A Vasas-Continental ifjúsági csapatának új vezetőedzője nagyon motivált új kihívásai előtt. Interjú.
A juniorcsapattal bajnoki ezüstérmes lett Horváth András a nemrég véget ért szezonban, Székely-Mádai László segítőjeként három évet töltött a kerettel. A sikeres időszak a Vasas hírnevét is tovább öregbítette, egyszersmind az U20-asokkal közösen elért eredmények tovább javították klubunk megítélését.
A korábbi 225-szörös magyar válogatott játékos, aki tagja volt a 2008-ban Sapporóban az A-csoportos szereplést kiharcoló együttesnek, most önállóan mutathatja meg edzői kvalitásait, merthogy az U18-as csapat vezetőedzője lett. Erről a megbízatásáról, elképzeléseiről és a mögöttünk hagyott időszakról kérdeztük.
Fotó: Vasas Attila
Milyen gondolatokkal zártad le az elmúlt három évet? Mennyire volt könnyű meghúzni a vonalat?
Nem volt könnyű, sőt, nagyon nehéz volt. Tete (Székely-Mádai László vezetőedző – a szerk.) személyében egy igaz barátra leltem a csapat mellett, sokat tanultam tőle szakmailag és emberileg is. Maga a kettéválás is nehéz döntés volt, ugyanakkor úgy éreztük közösen és a klubon belül is, hogy nagyjából ez az az időtartam, ami egy csapat mellett egészséges, még egy év talán már nem lett volna előremutató, sem az ő, sem a mi pályafutásunkban. Közel három évig voltam a csapattal, ennyi idő alatt érthetően megszerettem a srácokat, ráadásul szerencsére jó eredményeket is hoztunk. A csaták összekovácsoltak minket, nagyon fontos időszak volt ez mindannyiunk pályafutásában.
Mégis jön a váltás, ami alapvetően személyes döntés volt tehát. Mondhatjuk, hogy előrelépsz, hiszen vezetőedző leszel.
Szerettem volna kipróbálni magam vezetőedzőként, erre az utánpótlás-válogatottnál már volt lehetőségem korábban, amikor az egyik csapattal nagyjából 12-15 mérkőzést így élhettem meg. Akkor olyan kihívásokkal néztem szembe, amivel másodedzőként nem találkoztam volna, és nagyon rövid idő alatt fejlődtem nagyon sokat. Azt még nem tudom, hogy hosszabb távon vezetőedzőként dolgozok-e majd, vagy ezt szeretném-e erőltetni, de az biztos, hogy most még jobb és még tapasztaltabb edző szeretnék lenni, ez pedig egy ilyen feladattal érhető el. Most olyan tapasztalatokra tehetek szert, amit később akár másodedzőként is felhasználhatok.
Elbúcsúztál már a juniorkeret tagjaitól?
Még nem, mert Levivel, Godóval (Szuper Levente és Ladányi Balázs – a szerk.) és a szakmai stábbal közösen úgy gondoltuk, hogy a mögöttünk hagyott időszak és az eredményesség azt kívánja, hogy egy búcsúvacsora keretében zárjuk le a közös időszakot. Hogy mást ne mondjak, Tete lett az év utánpótlásedzője, illik közösen ünnepelni az együtt töltött időszakot.
Mi volt számodra legemlékezetesebb ebben a három évben?
Furcsa, mert rengeteg sikert és nagy pillanatot éltünk meg közösen a srácokkal, és alapvetően ez is marad meg mindannyiunkban, mégis, egy személyes élményt tudnék kiemelni. Talán tavaly januárban az egyik Znojmo elleni idegenbeli meccsünkre nem tudott eljönni Laci, így Levi tartott velem a fiúkkal, ő volt beírva másodedzőnek. Aztán a bemelegítésnél rosszul lett, belázasodott, lényegében feküdt az öltözőben a meccs alatt. Magamra maradtam, majd a meccs kezdése után nem sokkal már 3-0 volt az állás, és nem ide… Aztán megnyertük a meccset, és fantasztikus volt látni, milyen csapatszellem uralkodik a fiúkban, és milyen erőt képviselünk.
Most új emberekben kell elültetni a győzni akarás és az egymásért küzdés igényét. Milyen előérzeteid vannak?
Igaz, még nagyon az elején járunk, de nagyon élvezem a munkát. Érezhető a figyelem, a tisztelet a srácoktól, kis túlzással „isszák a szavaimat”, tényleg jól esik. Ez is a cél, hogy a munka során részemről és részükről is meglegyen a megfelelő hozzáállás, alázat. Azt garantálni tudom, hogy mindent megteszek azért, hogy a csapatból minél több jó ember kerüljön ki. Arra nincs biztosítékom, hogy mindenki MOL Liga-játékos lesz, arra viszont igen, hogy ha véletlenül nem a hokiban képzeli el valaki a jövőjét, akkor is megállja a helyét, mind a magánéletben, mind a munkájában. Aki pedig hajlandó beállni a sorba, és professzionális jégkorongozó lenne, annak próbálok minden segítséget megadni.
Jó most a Vasasban dolgozni?
Elfogultság nélkül mondhatom, hogy igen, kijelenthetjük, hogy Magyarországon összességében a legerősebb utánpótlásstáb a Vasasban dolgozik. A klub érdekeit szem előtt tartva, szorosan együttműködve dolgozunk, nincsenek előtérben az egyéni érdekek. Sokat teszünk azért, hogy az edzőknek és a játékosoknak egyaránt vonzó legyen a klub, szerintem már most is az.
Milyen keretben gondolkodsz az ificsapatnál?
Szeretnék bő, 20 fő körüli kerettel dolgozni, hogy meglegyen a megfelelő motiváció, és a nevelőmunka is ideális legyen. Abból nem engedünk, hogy elsődleges célunk a nevelés, az eredményesség leginkább a juniorcsapatnál fontos. Persze, az eredményesség és a jó emberek kinevelése nem zárja ki egymást. Biztos lehet mindenki abban, hogy szemrebbenés nélkül lecserélem a legjobb játékost is egy éles meccsállásnál, ha nem hajtja végre az utasításokat vagy nem a csapat érdekeinek megfelelően viselkedik.
Mi a következő hetek programja, mennyire lesz kemény a felkészülés?
Június közepéig szárazedzéseink vannak, majd kapunk „egy-két jeget” játékra. Most erőt, gyorsaságot, dinamikát fejlesztünk, jövő héten egy szülői értekezletet is tervezek. Aztán jön majd hat olyan hét, amikor nem együtt készülünk, ez nagyon lényeges és tanulságos időszak lesz, mert ekkor mindenkinek egyénileg kell végrehajtani a komoly edzéstervet. A hat hét előtt és után is tesztet tartunk, ekkor ki fog derülni, ki végezte el azt, amit muszáj. Augusztusban két-három hétre komoly edzőtáborba vonulunk, és lesznek edzőmeccseink is, hogy aztán várhatóan szeptemberben elkezdődjön a bajnokság.