Nyári Virág

1968. január 10-én született Budapesten. Jelenleg az MTK szakmai igazgatója. A Vasassal kétszeres magyar bajnok (1989, 2005), hatszoros Magyar Kupa-győztes, 1996-ban bejutott a CEV-kupa négyes döntőjébe. A Cannes csapatával francia bajnok, kupagyőztes, BEK-elődöntős. 145-szörös válogatott, 1989-ben Eb-9. helyezett. Strandröplabdázóként ötszörös bajnok, kétszeres egyéni győztes. Lánya Porubek Lilla, korábbi juniorválogatott röplabdázó, a Vasas korábbi kupagyőztes játékosa, az Egyesült Államokban él.

Hisz a beszélő nevekben? Nyári Virág: friss, vidám, mosolyra fakasztó, nem igaz?
Igen, van benne valami, és magamat pozitív és optimista embernek is tartom, aki egyben mindig a realitások talaján marad. Ez lehet, hogy a születési hónapomnak köszönhető, a Bakok mindig földhöz ragadtak. Lehet, hogy ez egy eleve elrendelés, a szüleimnek is hálás vagyok a nevemért. Igaz, általános iskolában még gyakran csúfoltak, de aztán később megszerettem, mi tagadás, a név kötelez. Derülátó ember vagyok, próbálok a magam módján mindenkinek segíteni, akinek tudok, és pozitívan hozzáállni a mindennapokhoz.

S milyenek ezek a mindennapok? Kedden délután beszélgetünk, a hívásom éppen ki van hangosítva az autóban. Munkából munkába?
Igen, két munkahelyem van, egy civil és egy olyan, ami a sporthoz kötődik. 2001 óta dolgozom a röplabda mellett is, egy ideig nem mertem, majd aztán már nem is akartam feladni ezt a kétlakiságot. Jelenleg egy műszaki ellenőr cégnél dolgozom, a pénzügyeket intézem, emellett az MTK szakmai igazgatója vagyok, mert a röplabda mindig is örök szerelem marad, amitől képtelen vagyok elszakadni. Ez a két dolog együtt ad ki engem, így leszek teljes. Lehet, hogy több szabadidőm lenne, ha az egyiket elhagynám, de akkor nem érezném jól magam, nem tudnék meglenni egyik nélkül sem. Nekem a röplabda nagyon sokat adott, áldom a szüleimet, és persze a saját magam kitartását is, hogy a sportot ilyen magas szinten űztem és azt, hogy a tanulást sem hanyagoltam el, sokkal könnyebben tudok érvényesülni az élet minden területén.

A Vasas csapata az 1986-87-es bajnokságban, Nyári Virág a felső sorban, jobbról a második

A Vasas, mint klub mennyire erősítette a meggyőződést az első időszakban, mennyire segített abban, hogy a sportág szeretete szerelemmé alakuljon?
Nagyon sokat. Persze, Vihar Levente bácsinak köszönhetem az első lökést, hiszen ő jött el az óbudai Kerék utcai Általános Iskolába az egyik testnevelésórára. A NIM SE és később a Vasas fantasztikus utánpótlás-edzője volt ő, aki rögtön szólt, hogy le kellene mennem a Folyondár utcába, ez úgy 1979-re tehető. A NIM, a Nehézipari Minisztérium sportegyesülete nem sokkal azután olvadt be a Vasasba, miután odakerültem. Szerencsém is volt, mert a kezdeti lépések, például a röplabdában nagyon fontos alapérintések, jól mentek. Igen, a Vasasnak óriási szerepe van abban, hogy a sportág életem része lett, a Folyondár utca a második otthonom volt, és hát majdnem 25 évig szolgáltam a klubot.

Beszélhetünk legekről?
Persze, a legbüszkébb arra vagyok, hogy tagja lehettem a 89-es és a 2005-ös bajnokcsapatnak is, és ezzel egyedüli vagyok a két keretben. De a Vasas színeiben értem el a 145-szörös válogatottságot és a Vasas-színekben lettem négyszeres strandröplabdabajnok is.

Az 1989-ben bajnoki címet szerző csapat, Nyári Virág az alsó sor bal szélén

A két arany közül melyik az izgalmasabb, értékesebb?
A 89-es bajnoki cím azért volt felemelő, mert egy több éven át tartó nagyon kemény munka végeredménye volt egy nagyon fiatal csapattal, légiósok nélkül, csak saját nevelésű játékosokkal. 2005-ben már rutinos rókaként voltam a Vasas tagja, de így is nagy élmény volt a fiatalabb csapattársakkal közösen ünnepelni. Az állandóságot a Vasas fantasztikus szurkolói jelentették, és jelentik ma is, közülük Töfi és Polo állnak hozzám a legközelebb. De a teljes táborral a mai napig jó a viszonyunk, boldogsággal tölt el, hogy akármikor a Folyondár utcában járok, kedves szavakkal fogadnak. Melegséggel tölti el a szívemet, mikor Markovits Lacitól megérkezik a karácsonyi vagy születésnapi üdvözlőkártya. A 89-es bajnoki címünkre kaptunk egy örökös bérletet a klubtól, ez ma is itt van a táskámban.

Mi volt a legnagyobb élménye a Vasassal?
A két bajnoki cím mellett a CEV-kupa négyes döntős szereplés, 1996-ban, az volt a nemzetközi porondon a legnagyobb eredményünk, sokáig klubszinten is a legnagyobb magyar siker volt – most a Békéscsaba ér ilyen magasságokba. Viszont akkor mi légiósok nélkül, tíz magyar játékossal értünk el odáig, és erre büszkék lehetünk ma is. Janda Attila volt az edzőnk, és egy nagyszerű generáció tagjai voltak a csapattársaim, mint például Polgár Annamária, Dambendzet Natalie, Gerevichné Bardi Gyöngyi, Balogh Dóra, Szórád Lívia, Battlay Krisztina, Matykó Viktória. Ennek az évnek és sikernek köszönhetem azt is, hogy Franciaországba szerződhettem, ahol négy csodálatos évet tölthettem, előbb hármat Clamert-ban, majd egy nagyon sikereset Cannes-ban.

A 2005-ös bajnokcsapat a döntő után, Nyári Virág a felső sorban balról a harmadik

Megmaradtak egyébként a Vasas-barátságok?
Igen, napi szinten beszélek Józsa Zsuzsival, „Tésztával”, aki a Vasas-drukkerek egyik kedvence volt vagy Kriegel Orsival. Nemrég jártam Sopronban, ahol meglátogattam Szikora Ildikót, akivel legutóbb hét éve találkoztam, borzasztóan jó volt újra látni. Szijjártó Csillával hetente péntekenként játszunk egy vegyes csapatban, rendszeresen kapok üdvözleteket a születésnapok és névnapok alkalmával Bánhidi Vikitől, Pollák Gabitól, Benőfi Katitól és Császár Anditól. A későbbi csapatból gyakran beszélek Halász Mártival, Dégi Barbival, Czakó Máriával, de pár hete találkoztam Tormási Orsival vagy épp Dambendzet Natalie-val, aki Svájcban él és még játszik is néha. Azaz intenzíven élnek a Vasas-kapcsolatok, mondhatom.

1989-ben Európa-bajnokságon járt, aztán legközelebb csak 2015-ben jutott ki a magyar válogatott az Eb-re. Hogyan élte meg ezt a 26 évet?
Nyilván azt nehezen, amikor mi nem tudtunk eljutni az Eb-re, a sportágunk és maga az élsport is elég mostoha helyzetben volt a 80-as évek végétől a 90-es évek végéig. Viszont csodás volt látni, hogy pár éve kinőtt és révbe ért az a csodálatos generáció, amelynek tagjai először a rotterdami junior Eb-re jutottak ki, majd aztán a felnőtt Eb-re is. Tálas Zsuzsa, Vacsi Evelin, Dékány Bernadett, Molcsányi Rita, Miklai Zsanett vagy Sándor Reni, Szakmáry Gréti játékát öröm volt nézni, az persze tény, hogy nekik nagy lökést adott az az új szemlélet, amit Jan de Brandt hozott a magyar röplabdába. Ennek a generációnak a tagja egyébként lányom, Lilla is, ő éppen akkor került a Vasas felnőttcsapatához, amikor én búcsút intettem a klubnak, 2007-ben. Később kupagyőztes és bajnok lett a Vasassal, de jó ideje az Egyesült Államokban él, egy másik életutat választott.

fotó: MTK

De nem bánja, igaz?
Nem, csak azt, hogy nagyon ritkán találkozunk. A Kansas State University hallgatójaként nagyon szép sikereket ért el, hiszen ott volt a csapattal a Sweet Sixteenben, azaz az amerikai egyetemi bajnokság legjobb 16 csapata között. Az Egyesült Államokban nincs profi bajnokság, az egyetemi számít a legmagasabb szintnek, ahol mintegy 500 csapat versenyez. Büszke vagyok rá, a kinti eredményeire és a civil életére, hogy megtalálta a számításait. Tavaly férjhez ment, Ryan a család tagja lett, alig várom, hogy a tavasszal jöjjenek Magyarországra.

Mit jósol az idei magyar bajnokság végére?
Nem könnyű megmondani, mert elég nyitott, mondjuk úgy, hogy három csapatot meg tudok jósolni a négy közé: a Békéscsaba, a Vasas és a Nyíregyháza ott lesz. Jókay Zolit kedvelem, jó edzőnek tartom, általában a rájátszásra beérik a munkája, eddig legalábbis így történt. Majd meglátjuk.

Dobos Sándor