Különös gondot fordít az utánpótlás-nevelésre az ország egyik legnagyobb sportegyesülete, a Vasas SC. Az elnöke, Markovits László még szociális-támogatási programot is indított, nagy sikerrel, a fiatal sportolókért. Ez alkalommal vele beszélgettünk.

A Vasas SC elnöke, Markovits László Mexikóban született. Magyar szülőktől. A papa, Markovits Kálmán, minden idők egyik legnagyobb pólósa, kétszeres olimpiai bajnok és a mama, Balogh Márta, világbajnok kézilabdázó ugyanis az észak-amerikai országban élt a gyermek érkezésekor, lévén az apa éppen Mexikó vízilabda-válogatottjának szövetségi kapitánya.

Hogy a fiuk is sportoló lett, mondhatni, kódolva volt. Lacika (mindenki így szólítja) teniszezőként egy évtizeden át volt a magyar Daviskupa-csapat tagja, több mint húsz bajnoki címet szerzett. Eljutott három olimpiára, igaz, 1992-ben Barcelonában – tüdőgyulladás miatt – nem léphetett pályára.

Tizenhárom éve áll a patinás angyalföldi klub élén.

– A napokban vehette át a Papp László Budapest-Sportdíjat. Mi szerepelt az indoklásban?

– A sikeres teniszezői pályafutásom, illetve a Vasas elnökeként végzett munkám. Úgy gondolom, utóbbi biztosan többet nyomott a latban, tehát a díjat nemcsak én kaptam, hanem az egész Vasas család. A névadó, Papp László személye is különlegessé teszi az elismerést, az ő személye fogalom a magyar sportban és a Vasas életében is.

– A háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó angyalföldi, közelebbről Szent László úti gyerek volt. Az egyesület azonban nemcsak a XIII. kerületben működtet szakosztályokat, hanem Pasaréten és az óbudai Folyondár utcában is. De valójában mekkora ma a piros-kék birodalom?

– Tizenkilenc sportágat működtetünk. 2013 elején két sikerágazattal, az úszással és a kajak-kenuval bővültünk, azt követte 2014-ben a fiútorna, idén pedig a curling, amelyben olimpiai szereplésre esélyes sportolók csatlakoztak a klubhoz. Jelenleg két további sportág felvételéről folytatunk előrehaladott egyeztetéseket, de nem lenne korrekt, ha a megállapodás előtt bármit kiszivárogtatnék. A mai állás szerint a három általunk „vagyonkezelt” állami létesítményben nagyjából kétezren sportolnak, több mint kétszáz szakember irányításával. A saját „portánkon” túl további külsős helyszíneken, például iskolákban, és már óvodákban is jelen vagyunk.

– A teljes sportolói létszámnak nagyjából hányad része utánpótláskorú?

– A kilencven százaléka.

– Mekkora apparátus segíti a munkáját, és abból hányan dolgoznak speciálisan az utánpótlásért?

– Központosítottan működünk, a labdarúgás és a kosárlabda kivételével a Vasas ügyvezetése irányítja az összes szakosztályt. Közel húsz munkatárs alkot remek csapatot, együtt biztosítjuk a szükséges adminisztrációs hátteret, amelybe a napi ügyvitelen túl beletartozik a könyvelés, a pénzügyek, a jogi és marketingfeladatok is. Külön is szeretném kiemelni a két elnökhelyettesemet, Szabó-Pap Gergelyt és Polgár-Veres Árpádot. Miután az utánpótlás- és a felnőttsporttal kapcsolatos teendőket nem választottuk szét, mindannyian részt veszünk az utánpótlás működtetésében is. A szakosztályokban viszont vannak kifejezetten arra szakosodott szakemberek.

– A létesítményeik három kerületben vannak, milyen gyakorisággal járja be őket?

– A központi ügyvezetés a Fáy utcából irányítja, illetve szolgálja ki a szakosztályokat. Ebből kifolyólag döntően én is ebben a létesítményben töltöm a napjaimat, de a másik két sporttelepen is járok legalább hetente, elsősorban egyeztetések, rendezvények és versenyek alkalmával. Attól függetlenül fontos a klubvezetés mindennapos jelenléte, ez stratégiai kérdés. Januártól például a központ által delegált menedzser fogja össze „gazdaként” a Folyondár utcában működő szakosztályokat, az aerobikot, a női röplabdát és a teniszt.

– A három kerület önkormányzata mivel támogatja a klubot?

– Természetesen mindhárom érintett kerületi polgármesterrel kapcsolatban vagyok. A XIII. kerületet vezető dr. Tóth Józseffel és az óbudai Bús Balázzsal kifejezetten közeli a viszonyom, de nagyon jólesett, hogy a Papp László-díj kapcsán a napokban Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere is személyes hangvételű gratulációt küldött. A támogatásokban mindhárom kerület a maximális lehetőségeinek a figyelembe vételével, és a saját elosztási elvei szerint támogatja a működésünket. De nagyon fontos, hogy a kerületi vezetőknek köszönhetően több lokálpatrióta céggel is sikerült jó partneri kapcsolatot kialakítani, ami szintén segít minket.

– Mennyi ideje marad sportszakmai kérdésekkel foglalkozni, sporteseményekre járni?

– Szerencsére, a munkám jelentős része egyáltalán nem protokolláris. A munkatársaimmal karöltve a mindennapjaink elsősorban problémák megoldásáról és a stratégiánk megvalósításáról szólnak. Emiatt nem tudok jelen lenni annyi eseményen, amennyin szeretnék.

– Milyen szervezeti kapcsolatuk van a Kubala Akadémiával, pontosabban: az mennyire a futballklub belügye?

–  Ötszázalékos, kisebbségi tulajdonrésszel vagyunk jelen, így az operatív irányításban nem veszünk részt. A stratégiai kérdésekről azonban a többségi tulajdonos, György Tamás rendszeresen konzultál velünk. A fő feladatunk a komplett létesítményháttér biztosítása a labdarúgó-utánpótlásnak, de például mi tartjuk a kapcsolatot a Kubala családdal is. Ezekben a feladatokban nagy segítségemre van a másik kisebbségi tulajdonos, Rabatin József, illetve Polgár-Veres Árpád sportszakmai elnökhelyettes is.

– Mi vezérelte akkor, amikor olyan, Vasas-hagyománnyal nem rendelkező sportágat is útjára indítottak, mint a kosárlabda vagy a jégkorong?

– Amióta a klub elnöke vagyok, alapvetőnek tartom, hogy – ha lehetőség nyílik rá – bővüljön a sportági kínálat a Vasas családban. A kosárlabdába Farkas Balázsnak és Zöldi Péternek köszönhetően vágtunk bele Pasaréten. Igaz, ahhoz egy másik ujjunkba kellett beleharapnunk, hiszen a női tornának el kellett költöznie a létesítményből, de azóta a férfiszakágban már újraindult a sportág. A jégkorongot a Baljer család közreműködésével hoztuk létre, korábban Kangyal Balázs, jelenleg pedig Szuper Levente kiváló szakmai felügyelete mellett működünk. A curling is a jó személyes kapcsolatomnak, illetve Ferjancsik Domonkos elnökségi tagunk közbenjárásának köszönhető. A sportág Nagy György szponzori szerepvállalásával csatlakozott a Vasashoz. Az úszás és a kajak-kenu indítására a kiemelt fővárosi egyesületeknek jutatott, megemelt támogatásoknak köszönhetően volt lehetőségünk. Azáltal lett a Vasas család tagja többek között a legendás edző, Fábiánné Rozsnyói Katalin és csapata, illetve világklasszis úszónőnk, Hosszú Katinka.

– Példaértékű találmánya a Vasas-gyerekprogram. Az egyik tekintélyes sportmenedzser azt mondta: „Gyerekre nem mozdul szponzor”. Mert hogyan is érné meg bármely cégnek tizenkét éves srácot támogatni, azzal, hogy talán, talán egy évtized múlva eljut világversenyre?

– Ötletgazdaként kedves gyermekem a program, és kifejezetten büszke vagyok rá. Nem szponzorációról szól, és nem valamilyen kiválasztott személyről. A lényege az, hogy az egyesület évente legalább száz gyermeket és családot segít tagdíj-, illetve tanfolyamdíj-mentességgel, szociális alapon. A folyamatosan csatlakozó támogatóknak köszönhetően a létszám menet közben növekedhet, a tavalyi szezont például százharminc támogatott gyermekkel zártuk. Jó olvasni a családok köszönőleveleit, amelyekből kiderül, hogy tényleg komoly segítséget tudunk nyújtani.

– Összességében milyen a Vasas-utánpótlás helyzete?

– Valamennyi csapatsportágunk kiemelkedően sikeres az utánpótlás-nevelésben, mind létszámban, mind az eredményességben. Ez döntően a TAO-támogatás bevezetésének köszönhető, anélkül biztos, hogy nem tudnánk ilyen magas szakmai színvonalon működni. Hogy csak néhány nevet említsek, a vízilabdában olyan kiemelkedő személyiségek tevékenykednek a stábban, mint dr. Faragó Tamás, dr. Steinmetz Ádám, Fodor Rajmund. Röplabdában a női válogatott másodedzője, Jókay Zoltán, a jégkorongban pedig Szuper Levente és a 225-szörös válogatott Horváth András. Kézilabdában az Angyalföldi Sportiskola jelentős szerepet vállal a versenyeztetésben, kosárlabdában pedig – a már említett alapítóknak köszönhetően – miénk az ország egyik legjobb akadémiája. Komoly nemzetközi tornákat rendezünk, és korábban többek között a Barcelonával is létrejött együttműködés. A labdarúgó Vasas Kubala Akadémia szintén a hazai elitműhelyek közé tartozik, ezt támasztotta alá a közelmúltban az MLSZ által felkért belga auditáló cég értékelése is. Az egyéni olimpiai sportágainkban is hasonló a helyzet. A vívóink kiemelkedően sikeresek, de más sportágakban is vannak komoly ígéreteink.

– Lesz utánpótláskorú sportolójuk Rióban?

– Sok fiatal ígéretünk van, elég csak a vívó Bányai Zsombort és Szatmári Andrást, vagy a tornász Kardos Botondot említenem. A felnőttek közül pedig a vívó Szilágyi Áron és a birkózó Barka Emese például gyerekkora óta a Vasasban nevelkedik. Egyébként nemcsak Rio, hanem már Tokió is a szemünk előtt lebeg. Szeretnénk minél több, saját nevelésű fiatalt eljuttatni a 2020-as olimpiára. És konkrét lépéseket is teszünk az ügy érdekében. A már említett Vasas-gyerekprogram elsősorban szociális alapon segít, de próba jelleggel már elindítottuk a Vasas-tehetségprogramot is, amelyhez nagy reményeket fűzünk.