„Engem gazdasági szakember létemre annak idején elcsábított a Vasas! Az egyetem elvégzése után az OTSH-ban kezdtem dolgozni, és egy alkalommal ellenőrzésen jártunk a Fáy utcában. Ez Kellermayer Sándor elnökségének ideje alatt történt. Valahogy olyan magától adódóan történt minden, engem rögtön megfogott a miliő, a másik oldalon állóknak meg megtetszett, ahogy a munkámat végeztem. Rövidesen kaptam egy ajánlatot, nem haboztam egy pillanatig sem a váltással, és ezt azóta sem bántam meg.

                                                                                                    (fotó: archív)

Előbb gazdasági vezető lettem, majd a soron következő közgyűlésen elnökhelyettessé választottak. Más volt a világ akkoriban (70-es évek vége), a működéshez szükséges állami támogatás negyedévente menetrendszerűen megérkezett a számlánkra. Nem arról szólt az életünk, hogy a pénz után kell futkosni, ráadásul a számonkérés, az elköltés ellenőrzése sem volt idegborzoló procedúra.
A rendszerváltozás után ez persze óriásit változott, az úgynevezett bázisszervek saját útjukra léptek, komoly nehézséget okozott a klubfinanszírozás megszervezése. Voltak nehéz pillanataink, de túléltük Sem szakosztályokat nem kellett megszűntetnünk, sem a versenyeztetés nem látta az „egyik napról a másikra történő élés” kárát.

Persze egy gazdasági vezetőnek nem csak a számokról szólt az élete. Én is szívesen nyomon követtem a klub csapataival, sportolóival történteket. Elsősorban a labdajátékok érdekeltek, de az ökölvívó olimpiai bajnok Kovács Istvántól kezdve egészen a vívókig mindenkivel kifogástalan volt a kapcsolatom. Mindig arra törekedtem, hogy senki ne vegye piszkálódásnak az esetleges észrevételeimet, és azt érezze, hogy a saját érdekében véleményezem a dolgokat. Nagy kedvencem volt a Fördős László irányította röplabda, de például Körmöczy Zsuzsával is barátnői viszonyban voltam.

Nagyon jó szívvel emlékszem vissza a Vasasban töltött hosszú évekre. Legfőbb emlékem, hogy a ma aktuális szlogennek megfelelően a Vasas már akkor is egy Család volt. A kis irodaház a Fáy utcában, földszintjén az étteremmel, a légkör, amelyben éltünk, dolgoztunk felejthetetlen számomra.”