Bacskai Balázs számára az utolsó szalmaszálat a bakui olimpiai világselejtező jelentette a riói indulás szempontjából. Sőt, talán nem túlzás, ha azt írjuk, több volt ez utolsó szalmaszálnál, hiszen klubunk 28 éves bokszolója hiába ért el meghatározó eredményeket az elmúlt években itthon és külföldön egyaránt, az olimpiákról rendre lecsúszott. Sokáig úgy tűnt, idén is sújtja az átok, de végül a lehető legjobbkor került minden a helyére.

Bacskai Bakuban a 69 kilósok között a svéd Oliver Flodinnal kezdett, és nem sok kérdést hagyott a pontozóbírók számára, a harmadik menetben számolni is kellett az ellenfelére. A 3-0-s siker után a 21 éves amerikai Paul Kroll került terítékre, aki megnyerte az amerikai válogatót, így jóval keményebb falatnak tűnt.
Ennek megfelelően kőkemény csata alakult ki a legjobb nyolcba kerülésért, de a döntő pillanatokban Bacskai dominált, így 2-1-es pontozással győzni tudott. Innentől kezdve felgyorsultak az események, hiszen egy újabb győzelem már olimpiai kvalifikációval kecsegtetett.

Klubunk öklözőjének ehhez a német Abass Baraou-n kellett túljutnia, aki nem volt ismeretlen számára, többször is találkoztak nemzetközi versenyeken, illetve a Bundesligában, és viszonylag kiegyensúlyozott volt az egymás elleni mérlegük.

Ezúttal viszont nem volt pardon Bacskai részéről, az első menettől kezdve éreztette, hogy nem hagyja veszni élete lehetőségét. Az első két menetet magabiztosan hozta, a harmadik inkább a németé lett, de így is teljesült az álom, és a mi fiúnk kezét emelték fel.

Fotó: Doba István - archív

Mindez azt jelenti, hogy jelen állás szerint a Vasas-Süllős adja majd a riói ökölvívó küldöttséget, hiszen Bacskai Balázs Harcsa Zoltán után már a második piros-kék versenyző, aki kvótát szerzett.

Minden továbbiról beszéljen maga a főszereplő, akit telefonon értünk el Bakuban:

„Perpillanat kicsit fáradt vagyok, egész éjjel nem aludtam szinte semmit, folyamatosan kavarogtak bennem az élmények, ráadásul levegőt sem kaptam rendesen, mert egy ütés után megsérült és vérzett az orrom. Sokan mondják, hogy az élet végül helyrerakja a dolgokat, és amit valaki elveszít, azt előbb-utóbb visszakapja. Úgy tűnik, ez most az én helyzetemre is igaz, egyszerűen óriási érzés! Minden eddigi rosszat szinte rögtön elfelejtettem, amint tudatosult bennem, hogy ott leszek Rióban. Persze, jobb lenne, ha már olimpiai rutinnal mennék ki, de ez legyen most a legnagyobb problémám…”

„Maga a német srác elleni meccs kőkemény volt, szerintem még életemben nem ütöttem ennyit, persze ezzel együtt kaptam is folyamatosan. Úgy érzem, ki tudtam zárni a tétet, csak arra koncentráltam, hogy felülkerekedjek az ellenfelemen, aki az utóbbi időben egyre komolyabb skalpokat gyűjtött be.  Az első két menet megvolt, a harmadik elment, ott volt néhány olyan hullámvölgyem, amit nem tudtam teljesen kontrollálni.”

„Amikor felemelték a kezemet, nem sírtam, de utána, amikor tudatosult bennem, hogy sikerült, azért jöttek a könnyek is. Reggeli után tudtam pihenni kicsit, várom a fehérorosz versenyző elleni elődöntőt, szeretnék felszabadultan, jól bunyózni és nyerni. Ezzel egyébként a németeknek tehetném a legjobbat, mert vinném magammal a most legyőzött srácot ötödikként. Köszönöm még egyszer mindenkinek a támogatást!”