A világ egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező utánpótlástornáját 58. alkalommal rendezték meg Quebécben, Kanadában. A „Pee-Wee” egy igazi dzsembori, ahol több kategóriában 120 csapat lép jégre, és ha jól szerepel (azaz nyer egy adott mérkőzésen), ezt egy NHL-pályán teheti meg újra és újra.

A Vasas SC játékosai kétszer is győzni tudtak a tornán, így háromszor játszhattak a Videotrón Centre jegén, ez pedig óriási élményt jelentett mind a gyerekek, mind a jelenlévő és a csapatot elkísérő szülők, mind a két szakember, Hoffmann Attila és Jókai-Szilágyi Gábor számára.

De hogyan jutott el Kanadába a csapat?

„Minden egy kósza e-maillel kezdődött, még két éve, az egyik szervező céggel kerültem kapcsolatba. Tudni kell, hogy még Fradi-játékosként egy társammal részt vehettem a tornán a KSI elődjének számító csapatával, és gyerekként ez hatalmas élményt jelentett számomra. Felnőttként szerencsére elég tartalmas pályafutásom volt, de elég könnyen meg tudom számolni, mikor játszhattam NHL-pályán vagy ehhez hasonló létesítményben. Úgy éreztem, fontos és klassz dolog lenne, ha ezt a hangulatot és élményt a mostani gyerekek is megtapasztalnák, és mi edzőként újra” – utalt még a kezdetekre Hoffmann Attila, aki mára több korosztályos torna szervezésében érdekelt, ápolja a kapcsolatot a nemzetközi hokiélet szereplőivel.

„Tavaly mi is szerveztünk egy háromnapos tornát a 2001-02-es korosztály számára, és szerencsére a kanadai szervezőkkel is már komolyabb a kapcsolata a Vasasnak. Talán egy kicsit helyzeti előnyben is vagyunk már, ami azért értékes, mert már a 2019-es tornára is alig van hely. Természetesen jó lenne, ha minden évben ott lehetne a Vasas egy csapattal, de ez az anyagi lehetőségek miatt sem reális, a kétévenkénti megjelenés viszont az lehet. Idén kezdjük el a szervezést a 2006-07-es korosztály majdani részvételére” – tudtuk meg a szakembertől.

Hoffmann Attila elmondta, ahogyan két éve (hiszen másodszor lehetett ott Quebécben a csapat), most is az volt a cél, hogy egy meccset lehetőség szerint megnyerjenek. 2015-ben ez nem sikerült, de az edzőmeccsek közül egyet sikerült győzelemmel zárni.

„Tudtuk, hogy ez a mostani társaság egy kicsit komolyabb erőt képvisel, ennek ellenére óriási eredmény, hogy két főmeccset is nyertünk, és ezzel a 32 csapatból a 11. helyen zártunk a cc kategóriában. Magyar csapat még sosem jutott a 16 közé, ez tényleg nagyon nagy eredmény. Sajnálom, hogy az olaszok elleni harmadik meccset 5-0-ra elveszítettük, mert aztán a következő ellenfél egy gyengébb együttes lett volna. De egy rossz szavunk nem lehet a gyerekekre, sőt, nagyon hálásak vagyunk nekik, hogy mi edzők átélhettük ezeket a pillanatokat ebben az új arénában. Biztos, hogy nekik is hatalmas élmény volt, de higgyék el, és ezt el is mondtuk nekik, hogy nekünk, felkészítőknek is felemelő volt a Vasast kivezetni ennek a csarnokban a jegére”.

A kis csapatunk tíz napot töltött Kanadában, az utazást leszámítva kilenc napból heten is meccset játszottak (edzőmérkőzések színesítették a programot olasz, francia, kanadai csapatokkal), emellett számtalan szabadidős rendezvényen vettek részt. Ez is volt a cél, hogy a gyerekek ne unatkozzanak, bátran állítható, hogy ez nem volt így, sőt.

„Nagyon sokszínű, változatos volt a program, a gyerekek nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttek, megérezhették a nemzetközi hoki ritmusát, a taktikai repertoárjuk is bővült. Már csak azért is, mert a hazai bajnoksággal szemben itt nincs testjáték, anélkül kell megszerezni a korongot, és jó volt látni, hogy a gyerekek könnyen átálltak erre a rendszerre. Sokkal nagyobb szerepet kap a bottal való játék, ennek hozadéka majd itthon is látszódhat a későbbiekben. Az utolsó edzőmeccsen egy bb kategóriájú csapattól ugyan 2-1-re kikaptunk, de végig nyomtunk, jó volt látni, hogy versenyképesek vagyunk. A hét meccs során a srácok nagyon összetartóan és lendületesen játszottak, felvették a ritmust. Két tornamérkőzésen aratott győzelem, egy 2-1-es és egy 3-1-es vereség, méltó ellenfelek voltunk, és a mérlegünkkel maximálisan elégedettek lehetünk. És hát a túra csúcspontjait soha nem felejtjük el. A nagypályán az NHL-meccsek körítését élhettük át, a zenétől a gólbemondásokig. Láttam, hogy a tíz nap során új barátságok szövődtek, olyan gyerekek között is, akik eddig nem voltak ennyire közel egymáshoz. Igaz, ez a 2004-05-ös korosztály egyébként is egy összetartóbb brigád, ezt most is tapasztalhattuk. A jelenlévő szülőknek is köszönjük a sok segítséget, csakúgy, mint a klubnak, hogy megteremtik a feltételeket a munkánkhoz. Azt gondolom, van okunk a bizakodásra a jövőt illetően” – tette még hozzá Hoffmann Attila.

A csapatot szeretnék méltóképpen köszönteni a szakosztályban, ezért a pénteki, Vasas-Continental-Debreceni HK junior bajnoki elődöntőn (18.40) előtt egy kis ünnepség keretében üdvözlik majd a srácokat a Jégpalota jegén.

A quebéci csapat névsora:

Almásy-Szabó Gábor, Bukor Petra, Balázs Olivér, Bogáti Bianka, Bogáti Balázs, Balis Marcell, Csiki Hunor, Csutak Botond, Halóka Gábor, Hiezl Balázs, Kónya Máté, Lukáts András, Márkus Márk, Metzler Regina, Nemcsics István, Reményi Ákos, Rozsmann Krisztián, Szücs Tamás, Tóth Zsombor, Varga Milán

Edzők: Hoffmann Attila, Jókai-Szilágyi Gábor