Szokásos derűjével, ám a derekát tapogatva adott interjút honlapunknak a jelen alighanem legnépszerűbb magyar labdarúgója, a 97-szeres válogatott Gera Zoltán. A harmincnyolc éves szellemi vezér azt reméli: sérülése ellenére szerda este szerepelhet, sőt győztes csapatban játszhat az FTC–Vasas kupadöntőn.

Fáj?
– Kibírom, bár kétségkívül érzem még, hogy a Videoton elleni bajnoki meccsen ráestem a derekamra. Szerdára azonban rendbe jövök.

Az FTC szereplése jobban hasogat?
– Olyannyira, hogy ha tudnám, még egy ilyen évad következik, bizonyosan befejezném a futballt. De nem lesz hasonló, miként nem is volt: másodiknál gyengébb helyezést elérő Fradiban még nem játszottam.

Ahogyan tapasztalom, az ön népszerűsége a szerényebb mérleg ellenére is töretlen maradt...
– Ez jól eső érzés. De bármennyire simogat is, nem vigasztal a megannyi csalódásért.

Miért esett vissza a Ferencváros?
– Meghatározó játékosok mentek el: Roland Lamah, Nagy Ádám, a télen Cristian Ramirez. Az újonnan érkezők pedig jobban szeretnek a labdával futni, mint a nélkül.

A „zsugával” jobb is!
– Persze. Ám – a tréfát félretéve – az előző évadban, amelyben több mint húsz pont fórral nyertük el a bajnoki címet az azóta megerősödött Videoton előtt, a viszonylag gyors labdajáratás volt a legfőbb erényünk. Ezt újabban szem elől tévesztettük, majd a kudarcok nyomán elvesztettük az önbizalmunkat is. Amennyiben nem gondolkodsz azon, hogy mi történik, ha nem jön be a csel, úgy becsapod az ellenfelet, és nyersz. Ha töprengsz, a vetélytárs leszerel, és kikapsz. Kissé szimplifikálva: ilyen egyszerű a futball.

A Magyar Kupa-döntő megnyerése jóvátétel lenne?
– Komoly kárpótlás volna. S van esélyünk a győzelemre, már csak azért is, mert az Üllői úton játszhatunk.

Ott a bajnokságban kettőből kétszer a Vasas nyert 2-1-re...
– De a játék képe alapján lehetett volna fordítva is az ősszel és a tavasszal egyaránt. Függetlenül attól, hogy a Vasas – a Honvéd csapatával együtt – szembeszökően fejlődött. Ebben nyilván szerepe van Michael Oenning edzőnek, ahogyan a Fradi múlt évi előmenetelében Thomas Dollnak vagy a válogatott javulásában Bernd Storcknak. A jelek azt mutatják: a német trénerek hasznára vannak a magyar futballnak.

Mindezzel együtt nem látom, hogy a hazai labdarúgásban klasszisok vagy akár csak klasszisjelöltek sokasága tűnne fel!
– Ez a bajnokság szerintem soha nem termel ki magából klasszist. Ahogyan a horvát vagy a szerb bajnokság sem. Csak azt tudom elképzelni, hogy – a szomszédos országok játékosaihoz hasonlóan – külföldön válik valakiből a nemzetközi élvonal színvonalát elérő labdarúgó. A folyamat még nem dübörög, de az már kedvező fejlemény: sok a fiatal az NB I-ben.

Mit mond önnek a Vasas?
– Tradicionális klub, számomra a történelme az első. A múltjához mérhető időszaka az utóbbi évtizedben nem volt, bár mostanában felépített futballt játszik. S azért is szimpatikus nekem, mert kulturált szurkolói vannak.

Aligha örülne velük, ha nem az FTC nyerné a döntőt...
(Huncutul néz fel:)
– Hajrá, Fradi!

Hegyi Iván