Rióban lépett le legutoljára a dobogóról, most pedig a lengyel fővárosban állt újra fel. Hiányzott már?
- Igen, ha így vesszük, abszolút hiányzott az érzés. Már csak azért is, mert az elmúlt három világkupa-versenyemen nem sikerült odaérnem a dobogóra. Érzem, hogy alakul a formám, kezd visszatérni a versenyláz, egyre jobban elkap ez a bizonyos érzés.

Nehéz volt újra felvenni a fonalat a nemzetközi mezőnyben?
- Az olimpia utáni évad mindig kicsit langyosabb, nekem sem volt annyira zökkenőmentes ez a visszarázódás. Ettől függetlenül egyáltalán nem élem meg csalódásként, hogy csak most szereztem meg az első érmet. A java még úgyis hátra van, lassan közeledünk a fontos világversenyekhez, csak az számít, hogy akkor ki milyen formában lesz.

Szereti a varsói viadalt?
- Ha jól tudom, ez volt a hatvankettedik verseny itt, ugyanaz a rutinos társaság szervezi évről évre, így a körülmények teljesen adottak voltak a jó szerepléshez. A nyolcas döntőt bevitték a helyi műszaki egyetem aulájába, nagyon igényes környezetben vívhattunk. Érdekesség, hogy hétvégén nagy hóesés volt kint, de hát szerencsére a mienk nem egy időjárás-érzékeny sportág.

Ha már időjárás, az ukrán Jagodka majdnem befűtött Önnek a harminckettő között.
- Szoros volt, 15-14-re nyertem. Ha fordítva alakul, akkor bizony korán búcsúzom. Ilyen a vívás, sokat számít a napi forma, egy adott pillanat eldönti, hogy érmes leszel vagy kiesel a harminckettő között. Összességében egyébként az egytusos győzelmek vagy vereségek hosszú távon kiegyenlítődnek, vasárnap a csapattal például a vesztes oldalra kerültünk…

Melyik volt a legjobb asszója hétvégén?
- Egyéniben a negyeddöntőt és az elődöntőt is kifejezetten élveztem. Az előbbiben az iráni Abedinit vertem meg, aki olimpiai negyedik, ráadásul tavaly kétszer is legyőzött, ezért mindenképpen vissza akartam vágni neki. A Gémesi Csanád elleni elődöntős asszó különlegességét pedig az adta, hogy gyakorlatilag minden nap együtt edzünk vele.

Azt megfejtette már, hogy miért kapott ki a döntőben Kim-től?
- Megfejteni megfejtettem, aztán majd meglátjuk, mennyire tudom ezt a gyakorlatba is beépíteni. Ugyanazzal a taktikával kezdtem ellene, mint az olimpiai elődöntőben, de ezt most nagyon jól olvasta. Nem sikerült dominálnom, nem találtam meg a jó előkészítéseket, végül már a távolságot sem éreztem. Egy idő után minden helyrebillent, csak addigra már nagyon elhúzott.  

Illusztris környezetben a nyolcas döntő résztvevői

Általánosságban is kíváncsi lennék, hogy a jelenkor legeredményesebb kardvívója mit érez az ellene pástra lépő ellenfeleken?  
- Elsősorban azt, hogy nagyon fel vannak készülve. Igazából már London óta tapasztalom, hogy bárki jön szembe, elég jól ismeri a mozgásomat. A többség kifejezetten készül rám, próbálják kihasználni a hibáimat, ami hosszú távon nekem is jó, mert esélyem nyílik a folyamatos javulásra.

Olyan lehet ez – a kedvenc focicsapatára utalva – mint amikor Robert Lewandowski összes megmozdulását árgus szemekkel figyelik az ellenfél védői.
- Hát erre még nem gondoltam… Nehéz párhuzamba állítani a vívást a csapatsportágakkal, de tudja mit, akkor legyen! Én csak örülök, ha Lewandowskival egy lapon említenek!

A mostani sikere előtt Szatmári András megnyerte a Luxardo-kupát, de Gémesi Csanádnak is volt már dobogós helye világkupán. Erősnek tűnik a csapat…
- Megfordítanám, mert ezeket a jó egyéni szerepléseket megelőzte tavaly a csapatban elért a vb-ezüstérmünk. Mondhatom, hogy valamilyen szinten beértünk, Iliász Nikolászt és Decsi Tomit is idevéve, mindannyian rutinos versenyzőnek mondhatjuk magunkat. Szatmári Andris a legfiatalabb, de ő is sok nagy csatát megélt már a nemzetközi mezőnyben. Sokat dolgozunk azért, hogy ott legyünk az elitben, főleg majd a világversenyeken, éppen ezért a mostani eredményekből még nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni.

Az önbizalmát azért építi az ezüstérem?
- Természetesen jólesik, mindig kell a megerősítés, hogy szakmailag jó úton járunk. Ráadásul egy döntős szereplésnél lehetőségem nyílik hat asszót is levívni, így összetett képet kapok az ellenfelekről, folyamatosan gyűjtöm az információkat.

Merre tovább?
- Egy ázsiai túra vár majd ránk, a szöuli grand prix viadalt pedig vélhetően egy edzőtáborral is összekötjük.

Jenkei Dániel
(fotó: Augusto Bizzi, FIE)
 

Férfi Kard Világkupaverseny, Varsó:

Egyéni: 1. Kim Junghvan (koreai), 2. Szilágyi Áron, 3. Gémesi Csanád és Gu Bongil (koreai), … 23. Decsi Tamás, … 33. Szatmári András, …73. Kossuth Bálint, …88. Péch Miklós, …105. Puy Kristóf, …134. Singer Martin.

Csapat: 1. Románia, 2. Olaszország, 3. Korea, 4. Magyarország (Decsi Tamás, Gémesi Csanád, Szatmári András, Szilágyi Áron).