Vívószempontból egzotikusnak mondható helyszín, a grúz Tbiliszi ad otthont az idei Európa-bajnokságnak, amely az első világverseny a tavaly nyári riói olimpia óta. Vasas-szempontból a csütörtöki nap volt a legizgalmasabb, hiszen ekkor rendezték a női párbajtőr és a férfi kard egyéni versenyét. A hölgyeknél olimpiai bajnokunk, Szász-Kovács Emese lépett pástra, az uraknál pedig a kétszeres ötkarikás első Szilágyi Áron, valamint az élvonalhoz egyre inkább felzárkózó Szatmári András.

Utóbbiért izgulhattunk a legrövidebb ideig, hiszen a remekül megvívott selejtező után a tizenhat között a német Hartung ellen nem volt esélye. Később kiderült, nem csak ő járt így ezen a napon…

Szilágyi Áron viszont szépen haladt, a francia Apithy ellen remek fordítás után nyert, a nyolc között a német Wagnernek stílusosan csak nyolc tust engedélyezett, és az olasz Curatoli sem jelentett problémát, így máris a döntőben találta magát.

Itt a már emlegetett Hartung várt rá, aki 3-0-al nyitott, és valljuk be, Áron ebben az asszóban egyáltalán nem találta önmagát, a különbség szép lassan nőtt, a német ellenállhatatlanul vívott, így megérdemelten lett Európa-bajnok, mi pedig jogosan örülhetünk vasasos klasszisunk ezüstjének.

Persze a fő kérdés, hogy ő maga mennyire volt boldog, és ezt péntek délelőtt meg is kérdeztük tőle, közvetlenül fogmosás után értük el telefonon: - Csillognak a fogaim, mint az ezüstérem, de azért lehetne mindkettő fényesebb… Viccet félretéve, egyet aludva sincsenek bennem az öröm vagy a bánat egyértelmű jelei. Elégedett vagyok, hogy megint érmes lettem, a döntő asszó kapcsán viszont foglalkoztat, hogy miért tudott ennyire megverni és taktikailag fölém nőni az ellenfelem. Hartungot kadetkorunk óta jól ismerem, rengeteget edzőtáborozunk együtt, bár idén még nem találkoztam vele. Úgy tűnik, ő jegyzett meg többet belőlem, így vissza tudott vágni montreuxi Eb-döntőért. Az kicsit szokatlan volt, hogy az Európa-bajnokságon mindenki selejtezőt vív, utána Apithy ellen kicsit be is aludtam, de sikerült kezelni a helyzetet. A következő két asszómnak pedig nagyon örültem, mert tökéletesen sikerült megvalósítanom, amit elgondoltam. Szerencsénk volt tegnap egyébként, mert jött egy esős hidegfront, így lehűlt a csarnok, korábban azért elég fülledt levegő uralkodott bent. Ettől eltekintve nem lehet panasz sem a versenykörülményekre, sem a szállodai pihenésre. Az pedig látható az eredményekből, hogy a grúz vívás - elsősorban a kard - feljövőben van, két érmet nyertek tegnap, ami szerintem pozitív, hiszen sokszínűbbé válik a sportág. Optimistán várom a holnapi csapatversenyt, nagyon ütőképesnek érzem magunkat, vasasos csapattársam, Szatmári Andris tegnap ugyan nem tudott pontszerző helyet elérni, de idén bizonyította, hogy bárkit meg tud verni. Szeretnék újabb érmet nyerni a többiekkel!

Térjünk át a hölgyekre: Szász-Kovács Emese a bogotai Grand Prix-siker adta önbizalommal érkezett a grúz fővárosba, ahol kőkemény csütörtöki nap várt rá, mint utóbb kiderül, nem csak az ellenfelek miatt. Az első két asszóban könnyedén „intézte el” szerb és lengyel ellenfelét, az olasz Rizzi viszont 11-5-re vezetett a nyolcaddöntőben . Csak annyit írunk, hogy innen sikerült 13-12-re nyernie, a többit pedig mindenki képzelje hozzá. Mostanában az olaszok elleni bámulatos fordítások korát éljük, úgy tűnik…

A három siker nyolc közé jutást eredményezett, majd az ukrán Kivicka ellen újabb – ezúttal csak 9-6-os – hátrány következett, amelyről 15-12-re sikerült fordítani, így máris biztossá vált az érem.

Nem meglepő ezek után, hogy a Kolobova elleni elődöntő is hasonlóan alakult: hihetetlen, de 14-10-es orosz vezetésnél felcsillant a remény, de végül Emese 15-13-ra alulmaradt, így újabb Eb-bronzzal gazdagodott. Arra pedig már ő felelt, hogy miért szenvedte meg különösen tegnapi a versenyt:
- Nehéz nap volt... Kezdjük ott, hogy vasárnap becsípődött a derekam, már így érkeztem meg Grúziába, folyamatosan masszíroztak, kaptam gyógyszert, de nem igazán javult a helyzet. A versenyen egyébként egész jól kimozogtam, bár néha még a cipőkötés is gondot okozott. Egy-egy asszó elején ott is volt a fejemben ez a gondolat, hogy mennyire fáj, és mi lesz így velem, talán emiatt kerültem hátrányba többször is. A 11-5-ös fordítás tényleg nem szokványos, a végén úgy voltam vele, hogy muszáj pár tust adnom, ilyen simán mégse szabadna kiesni. Ez bejött, és láttam, hogy kicsit megremegett az olasz lány keze. Sikerült egyenlíteni, a hirtelen halában pedig egy elég szép találatot tudtam bevinni. Megjegyzem, az elődöntős hangulatomat még fokozta, hogy az első harmadban újra begörcsölt a csuklóm, és emiatt a markolat véresre törte a kezemet. Utólag eléggé bosszant, mert könnyen lehet, hogy ezen múlt a döntőbe jutás. A végén próbálkoztam, de nem sikerült megint fordítani, így újabb bronz jött össze, de nem baj, legalább marad motivációm a jövőre nézve is… A körülményekre én sem panaszkodom, a hátsó pástok kicsit levegőtlenek, de ahol a végét vívtuk, a fő rész, az teljesen rendben van. Jöhet a csapat, egy éve vívtam ilyen utoljára, így talán kicsit furcsa lesz, de addigra ki fogom pihenni magamat, már ma is sokkal jobban vagyok. A németekkel kezdünk, a többiek bátran, jó formában versenyeztek egyéniben, bízom benne, hogy meglepetést tudunk okozni.

Eredmények:

Férfi Kard: 1. Hartung (német), 2. Szilágyi Áron, 3. Curatoli (olasz) és S. Bazadze (grúz), 5. Decsi Tamás), … 7. Gémesi Csanád …10. Szatmári András. 

Női párbajtőr: 1. Kolobova (orosz), 2. Ndolo (német), 3. Szász-Kovács Emese és Beljajeva (észt).