Olimpikon ökölvívónkkal beszélgettünk.
A nyári olimpia óta jószerivel csak az országos bajnoki címe kapcsán hallottunk Önről.
Rió után hosszabb pihenőt tartottam, rendszereztem a gondolataimat. Nyilván nem az olimpiai meccseket kellett rendszereznem, mert abból nem jutott sok, így igazán el sem tudtam fáradni. Pszichésen viszont megviselt, hogy a szerencsétlen sorsolásomtól eltekintve is a saját várakozásaim alatt teljesítettem.
Pszichológushoz is járt?
Ilyen jellegű segítségre nem volt szükségem, inkább minél több időt a családom körében töltöttem, náluk jobb orvosság nem létezik számomra.
Ne vegye bántásnak, de már akad bőven rutinja a padlóról való feltápászkodásban…
Ezzel nem tudok vitatkozni… Sok minden kavarog bennem, nehéz kenyér a mi sportágunk. Ha a saját hibádból kerülsz mélyre, azt könnyebb megemészteni, ilyen is volt bőven a pályafutásom során, az olimpia kapcsán is érzem a felelősségemet. Azt viszont sokkal nehezebb feldolgozni, amikor igazságtalanul vesznek el tőled valamit. Sajnos ilyenben is volt részem bőven. Valljuk be, a sportdiplomáciánk a nullával vált egyenlővé mostanára, a sportágunkat itthon alig jegyzik. Szembeszélben pisilni pedig nem a legkellemesebb dolog…
Úgy tűnik, mégis megpróbálja...
Nyilván egy idő után összeszedtem magamat az olimpia után. Ősszel már volt pár sikeres meccsem a Bundesligában, megnyertem a magyar bajnokságot is. Azóta edzőtáboroztunk egyet Mátraházán is, ami egy jó kezdeményezés, szerintem több haszna van összességében itthon maradni, mint mondjuk kiutazni Kubába. A következő lépés a Bocskai Emlékverseny lett volna, de egy egészségügyi probléma közbeszólt: ki kellett műteni a bölcsességfogamat. Nem tudtam elindulni.
Azóta már jól van?
Igen, csak egy hetet hagytam ki, már újra Bundesliga-meccsre készülök. Igyekszem komolyan venni a németországi fellépéseimet, szeretném, ha felfigyelnének rám kint. A jövőm szempontjából ez fontos lehet.
A profiboksz világa felé kacsintgat?
Egyelőre még nem, hiszen a 2017-es év végéig meghosszabbítottam a szerződésemet a Vasassal, de a profinak állás sem került le napirendről. Ezért nem is írtam volna alá szívesen hosszabb távra, egy újabb olimpiai ciklusra nem tudnék most elköteleződni, hiszen, ha jön egy jó lehetőség közben a profiktól, azzal elképzelhető, hogy élni fogok. Szerencsére ebben a Vasas vezetői is partnerek voltak, remélem, 2017-ben jó eredményekkel tudom segíteni a klubot.
A 2020-as tokiói olimpia ezek szerint esélytelen.
Úgy fogalmaznék, hogy rengeteg bizonytalansági tényező merül fel. Hogy csak egyet említsek: egyáltalán nem biztos, hogy tudnám hosszabb távon tartani a súlyomat, és egy idő után a sok fogyasztás többet árt, mint használ. Nem zárok be minden kaput, de egyelőre csak az idei évemet látom az amatőrök között. Aztán, ha úgy alakul, előfordulhat, hogy még meghosszabbítjuk ezt a szerződést.
Rióra tud majd valamikor pozitív emlékként tekinteni?
Igazából már most is! Teljesen reménytelen helyzetből tudtam kvalifikálni magamat, úgy tűnt, hiába bokszoltam végig több mint húsz évet, keresztet vethetek az olimpiai álomra. Emiatt úgy voltam vele, bármi történik Rióban, én már boldog leszek. Persze az nem volt jó érzés, amikor olyan versenyzőket láttam kint a dobogón vagy dobogó közelben, akiket korábban többször megvertem.
Mik a konkrét tervek 2017-re?
Bárhol indulok, akár világversenyen, akár itthon, akár a Bundesligában, szeretnék olyan állapotban lenni, hogy ne valljak szégyent. Továbbra is Erdei Zsolt irányításával készülök, az olimpiai részvétel egy nagy visszaigazolása volt a közös munkánknak. Nélküle most biztos nem tartanék még itt sem.
Jenkei Dániel