Mi változott a világbajnoki arany óta?
- Sok minden. Az iskolában a diákok és a tanárok is gratuláltak, ismeretlenek állítottak meg a folyosón, hogy kezet rázzanak velem. Azért az utcán még nem ismernek fel…

Pedig a világbajnoki kezdésed inkább hasonlított egy rémálomhoz…
- Dél-Korea ellen valóban nem kezdtem jól, hiszen 0:5 lett az eredmény. Reggel tudtam meg, hogy vívni fogok, ráadásul az első asszó mindjárt az enyém volt. Nem készültem fel rá kellően fejben és túlságosan ideges voltam. Aztán a többiek elküldtek sétálni…

A „gyógyséta” segített?
- Igen. Egyedül voltam a saját gondolataimmal. A csapattársaim nem kezdtek el tanácsokat adni, mert úgy érezték képes vagyok helyre tenni a dolgokat a fejemben. Csak azt kérték tőlem, hogy gondoljam át a történteket és az előttünk álló feladatokat.

Az oroszok ellen aztán egy szenzációsan vívó Szilágyi Áron érkezett a pástra. Az ismeretlenségből egyszerre olimpiai és világbajnok verő lettél…
- Fel voltam pörögve. Pontosan tudtam, tudtuk mi a tét. A maximumra volt szükség. Másrészt teljesen más stílusban vívnak az oroszok, mint a koreaiak. 

Pozdnyakov skalpjával a kardodon viszont már nem lehettél többé ismeretlen. Jobban figyeltek rád a következő összecsapásokon?
- Igen a franciák ellen a döntőben már határozottan éreztem, hogy kezdenek komolyan venni…

Három legszebb pillanata a vb-nek?
- Húúú azt hiszem háromnál sokkal több van. A világbajnokság elejétől a végéig egy csudaszép álom volt, de ha mégis ragaszkodunk a három „leg”-hez, akkor: 1. a 8:3 Pozdnyakov ellen, 2. Nemcsik Zsolt utolsó találata a döntőben, 3. a magyar himnusz a dobogón.

A családban járnak kiváltságok az arannyal?
- Ááááá nem... Az ünneplés egy koccintásból állt, hiszen nagyon későn, éjfél után értünk haza, miután a reptéren is volt egy kisebb fogadás. Ez a vb arany amúgy is csak az előttem álló út eleje.

Milyen a kapcsolatod a klubtárssal, Nemcsik Zsolttal?
- Nagyon jó és ez nem a mostani világbajnokság miatt van, hiszen évek óta figyel rám. Ellát tanácsokkal a vívás és az élet más területein is.

Újonc és egyben a legfiatalabb voltál a felnőtt csapatban. Volt valami avatási szertartás?
- Nem. Azt hiszem kihalt már ez a szokás. Kár érte.

Hogy alakulnak a következő hetek? Megérdemelt pihenés következik?
- Pihenésről szó sincs a hétvégén már junior világkupára utazunk. És mostantól már ott motoszkál bennem Peking is.