Nemrégiben befejeződött a magyar bajnoki szezon (az osztrák már korábban) a Market-Vasas ifjúsági csapata számára, miután a középszakaszt követően, a keresztbe játszás során a Pesterzsébet megálljt parancsolt neki.

A hazai pontvadászat alapszakaszában 17 mérkőzést játszott Horváth András és Perczel Gábor csapata, ebből hatot nyert meg, tizenegyet pedig elveszített, benne egyet hosszabbítást követően. Mindez a 8. helyre volt elegendő a bajnokság első felében. Következett a középszakasz, melynek során a Győr, az UTE, a DVTK és a KMH ellen játszott a gárda páros meccset, ezt a periódust 3 győzelemmel és 5 vereséggel zártuk, az egyik vereség hosszabbítást követően született meg. Mindez azt jelentette, hogy a negyeddöntőért, a nyolc közé jutásért a Pesterzsébettel kellett játszani. Ez a párharc nem sikerült a legjobban, két alkalommal is 3-2-re kaptunk ki, így végül a 9. helyen zártuk a bajnokságot.

Horváth András szép feladatnak tartja az ificsapat irányítását

Az Erste Bank Junior League-ben a B csoportban küzdött a Vasas csapata, és ott végül a 7. helyen végzett, így vágott neki 22 kör után a kvalifikációs körnek, de esély ekkor már nem volt a felsőházi rájátszásba jutáshoz, értelemszerűen. Végül a negyedik helyen zárt abban a csoportban a Vasas, így a lejátszott 30 meccs során 9 győzelmet és 21 vereséget számolt, utóbbiból 2 alkalommal hosszabbításban maradtunk alul. (A két bajnokság mérkőzései között átfedések voltak.)

Ificsapatunk ebben az évben új edzőt kapott, Horváth András tavaly még a junioroknál tevékenykedett, most viszont elkezdhette az építkezést az ifiknél:

„Mondhatjuk, hogy életemben először voltam egy teljes szezonban vezetőedző, és élveztem ezt a szerepet. Annak ellenére gondolom így, hogy az elképzeléseimet nem sikerült 100 százalékosan megvalósítani. Szerettem volna, ha taktikailag egy bizonyos szintre eljutunk a csapattal, de bebizonyosodott, hogy korcsolya- és bottechnikában is van még hová fejlődni, mint ahogyan harcosságban is. Ezt az évet arra szántuk, szánjuk, hogy ezekben a mutatókban javuljunk. Kondícióban és erőnlétben is igyekeznünk kell, de ha a fiúk keményen és elszántan dolgoznak, akkor jövőre meg tudjuk ugrani azt a szintet, ahová el szeretnénk és ahová el kell jutni. Tetszik tehát a munka, és amennyiben Leviéktől lehetőséget kapok, a folytatásban is igyekszem hasonló elhivatottsággal dolgozni az ifik mellett”.

A szakember szerint a keret átlagéletkora miatt nem lehetett túlzó eredményességi célokat megfogalmazni a szezon előtt, már csak ezért sem tűztek ki konkrét elvárásokat a csapat elé. Ezzel együtt kicsit felemásra sikeredett az év, és a végén maradt egy icipici hiányérzet is.

„Azzal a tudattal vágtunk neki az évnek, hogy egy fiatal csapat vagyunk, olyan hokisokkal, akik tavaly nagyrészt még a serdülő-bajnokságban játszottak. Nem lehettek a realitástól elrugaszkodó elvárásaink az eredményeket tekintve, már csak azért sem, mert egy ifi EBEL-bajnokság össze sem hasonlítható mondjuk, egy serdülő A-bajnoksággal. A cél az volt, hogy a srácok minél többet játszanak és fejlődjenek, ismerkedjenek meg azzal a közeggel, ami már a profi hoki, a felnőtthoki felé vezető út első állomásának nevezhető. Azt gondolom, sikerült teljesíteni az alapvető célt, a játékosok fejlődtek, mind eredményességben, mind a játék képét tekintve látszott ez. Ugyanakkor volt egy kis hullámvölgy is a szezonban, ezt nem rejthetjük véka alá. A bajnokság elején nem kezdtünk túl jól, de aztán jött egy elég erős középső szakasz, amikor kezdett összeállni a játékunk, amikor a srácok már kezdték megérteni, mit szeretnék tőlük látni. A szezon második felével kapcsolatban már a kettősség érzése van bennem. Elkaptunk nálunk jóval erősebb csapatokat is, gondoljunk csak a bajnoki bronzéremért játszó UTE elleni, hosszabbításos vagy győzelemmel végződő találkozókra, ugyanakkor becsúszott néhány nem várt vereség is, elsősorban a nálunk alacsonyabb szintre sorolt csapatok, például a KMH elleni kudarc volt fájó. Más kérdés, hogy ezen a meccsen sem tudtam elmarasztalni a srácokat, a mérkőzést visszanézve látszott, hogy hajtottunk, küzdöttünk, csak éppen semmi sem akart összejönni, ilyen a sport. A negatív élmények közé kell sorolnom az utolsó párharcot is, amit elveszítettünk a Pesterzsébettel szemben. Ezt a csapatot nem sorolom a nálunk gyengébb együttesek közé, velünk hasonló kaliberű társaságról van szó, biztos voltam benne, hogy szoros meccseket vívunk majd egymással. Egy-két kulcsjátékosunk hiányzott a párharc során, ennek ellenére van bennem egy kis hiányérzet, reális cél volt a továbbjutásunk, ez végül nem sikerült.”

Horváth András és a kispad

A játékosok egyéni fejlődését jelzi az is, mennyire számítottak rájuk a juniorkeretben. Nos, többen is szerepet kaptak ifistaként Ladányi Balázstól és Revák Zoltántól. Közülük a 17. születésnapját majd augusztusban ünneplő Farkas Botond játéka emelhető ki, akire már tartósan számítanak az U20-as csapatban, és feltűnő volt Mayer Zsolt szerepvállalása is, őt a bajnoki véghajrában hívta egyre többször a juniorkeret, ott volt a MAC elleni elődöntők során és a Fehérvár elleni EBYSL-elődöntőben is számítanak rá.

„Az én munkámat inkább Zsolti szerepe dicsérheti, azt gondolom, a szezon elején semmi realitása nem volt annak, hogy a juniorok között lehetőséget kapjon. Viszont benne láttam azt az elszántságot, küzdeni akarást és az ezzel párhuzamosan járó tehetséget, ami arra predesztinálta, hogy megadják neki a lehetőséget. A mostani kiélezett mérkőzéseken nyilván kevesebbet játszik, de az, hogy ott van, egy jó visszaigazolása a munkának. Boti esete más, tehetségéből adódóan ő szinte a serdülőktől ugrott fel a juniorok közé, igazság szerint jót is tenne még neki pár mérkőzés az ifjúsági bajnokságban. Ennek ellenére elég jól veszi az akadályokat, nagy értéke ő a Vasasnak. Farkas Gerit kell még megemlítenem, ő lényegében végig a juniorokkal készült, kapusként speciális a helyzete, ugyanakkor számíthattunk rá néhány mérkőzésen, és ilyenkor vezére volt a csapatnak, több találkozót is ő hozott nekünk. Hogy jövőre mi lesz, még kérdés, van egy-két játékos, aki kiöregszik az ifi korosztályból, és vannak olyanok is, akik tehetségüknél fogva is megérhetnek arra, hogy egyre több szerepet kapjanak az U20-as bajnokságban. Ehhez viszont taktikai szinten és akaratban is sokat kell még fejlődni” – fogalmazott Horváth András.

A keret egyébként a bajnokság lezárása ellenére tovább edz, a serdülőkkel közösen lényegében, elsősorban a jég- és bottechnikát csiszolják a következő időszakban (a szezon végéig jégen), hogy aztán egy rövid pihenés után elkezdődjön a felkészülés a következő idényre.