- Milyen indítattásból vállalt tanácsadói szerepet a Vasasnál?
Ahogy szokták mondani, az ördög a részletekben rejlik, így van ez az utánpótlás-nevelésben is, rengeteget számítanak az apróságok. Kulcsfontosságú, hogy a gyerekek megtanulják a helyes technikát. Ha ez nem sikerül egészen kicsi korban, utána már nagyon nehéz jó játékosokat nevelni. Erre szeretnék a Vasasnál is odafigyelni.

- Mi az, amit eddig látott a szakosztálynál?
Ami nagyon fontos és örömteli, hogy sok a gyerek. Figyelem az edzéseket, voltam pár meccsen is, látom, hogy lelkesek és mozgékonyak. Úgy gondolom, egyedülálló, ami a Vasasnál zajlik, a szakosztályvezetés precízen dolgozik, és azt is nagyon meg kell becsülni, hogy elnök úr és a vezetés ilyen feltételeket biztosít. Most már csak azon kell dolgozni, hogy a komoly alaplétszámból minél többeket megtartsunk a sportágnak. A fokozatosságot kell szem előtt tartani, nem szabad átugrani semelyik képzési fokozatot.

- Ad konkrét tanácsokat is az  edzőknek?
Sosem akartam okoskodni, most sem fogok. Eddig, ahol eredményt értem el, mindig meghallgattam a tanácsokat, de csak az adekvát dolgokat vettem át. Az összetett játékban hiszek, kell lennie ötletnek a játékban, tudnia kell a játékosoknak többfajta feladási vagy ütési módot, hiszen ebből tud szép kombinációs támadásokat indítani a csapat.

- Mikor láthatjuk Gabi nénit a Folyondárban?
Általában heti egyszer, szerdán vagyok fent. Aznap szinte az összes utánpótláscsapat edzését végig tudom nézni, a meccsekre pedig mindig szakítok időt.

- Szép idea a saját nevelésű játékosok foglalkoztatása, de közben egyre több a légiós a magyar röplabdasportban.
Ez kivédhetetlen manapság, de a Vasasnál legalább a szándék megvan, hogy saját utánpótlást neveljenek, és a légiósok mellett azért sok fiatalt is látunk a felnőtt keretben. Úgy gondolom, ha továbbra is tervszerűen zajlik a munka, akkor egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ennyi gyerekből ne lehessen majd megtölteni az első csapatot saját nevelésű játékosokkal.

- Bámulatos, hogy 89 évesen ilyen lendülettel beszél a dolgokról. Mi a titok?
Fene se tudja… Mindig előrenéző típus voltam, nem szerettem elhagyni magamat. Persze tudom, hogy öregszem, nem futok úgy már, mint fiatalkoromban, de a lendületességem valóban megmaradt. Azért is hoztam a futást szóba, mert én tulajdonképpen most visszatértem a Vasashoz: mielőtt elkezdtem a röplabdát, gyerekként Pasaréten atletizáltam, és ott tanultam meg minden alapot, ami a jó koordinációhoz szükséges.

- Végül, ha egy dolgot kellene tanácsolnia az ifjú vasasos röplabdázóknak, mi lenne az?
Hogy figyeljenek a tanulás és a sport egyensúlyára. E tekintetben a jó időbeosztás a kulcsa mindennek: anno Kispestről jártam sportolni a Margitszigetre, akkor a villamoson töltött időt kellett kihasználnom arra, hogy tanuljak. És működött: jó tanuló voltam. Erre a tudatosságra biztatom a mi gyerekeinket is!

PORTRÉ
Dr. Kotsis Attiláné 1928. május 31-én született Budapesten.

Fiatalkorában gátfutásban és távolugrásban is magyar bajnoki érmes volt, kosárlabdában pedig NB I-es játékosnak mondhatta magát.

Később röplabdában alkotott igazán maradandót: játékosként 26-szoros magyar válogatott volt, szövetségi kapitányként a világ -és Európa-bajnoki érmek mellett három olimpián járt a női válogatottal, és kétszer is negyedik helyig vezette a nemzeti együttest.

Érdemei elismeréseként beválasztották a női röplabdasport halhatatlanjaié közé.