Szuper Levente szakosztály-igazgató szerint nagy köszönet illeti az U20-as csapatunk tagjait, amiért eredményeikkel (is) segítik a közös cél megvalósulását.
Ezüstérmes lett az U20-as bajnokságban a Vasas-Continental együttese, miután a bajnoki döntőben 4-2-re alulmaradt a MAC Budapesttel szemben. Az osztrák bajnokságban ezúttal nem sikerült a rájátszásba jutni, ezzel együtt tartalmas és alapvetően pozitív szakaszon van túl a csapat.
Az „első csapatunk” szezonját értékelendő először Szuper Levente szakosztály-igazgatót kérdeztük, mennyire elégedett azzal, ami történt és ahogyan történt a 2016/17-es évad során.
Nyilván volt egy bizonyos cél és elképzelés a szezon előtt, amit kitűzött a klub a juniorcsapat felé. Mi volt ez?
- A cél egyértelműen az volt, hogy ez a keret közelebb kerüljön ahhoz a szinthez, amely egy felnőtt csapatéra jellemző. Nem titok, hogy erre a csapatra, ezekre a játékosokra és bázisra kívánjuk megalapozni és felépíteni a felnőtt csapat szerepeltetését. Nem fogalmaztunk meg tehát helyezésekre vonatkozó célt a szezon előtt, abban gondolkodtunk, hogy egy lépéssel közelebb jussunk az elképzeléseinkhez.
Közelebb jutottunk?
- Azt gondolom, igen. A srácok fejlődtek, azok, akik a hokiban képzelik el a jövőjüket, megtettek egy újabb nagy lépést a profi sportolóvá alakuláshoz. Tudni kell, hogy az U20-as csapatunk zöme 98-as születésű játékos, azaz első éves juniorkorú hokis. Többen még nem teljesen állnak készen arra, hogy szintet lépjenek. Éppen ezért minden lépést nagyon komolyan át kell gondolnunk, reálisan és óvatosan kell a továbblépést előkészíteni. Korukból adódóan sincs még mindenki fizikálisan, az izomzatot tekintve felnőtt szinte, illetve a karakterfejlődés sem tart még ott, ahová majd egyszer el kell, hogy érjen. De folytatjuk a munkát, a játékosokkal kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatunk van, ez egy nagyon értékes dolog manapság. Rendszeresen beszélgetünk a srácokkal, ha a klub életében fontos fejlemény, körülmény merül fel, erről ők azonnal értesülnek, nyílt lapokkal játszunk, nyíltan kommunikálunk. Az a célunk, hogy a csapatot a lehető legteljesebb mértékben egyben tartsuk.
Hogy látod, sikerülhet ez a cél? Mikor realizálódhat a felnőtt csapat indítása?
- Nyilván könnyebb lenne a helyzetünk, ha a felnőtt csapat indítása már kész tény lenne, de a játékosok így is bizonyították már elkötelezettségüket az elmúlt időszakban. Számítottunk rá, hogy a szezon után az eredményeinknek is hála, kapós lesz a társaság, ez természetes. Fel vagyunk készülve minden eshetőségre, van A és B terv is, már ami a következő szezont illeti. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Vasas mostanra kialakult megbecsültségéért ezek a srácok az elmúlt években rengeteget tettek, hatalmas köszönet jár ezért nekik. Mondhatom, hogy nagyon intenzív és komoly munka folyik most a jövő tervezése érdekében, minden egyes szituációt alapjaira bontunk. Szerencsére komoly segítséget és támogatást kapunk a Vasastól, Markovits László elnök úrtól, a ligától, illetve a szövetségtől is. Nagy öröm ez számunkra, nagyon jó a kapcsolatunk ezekkel a szervezetekkel. A szövetség szeretné bővíteni a ligát, örömmel venné, ha a Vasas lenne a következő csatlakozó, meglátjuk, hogy a következő időszakban melyik irányba haladunk tovább.
Visszatérve a csapat idei szereplésére, mennyire vagy elégedett?
- Abból látszik, hogy a csapat tagjai még inkább gyerekek, semmint profik, hogy egy nagyon komoly érzelmi és fizikai hullámvasúton ültünk ebben a szezonban. Láttunk olyan mérkőzéseket a szakmai stábbal, amik után csak néztünk és ámultunk, hogy mennyire összeszedett és intenzív, 60 percen keresztül nyomást gyakorló játékra vagyunk képesek, és voltak olyan teljesítmények is, amiket elfelejtenénk. Ez benne van a pakliban, különösen azért, mert a játékosok még iskolába járnak, rengeteg külső tényező befolyásolja a formájukat, állapotukat. Ezért örömteli, hogy a döntőben is volt olyan mérkőzés, amin állva hagytuk az ellenfelet. Hátráltatta a csapatot, hogy nem tudtunk egy 25-ös, stabil kerettel dolgozni a szezon során, és ha 2-3 játékos kiesett, azt nagyon megérezte a csapat. Így az a 18-19 játékos, aki végigcsinálta a szezont, mind nélkülözhetetlen szereplő volt. Ezekkel együtt csak a kalapemelés jár a játékosoknak és a stábnak.
Ez azt jelenti, hogy a meggyőződésed megerősítést nyert az idén történtek során?
- Igen, pozitív az összkép, mindenképpen, és bizakodó vagyok a folytatást illetően is. Ha nem lenne meg a bizalom köztünk és a játékosok között, akkor az eddigi eredmények sem jöttek volna. Ezek a srácok rengeteget tanultak, rengeteg örömöt okoztak a Vasasnak, két éve az U18-as, most az U20-as bajnoki döntőbe jutással is. Igazából többeknek is végigkísérhettük a felnőtté válását a Vasasban, komoly érzelmi töltete is van egy ilyen kiugró eredménynek, vagy önmagában annak, ha az ember látja, hogy valaki honnan hová jutott. A játékosok mindennel tisztában vannak, azzal is, hogy a Vasasban 250 gyerek megfelelő koordinálását kell megoldani, nagyon komoly döntésekkel. Amikor leülünk az U20-as csapat tagjaival beszélgetni, egyenlő partnerek vagyunk, felnőtt emberekkel beszélgetünk. Óriási öröm az is, hogy fegyelmezési gond ennél a csapatnál egyáltalán nem volt, mindenki tette a dolgát, mindenki hozzátette a kis tudását a nagy egészhez idén is. Jó érzés látni, hogy a szakmai stáb és a játékosok segítségével megint tettünk előre egy lépést. Van, aki ahhoz, hogy profi játékos legyen, van aki ahhoz, hogy a civil életben jó emberként folytassa, igaz, reméljük, még jó sokáig nálunk képzeli el mindenki a jövőjét. Szerethető társaságról van szó, öröm velük együtt folytatni az építkezést.