A pesthidegkúti állatorvos fia, a Hunfalvy középiskolásaként, 1953 szeptemberében kötelezte el magát a futással.
„Egy osztálytársam sportolt a Vasasban, ő csábított le Pasarétre. Az első benyomásom az volt, hogy milyen sokan edzenek a pályán. Várszegi József irányított Harsányi Gusztávhoz, aki aztán az edzőm lett.”

A jó képességű fiatal hamar kiforrta magát a neves tréner kezei alatt, 1956-tól már válogatott keretbe jelölték a magyar atlétika irányítói, ami nem akármilyen elismerés volt, hiszen azokban az időkben a világ legjobbjai közé tartoztak a magyar közép- és hosszútávfutók.
„Guszti bácsi nagyon jó ember volt, erős vasasos gárda alakult ki a munkája nyomán, olyan társaság, akik nem csak jól futottak, de remekül érezték együtt magukat Pasaréten. Igaz én akkoriban válogatottként már nagyon sok időt töltöttem Tatán is, az edzőtáborban.”

​Parsch Péter Rózsavölgyi István előtt a Népstadionban

A fejlődése töretlen volt így az 1960-es római olimpián résztvevő magyar csapatba is bekerült. Abban az esztendőben 800 méteres távon első bajnoki címét szerezte meg, az olimpián 1500-on bronzérmet szerző Rózsavölgyi István előtt. Egyéni legjobb eredményeit is – 1:48,6 és 3:41,8 – ekkor futotta. 
„Az olimpián sajnos nem tudtam megmutatni mire lennék képes, a 800-as középfutamomban elől futottam, amikor 150 méterrel a cél előtt hátulról beleléptek a sarkamba, letaposták a cipőmet, és fel kellett adnom a versenyt.”

Az 1962-es és 63-as esztendőben további négy egyéni bajnoki címet szerzett, mindkétszer duplázott a 800 mellett 1500-on sem talált legyőzőre. 1966-ban harmincévesen hagyott fel a versenyszerű atletizálással.
„Jó volt, szép volt, de ez már a múlt. Elégedett vagyok mindazzal, amit elértem, talán ha kicsit rámenősebb vagyok másként is alakulhatott volna, de hát sohasem voltam az a típus. A versenyzés befejezése után egy kiállítás-szervező cégnél dolgoztam, életemnek ezt a részét is kereknek érzem. Manapság is igyekszem rendszeresen mozogni a kutyámmal teszek nagy sétákat a Hármashatár-hegyen.”

ja