Jenkei Dániel, 2017.01.12. | Magazin

Negyvenöt éve pikáns körülmények között rendeztek magyar-spanyol labdarúgómeccset. Hegyi Iván írása.

Illovszky Rudolf és Kubala László híresen jó barátok voltak; még akkor is – hosszú évtizedeken át – szoros kötelékben maradtak, amikor Kubala már Barcelonában, Illovszky pedig a tizenegyedik kerületi Fadrusz utcában élt. Az 1948-ban ezüstérmes Vasas jeles jobbszárnyának tagjai közti kapcsolatot semmi sem kezdhette ki; erre a legjobb példa az a turpisság, amely negyvenöt évvel ezelőtt messzemenően árthatott volna az egységnek.

A magyar válogatott 1972. január 12-én a spanyol nemzeti együttessel találkozott a madridi Bernabeu stadionban. Honfitársaink szakvezetője Illovszky, a házigazdáké (1969-től 1980-ig) Kubala volt. A magyarok brazíliai túrára készültek madridi átszállással; az erről értesülő spanyol szövetség megkereste az MLSZ-t, hogy az egyezzék bele egy – a legjobbakat felvonultató – Madrid–Budapest barátságos találkozó megrendezésébe. Dr. Terpitkó András szövetségi elnök megtárgyalta a javaslatot Illovszkyval, akinek annál kevésbé volt kifogása az ötlettel szemben, mert az ellenfél kispadját a komája koptatta.

Ne szaporítsuk a szót: elérkezett a meccs napja, és a magyar csapat a madridi szállodából elindult a találkozó helyszíne felé. Amikor a küldöttség az arénához ért, Illovszky – meg mindenki – a meglepetéstől hanyatt esett volna, ha nem ül a buszon, mert a társas gépkocsi ablakából ezt a szöveget látta egy hatalmas plakáton: Espana–Hungria. A leszállás után a magyar vezetők nyomban a spanyol elöljárókra támadtak – szóban –, mert hazánk fiaival sok mindent közöltek, csak azt nem, hogy a vendéglátók Spanyolország–Magyarország találkozót hirdettek meg... Illovszky külön is háborgott, mert még csak kérdőre sem kellett vonnia „Kuksi” barátját, hogy az tudott-e a cselvetésről, hiszen Kubala aligha a reklámtábláról értesült a mérkőzés jellegéről. A magyar együttes szövetségi kapitánya nyilván azért sem volt mámoros, mert volt mit védenie, mivel az előző nyáron vette át másodszor a magyar válogatott dirigálását, és újbóli hivatalba lépésétől fogva egy döntetlent, valamint öt győzelmet mutatott fel (Brazília 0-0, Jugoszlávia 2-1, Bulgária 2-0, Franciaország 2-0, Norvégia 4-0, Málta 2-0). Nem mellesleg: a ragyogó széria közben bevezette a csapatot az Európa-bajnokság negyeddöntőjébe. (Utóbb a négyes döntőbe is.)

Vette át másodszor...

Kötelezték rá.

Szorosan ide kapcsolódik, hogy Kubala 1971-ben beajánlotta őt az edzőt kereső Zaragozánál, és az angyalföldi legenda már megállapodott a spanyol klubbal, amikor Hoffer József szövetségi kapitány lemondott, az MLSZ elöljárói pedig visszavonták Illovszky engedélyét az ibériai szerződésre. Egyúttal elrendelték, hogy a tréner lépjen az A csapat élére a világbajnoki címvédő brazilok elleni riói találkozó előtt...

Ennél a madridi lecke sem lehetett nehezebb – pláne, hogy a Maracanában Felix brazil kapus volt a mezőny legjobbja –, ám a madridi meccs lemondását fontolgató magyar vezérkar nem ezért, hanem a gyengesége miatt ment bele abba, hogy a mérkőzést nem egyszerűen lejátsszák, de hivatalosnak is nyilvánítsák. A spanyolok arra hivatkoztak: nem csaphatnak be 25 000 jegyet váltó szurkolót, ez azonban sovány kis érv volt ahhoz képest, hogy a magyarokat csúnyán rászedték.

Happy end sincs: a találkozón a magyar válogatott, amelyben a Vasast Fábián Tibor és Vidáts Csaba képviselte, 1-0-ra kikapott, majd a brazíliai portyán egyetlen győzelmet sem ért el a vendéglátó klubcsapatok ellen (Portuguesa 0-2, Coritiba 0-2, Palmeiras 0-1, Flamengo 2-2). A tekintélyt az abban az időben szintén Dél-Amerikában szereplő Vasas állította helyre: az angyalföldi együttes öt győzelmet, két döntetlent és egyetlen vereséget számlált chilei, bolíviai, ecuadori, perui túráján. A küldöttség persze tele volt korábbi és későbbi válogatottakkal: az utazó kerethez tartozott Tamás Gyula, Mészáros Ferenc, Mészöly Kálmán, Ihász Kálmán, Müller Sándor, Lakinger Lajos, Molnár Dezső, Puskás Lajos, Farkas János, Várady Béla. (S Török Péter a sérülése, Komjáti András az érettségije miatt itthon maradt.)

Volt tehát választék bőven, de Illovszkyt ez nem boldogította az 1972-es átverés idején. Miként az sem, hogy a válogatott abban az évben negyedik lett az Eb-n és ezüstérmes az olimpiai labdarúgótornán. Az ötkarikás vetélkedő után mondta – jövőbe látóan – a stadionnévadó edző: „Megtanuljuk még becsülni a második helyet.”

SPANYOLORSZÁG–MAGYARORSZÁG 1-0 (0-0)

Madrid, 25 000 néző. Jv.: Tschenscher (nyugatnémet).

Spanyolország: Iribar – Sol, Gallego, Tonono, Tourino – Lora, Lico, Luis Aragones (Churruca, 46. perc) – Amancio (Quini, 60.), Quino, Rexach (Arieta, 60.).

Magyarország: Géczi – Fábián, Kovács József, Vidáts, Juhász Péter – Juhász István (Szalay, 60.), Szűcs – Fazekas, Bene, Dunai II (Szőke, 60.), Zámbó.

Gól: Arieta (83.).


Illovszky Rudolf és Kubala László (fotó: mlsz.hu)


Hirdetések