkor nagyon boldog voltam, az nagy lendületet adott. Részt vettem az Olimpici-versenyeken, és az első Törpicin rögtön győzni tudtam. Aztán folyamatosan jöttek az eredmények, sikerült egy szintet tartani, eszembe se jutott abbahagyni a vívást.
Edződ szerint rendszerben éled a mindennapjaidat és nagyon tudatosan építed fel az életed. Honnan ez a fajta szemlélet?
Lehet, hogy tudat alatt a szüleimtől ered, de nem emlékszem, hogy bármit is rámerőszakoltak volna. Sokkal kényelmesebb, ha van egy kerete a napomnak. Meg van tervezve minden nap, szeretek rendszerben élni. Elég feszített a menetrend, délig suli, aztán egy óra pihenés és jövök edzésre, majd edzés után haza, akkor van időm tanulni és felkészülni a „holnapra”.
A világbajnokságon az arany (is) a cél
Most még junior korú versenyző vagy, aki már felnőttversenyeken indul, és nem is akármilyen eredményeket ér el. Ezt az átmenetet ügyesen kell felépíteni, mert az első, már teljes felnőtt évben sok minden eldőlhet, mentálisan is. Hogy érzed, sikerül ezt jól menedzselni?
Juniorként egy felnőttversenyen nincs teher az emberen, hogy felnőttként milyen ott versenyezni, azt még nem tudom megítélni. De a különbségeket látom, és ez leginkább nem tudásban mérhető a junior és a felnőtt mezőny kötött, hanem abban, ki mennyire koncentrál és mennyire van ott fejben. A junioroknál el lehet szórakozni egy fél asszót legtöbbször, mert ellenféltől függően szinte bárhonnan vissza lehet kapaszkodni. Felnőttben viszont minden egyes tus számít. Ha ott valaki elmegy az elején, elúszik az egész asszó.
Fejben mennyire vagy jó?
Érzem magamon a fejlődést, az egy évvel ezelőtti önmagamhoz képest mindenképpen. Sokat számít a versenyrutin, a tapasztalat, és az ember egyre inkább komolyodik, így koncentrálni is jobban tud. Aztán ott van a külső segítség is, akár a pszichológusok, én is hetente járok a Vasas pszichológusához.
Vannak vívók, akik mentális és egyéb képességeiket inkább egyéniben, mások inkább csapatban tudják kamatoztatni. Ebben az értelemben milyennek tartod magad?
Magamról úgy érzem, mindkettőben jó vagyok, de tényleg teljesen más egy egyéni és egy csapatverseny hangulata. Egyéniben önmagáért vív az ember, csapatban pedig a másik három emberért, és a klubért vagy a nemzetért. Szerencsére a Vasasban és a válogatottban is olyan csapattársaim vannak, akikkel nagyon szívesen vívok, kedveljük, tiszteljük egymást. Bányai Zsombival vívtam a korosztályos válogatottban is, de még kadet 1-esként, így a junior Eb-n nagy szerepem nem volt annak a csapatnak az ezüstérmében. Ettől még örültem a srácok sikerének, mert nagy volt köztünk az összhang. A Vasasban már a felnőtt csapatban vagyok én is, ahol ő a befejezőember, nekem ott más szerep jut. A korosztályos csapatban is, hiszen egy ideig Andrásfi Tibi volt a befejező, ezekre a szerepekre fel kell készülni. Koch Máté, vasasos klubtársam, barátom szintén nagyon jó csapatjátékos, nagyon odateszi magát a csapatversenyeken.
Nemsokára megint oda tudjátok tenni magatokat, hiszen jön a veronai világbajnokság, mit vársz magadtól?
Jól sikerült az Eb, talán kicsit jobban is, mint terveztem, éppen emiatt nem érzek nagyobb terhet magamon a vb előtt. Csapatban szeretnénk aranyat nyerni, egyéniben pedig nagyon örülnék a dobogónak, a legjobb nyolc közé jutással pedig nem lennék elégedetlen, ha úgy kapok ki, hogy meccsben vagyok és jó az ellenfél. Aranyérmem nemzetközi versenyekről még nincs, legfőbb ideje, hogy legyen.
„Nemcsak a közeli múlt, hanem a korábbi évek eredményei alapján is benne volt Dávidban ez az eredmény. Végre meghatározó tag volt a juniorválogatottban, a kerettagságot már korábban is kivívta magának, de akkor azért maradt ki, mert harmadik vagy negyedik volt a magyar ranglistán. Most teljesen egyértelmű volt a helyzete. Hogy kihozta-e magából a maximumot? Ezt akkor tudnám mondani, ha megnyerte volna az egyéni versenyt. Lehetett volna arany, talán amiatt nem sikerült, mert az elődöntőt követően, amikor lehengerlő játékkal győzte le a francia fiút, nem tudott váltani. Dávid talán úgy érezte, ugyanúgy kell vívnia tovább, holott előtte megbeszéltük, hogy mást kell mutatni az olasz versenyző ellen. Minden asszót elölről kell felépíteni, mintha mi sem történt volna addig, minden ellenféllel szemben más és más taktikát és megoldást kell keresni és találni. Félreértés ne essék, nincs bennem csalódottság, ez egy szakmai gondolat, amiből tanulni lehet és kell. Előfordult már egyébként, hogy világkupákon nagyszerűen menetelt a végéig, majd jött egy új asszó, és mondjuk a cseh Jakub Jurka elhúzott több tussal, amire már nem tudott Dávid reagálni. Meg kell tanulni váltani, el kell felejteni a múltat egy-egy asszó előtt, és csak előre kell tekinteni.”
KOCH MÁTÉ: „Dávid nagyon ügyesen hozta be a végén a csapatot”
A Szocsiban rendezett Európa-bajnokságon Koch Mátétól is várhattuk a jó eredményt. A Vasas SC fiatal versenyzője tavaly felnőtt világkupa-bronzérmet szerzett Heidenheimben, azóta még inkább figyel rá a nemzetközi mezőny. Most a csapataranyért tett sokat, egyéniben végül a 12. helyen zárt (a francia Artur Philippe-től kapott ki a nyolc közé jutásért, Nagy Dávid elődöntős ellenfelével szemben).
„A nyolc közé jutás volt a célom egyéniben, amit el is érhettem volna. Az Eb előtt Szabácson simán megvertem a francia srácot, de úgy tűnik azt a meccset nagyon kielemezték, felkészültek belőlem, és azt kell mondjam, nagyon jó vívással győzött le. A világbajnokságon szeretnék majd a nyolcba jutni.”
Középen Koch Máté és Nagy Dávid
S akkor az a bizonyos csapatarany!
„Az Európa-bajnokságot megelőző világkupákon felmérhettük saját magunk erejét, és rögtön az elsőn sikerült megverni az olaszokat. Igaz, akkor egy gyengébb erősségű válogatottal álltak ki, később rendre kikaptunk tőlük. Az Eb előtt Baselben az volt a célunk, hogy megőrizzük a világranglistán a második helyünket, ez biztosította, hogy az olaszokkal csak a döntőben fussunk össze. Merthogy a döntőre készültünk, az volt az elvárás. A franciák elleni elődöntő nem volt olyan egyszerű, sokáig egál volt, de aztán Dávid nagyon jól vívott, átvette a vezetést, és az volt a fordulópont, utána mindenki rá tudott tenni egy lapáttal. Így együtt kadet korunk óta vívunk Dáviddal, Andrásfi Tibivel, nagyon örültünk a döntőnek, ami előtt azt mondtam a többieknek, menjünk neki, lesz, ami lesz. Jobban kezdtek az olaszok, aztán Dávid Cuomo ellen mínusz ötről felhozta egálra az asszót. Tibike jött, vívott egy passzívat, majd én jöttem Cuomóval szemben. Sikerült kettővel legyőznöm, így végre hátrányba kerültek az olaszok. Tudni kell, hogy ők vívásban is nagyon jól védekeznek, szerencsére most mi kerültünk előnybe. Agyaltunk, ki legyen a befejezőember, mert tudtuk, hogy náluk Di Veroli lesz, akitől Dávid egyéniben elég simán kikapott, ahogyan Szabácson is, az Eb előtt. Most viszont nem, nagyon ügyesen és higgadtan vívott, és behozta a csapatot a végén.”
A két évvel ezelőtti kadet Eb-arany, valamint az Esztergályos Patrik, Siklósi Gergely, Andrásfi Tibor összeállítású csapattal megszerzett korábbi junior Eb- és vb-bronz után tehát most Eb-arannyal gazdagodott Koch Máté, akiről Nagy Dávid épp a minap árulta el, elég kiismerhetetlen a stílusa.
„Általában a magyar riválisok nem szeretnek ellenem vívni, mert olyan helyzetekből is képes vagyok tust adni, ami szokatlan, váratlan. Korábban tőrvívó voltam, onnan ered ez a képesség, azt hiszem, tényleg ez az egyik erősségem” – fogalmaz Máté, aki tíz éve a Vasas vívója, és aki hamarosan tehát Veronában bizonyíthat Nagy Dáviddal együtt, a junior világbajnokságon.
