A mai napig aktívan dolgozó gépészmérnök, a kerek évforduló alkalmából mesélt a maga mögött hagyott évtizedekről honlapunknak.

„Elmondhatom, hogy szép életem volt, ha újra kezdhetném, akkor is ugyanígy csinálnék mindent. Persze akadtak nehéz időszakok is, például kamaszként megélni Budapest ostromát, aztán nem volt egyszerű a háború utáni időszak, vagy később, az ötvenes évek elején fiatalnak, egyetemistának lenni sem.”

„A sporttal való közelebbi ismerkedésem is a háború idejére esett. Versenyszerűen ugyan egyetlen sportágat sem űztem, de akkoriban tanultam meg evezni, úszni, sokat futballoztam és gyakran a közlekedés is úgy volt a legegyszerűbb, ha biciklire ültem, bár ez utóbbit én nem tartottam testedzésnek. Jóval később már a Ganz Mávagban voltam vezető beosztásban, amikor a gyár kézilabdacsapatát kezdtük támogatni, az NB III-ból el is jutottunk az NB I B-ig. Még később, a hetvenes évek közepe táján Rózner Győző révén kerültem a Vasashoz. Ekkor már a Ganz Mávag igazgatójaként dolgoztam, és az MTK próbált meg minket szponzorként magához csábítani. Ez a hír jutott el Győző fülébe, és akkor ő nemes egyszerűséggel nekem szögezte: Gyere a Vasasba! Így kezdődött egy hosszú és szép időszak, ami a 2000-es évek elejéig tartott. Elszálltak az évek felettem, de a fő probléma az volt, hogy a vállalat „fogyott el” mögülem.”

„A Fáy utcába eleinte a felnőtt csapatot segítettem, Kisteleki István volt a tréner, amikor született egy olyan határozat, hogy a csapatot támogatók inkább kicsit messzebbről kövessék a történéseket. Ezzel a lendülettel át is kerültem az utánpótláshoz, ahol még jó tizenöt évet tevékenykedtem.”

„Remek embereket ismertem meg a Vasasnál. Első helyen említeném Rózner Győzőt, akivel manapság is szinte naponta beszélek. Sokra tartottam Meszéna Miklóst, Gyalog Andrást, és hát természetesen Illovszky Rudit. Nagyon jól kijöttünk egymással. Ez nem jelentette azt, hogy mindig egyetértettünk, én is egy indulatos, hirtelen ember voltam, előfordult, hogy összekülönböztünk, de mindig azt vallottam, hogy a sérelmeket nem szabad hordozni, így hamar meg is békültünk. A kapcsolatunk azután vált szorosabbá, amikor Híres Gábornak, Teodoru Vaszilisznek, a kapus Gulyás Istvánnak segíteni tudtam a lakáshoz jutásban. Ezután Rudi mindig hívott és vitt magával az idegenbeli meccsekre is. Rengeteget beszélgettünk. Tiszta ember volt, nem lehetett ferde ügyekbe belevinni. Próbáltam a közte és Rózner Győző között fennálló feszültséget feloldani, ez azonban nekem sem sikerült.”

„Ahogy az elején is mondtam, elégedett vagyok a megélt évekkel, ezek során a Vasas is nagyon közel került a szívemhez, mindig jó érzés tölt el a klub nevének hallatán.”

ja