Nyomtatható verzió 2017.06.10.
Klub

Kubala-figura

Június 10-én lenne 90 éves a 3-szoros magyar, 6-szoros csehszlovák és 19-szeres spanyol válogatott Kubala László, aki 49 bajnoki meccsen szerepelt az FTC-ben és 20 első osztályú találkozón a Vasasban, mielőtt Barcelona bálványává vált volna. Hatására jellemző: a klub centenáriumán minden idők legjobb Barca-futballistájának választották. Születése napján rá emlékezünk.

A különlegességek egyike, amit feltétlenül megemlítenek róla, hogy három ország (Csehszlovákia, Magyarország, Spanyolország) válogatottjában játszott.

Az igazi unikum viszont az, hogy kétszer született.

Először kilencven éve, 1927. június 10-én. Másodszor pedig 1949 májusában, amikor lemondta a szereplést a Benfica–Torino találkozón. Családi ügy miatt nem utazott el Lisszabonba, noha az akkori idők leghíresebb klubcsapata, a szériában ötször bajnoki címet nyerő itáliai együttes hívta a soraiba. Erre a garnitúrára jellemző, hogy az 1947 tavaszán rendezett olasz–magyar mérkőzésen (3:2) csak Sentimenti kapus volt Juventus-labdarúgó, a további tíz játékost (Aldo Ballarint, Virgilio Marosót, Giuseppe Grezart, Mario Rigamontit, Eusebio Castiglianót, Romeo Mentit, Ezio Loikot, Giuglielmo Gabettót, Valentino Mazzolát és Pietro Ferrarist) a Torino delegálta. E ragyogó csapat valamennyi tagja odaveszett, amikor – a portugál fővárosból hazafelé – az együttes repülőgépe a supergai dombon épült bazilika tornyának ütközött, és a fedélzeten tartózkodó harmincegy ember mindegyike (köztük Egri-Erbstein Ernő, a nagyváradi származású futballista, majd technikai vezető, valamint Kubala gyerekkori jó barátja, a Ganz NB I-es csapatában is vele együtt játszó Schubert Gyula) szörnyet halt.

A „disszidens” megmenekült.

Amúgy azért „dobbantott”, mert az után, hogy az FTC-től a Slovan Bratislavához, majd onnan a Vasashoz szegődött, a pozsonyi hatóságok nem engedélyezték, hogy felesége és gyermeke vele jöjjön Budapestre. E miatt játszott csak húsz bajnoki mérkőzést a Vasasban, amelyben 1948. május 6-án mutatkozott be Győrött, ahol a kilencvenedik percben egyenlített az ETO-val szemben (2:2). A kisalföldi együttesben futballozott – és gólt is szerzett – a Vasas későbbi edzője, a munkás csapatot 1955 és 1957 között az első MNK-, KK- és bajnoki diadalra vezető Baróti Lajos is. A csatár utolsó piros-kék fellépése pedig 1948 karácsonya előtt egy nappal érkezett el. Több szempontból is emlékezetes meccs volt, hiszen a Turai – Lőrincz, Siklósi – Szilágyi II, Lóránt, Pósa – Illovszky, Kubala, Szilágyi I, Berzi, Tóth Mátyás összetételű Vasas az utolsó húsz percben, 0:3-ról fordított 4:3-ra a MATEOSZ ellen. (Zakariás József a hajrában nem tudta tartani Szilágyi Gyulát, a duplázó centert.)

Kubala Itáliába szökött, ahol több más emigráns magyarral – köztük a szintén vasasos Marik Györggyel, az MTK-s Hrotkó Jánossal, a ferencvárosi Mike Istvánnal és Sárosi Bélával, valamint a Bukarestből kitántorgó, utóbb a Barcelonában is játszó Szegedi-Simatoc Miklóssal – megalakította a Hungária FC-t, amely 1950 júniusában 4:2-re legyőzte a Real Madridot, és 2:1-re a világbajnokságra készülő, majd a vb-n a legjobb négy közé jutó spanyol válogatottat. Ekkor fedezte fel Josep Samitier, a Barcelona – játékos korában „varázslónak” nevezett – főtitkára, aki 1922 decemberében öt gólt fejelt a boldogtalan Kutrucz János kapujába a Barcelona–Vasas mérkőzésen, amelyen Plattkó Ferenc, a piros-kék klub első válogatott labdarúgója már a katalán csapat hálóját őrizte (7:2).

Kubala, aki A csillagok szabadságra vágynak című filmben is felhívta magára a figyelmet, 1951 szeptemberében debütált a La Ligában, és első katalóniai évadában 26 gólt ért el úgy, hogy a Gijon elleni 9:0-ás találkozón hetet jegyzett. Barcelona egyhamar beleszeretett, de aztán messzemenően aggódott érte, mert a következő szezon idején az újdonsült bálvány súlyosan megbetegedett; nemhogy a pályafutása, még az élete is veszélybe került. De szerencsével járt, mint a torinói történet alkalmával, és olyan, már-már mitikus alakká nőtte ki magát, hogy – a sporttörténészek egybehangzó állítása szerint – mindenekelőtt miatta építették, és avatták fel 1957. szeptember 24-én a Nou Campot.
Ötvenkét évvel később ugyanazon a napon leplezték le a szobrát a „Barca” stadionjának területén. Ezt már nem érte meg, de azt még átélhette, hogy a klub fennállásának centenáriumán minden idők legjobb Barcelona-futballistájának választották. Már 1999-ig is olyan legendák sorakoztak a vörös-kék klub históriájában, mint – Plattkó vagy Samitier mellett – Ricardo Zamora, Cesar Rodriguez, Eulogio Martinez, Evaristo, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, a spanyol Luis Suarez, Johan Cruyff, Bernd Schuster, Diego Maradona, Michael Laudrup, Romario, Rivaldo, a fenomén Ronaldo...

Dicsfényéhez képest szinte csak adalék, hogy a Barcelona csapatában 329 bajnoki meccset játszott, s e mérkőzéseken 256 gólt szerzett; hogy négyszer nyert spanyol bajnoki címet és ötször spanyol kupát; hogy kétszeres VVK-győztes volt; s hogy 1961-ben BEK-döntőt játszott (Kocsis és Czibor akkor kapott ki másodszor 3:2-re a berni Wankfdorf stadionban). A spanyol válogatottban már 1953-ban, Buenos Airesben bemutatkozott, s abban az évben az Európa-válogatottban is feltűnt: a 6:3-at megelőző gálatalálkozón két gólt vágott Londonban az angoloknak (4:4). A spanyol nemzeti együtteshez szembeszökően hű maradt: 1969 októberétől 1980 júniusáig 68 találkozón irányította a válogatottat. Szövetségi kapitányi minőségében 1972 elején hallatlanul megtréfálta legjobb barátját, Illovszky Rudolfot, aki akkor a magyar csapat szövetségi kapitánya volt. Honfitársaink Dél-Amerikába készültek madridi átszállással, és Kubala megdumálta Illovszkyt, hogy együtteseik – Madrid, illetve Budapest néven – játsszanak egy előkészületi meccset a Bernabeu stadionban. A magyar küldöttség tagjai a mérkőzésre menet látták meg a plakátokon: korántsem Madrid–Budapest, hanem Spanyolország–Magyarország találkozót hirdetnek... Illovszky, aki első kapitányi periódusában nyolc győzelmet, valamint egy-egy döntetlent és vereséget, második időszakában pedig addig öt győzelmet és egy döntetlent számlált, nem akart belemenni a játékba, ám aztán az öltözőfolyosón addig győzködték, míg kötélnek állt, és csapata 1-0-ra kikapott.


Illovszky Rudolf és Kubala László (fotó: mlsz.hu)

Húsz évvel ez után, a barcelonai olimpián Kubala aranyéremhez segítette a spanyol ötkarikás válogatottat, újabb tíz esztendő múltán pedig örökre elköszönt. Abban a tudatban mehetett el, hogy – ha távozik is – halhatatlan marad. Hat esztendeje a Vasas akadémiája is őrzi a nevét, ahogyan milliók nem felejtették el soha Barcelona talizmánját.

Az egyetemes labdarúgás Kubala-figuráját.

Hegyi Iván        

Kulcstartó - Vasas FC

1300 Ft

Vasas-függő ár: 1170 Ft

  • Névadó fejléc
  • Plaket Kft.
  • Óbuda
  • Óbuda Sport
  • Pensio 17.Kft
  • Arany fejléc
  • Emberi Erőforrások Minisztériuma
  • Budapest Önkormányzata
  • Vasas Pasarét Kft.
  • Vasas Folyondár Kft.
IMPRESSZUM
jogi nyilatkozat
kapcsolat
média ajánlat