Nagy Viktor, Decker Attila és Bisztritsányi Dávid olyan szakemberrel dolgozhat a 17. FINA Világbajnokság kezdete előtti hetekben, aki a 2000-es években a magyar válogatott minden rezdülésének részese volt, így a két olimpiai bajnoki címnek Athénból és Pekingből, mint ahogyan a többi közt a 2003-as barcelonai világbajnoki címnek is.

Most ismét itt egy világbajnokság, amelynek Mátéfalvy Csaba tevékeny részese lehet Märcz Tamás szövetségi kapitány hívószava után.

Mikor is volt utoljára a válogatott mellett? – kérdeztük a szakembert.
A londoni olimpia után, még az őszi Világliga-meccseken én dolgoztam a csapattal, bár az érthetően már egy átmeneti időszak volt.

Hosszú szakasz zárult le akkor.
Igen, 2002 tavaszán kerültem a válogatotthoz, jó régen volt, akárhogy is nézzük, ez tizenegy szezont jelent.

Mondhatjuk, hogy pályafutása legszebb időszaka volt ez?
Azt hiszem, igen, ezt nyugodtan leírhatjuk. Nagyon sokat adtak azok az évek, de nemcsak a válogatottban, hanem a klubomban, a Vasasban párhuzamosan betöltött feladataim miatt is. Szép időszak volt, sok-sok élménnyel és sikerrel. Kiemelném a pekingi olimpiai győzelmet, ahol Kis Gábor, Varga Dániel, Varga Dénes és Hosnyányszky Norbert jóvoltából négy akkori aktív Vasas-játékos játszott az aranyérmes csapatban.

Számított arra, hogy esetleg egyszer majd ismét a válogatotthoz hívhatják?
Csak reméltem… Azt látni kell, hogy egy generációváltás zajlik a vízilabdában, jönnek a fiatalok, a fiatal szakemberek és ha öt évig nem hívják az embert, akkor utána kicsit elengedi a dolgot. Velem is ezt történt. Éppen ezért esett nagyon jól a megkeresés, boldogan tértem vissza.

A kapusedzői feladatokban, módszerekben mást alkalmaz egy fiatalabb szakember, mint egy rutinosabb?
Nem hiszem, hogy nagyon új dolgokat ki lehet találni. Én ugyanúgy végzem a munkát a Vasasban, mint ahogyan most itt a válogatottnál is folytatom. Természetesen ki lehet dolgozni új gyakorlatokat, de a lényeg úgyis mindig a lábtempó és az elme. Egy kapus teljesítménye fele részben a fejében, fele része a testében dől el. Ezen belül persze döntő tényező a kommunikáció, a koncentráció, a reflexek, és maga a felkészülés menete, ezen kell dolgozni.

Hogyan fogadták a játékosok?
Én úgy láttam, örültek nekem, örömmel fogadtak, és ez nagyon jó érzés. „Közülük” jött valaki a csapathoz, és azt hiszem, az elmúlt hetekben a munkában is összecsiszolódtunk. Viktort jól ismerem a Vasasból, Bisztróval az Universiade-válogatottnál dolgoztunk egy évet, Decker Attilával csak egy nagyon rövid ideig folytattam közös munkát a London utáni hónapokan. Jó kapusok, akik szeretnek is dolgozni, ami az egésznek a lényege. A közös szellemiség mentén a közös ügyért kell dolgozni, és mindent megtenni. Nekem is ugyanannyit kell beletennem, mint a játékosoknak és mindenkinek, aki a csapat mellett dolgozik.

Nagy Viktor hosszú éveket töltött a Vasasban, és még sokan mások is ebből a keretből.
Igen, gyakorlatilag könnyebb olyan játékost találni, aki nem játszott a Vasasban… De többen vannak az Universiade-keretből is, a legtöbbjükkel tehát már dolgoztam együtt.

A 2001-es budapesti Európa-bajnokságon még, a 2014-es Eb-n már nem volt ott a válogatott mellett, az egyetlen hazai világverseny a 2006-os Világkupa-döntő volt. Most viszont itt van ez a vb, pazar lehetőség.
Egyrészt az, hogy a válogatott mellett dolgozhatok, már önmagában egy óriási megtiszteltetés. Egy hazai világverseny pedig még hatalmasabb élményt jelent, már arra készülni is. Ez a hazai világbajnokság szerintem egy elég markáns esemény a magyar sport és az egész ország életében. Biztosan felemelő érzés lesz 6-7 ezer ember elé kivonulni, olyankor azért dobog a szív… Egyénfüggő, ki az, akit feldob, ki az, akit kicsit nyomaszt ez az atmoszféra. Azon dolgozunk, hogy a játékosok ebből a légkörből plusz energiákat merítsenek és pozitívan jöjjenek ki. Ne felejtsük el, hogy vannak ellenfeleink is, akiket ugyanígy feldobhat ez a légkör. Mi is nagyon szerettünk Belgrádban, sok ezer ember előtt nyerni... Ilyenkor mindenkit elfog a harci hév.

Azt mondhatjuk, hogy jól állunk kapusposzton?
Igen, jól állunk, de ha én nem lennék itt a csapattal, akkor is ezt mondanám. Jó kapusaink vannak, tehetséges fiataljaink is, nemcsak a válogatott keretekben, hanem nagyjából az egész mezőnyben.

Összeségében tehát nem sajnálja, hogy egy kicsit elfoglaltabb nyara lesz…
Egyáltalán nem... Az igazság az, hogy legbelül tényleg nagyon jól esett, hogy visszatérhettem ebbe a közegbe, bizsergető érzés volt az invitálás. Örömmel jöttem, és nagyon várom a világbajnokságot.