Jenkei András, 2015.07.25. | Úszás

A Vasas világklasszisa, Hosszú Katinka hét számban méretteti meg magát a kazanyi vizes világbajnokságon. Reggelire turmixot eszik, könyvet az édesanyja ajánl neki, és kíváncsi, hogy milyen lesz egy stadionban úszni. 

Utolsó simítások?
- Nagyon úgy fest, egyelőre még itthon vagyok, de már folyamatosan jönnek a hírek Kazanyból, amitől egyre izgatottabbá válok, nagyon mehetnékem van.  Az utolsó napokban már úgysincs mit tenni, az egész éves munkán múlik minden, az pedig remekül sikerült, tényleg nagyon jó formában érzem magam. 

Feszült?
- Egyáltalán nem, nyugodt vagyok, tényleg.  Ahogy az előbb mondtam, a belefektetett munkán nem fog múlni semmi, teljesen tiszta a lelkiismeretem. Imádok versenyezni, minél több érmet szeretnék, de mentálisan eljutottam arra a szintre, hogy most már jutalomjátékként fogom fel ezt az egészet. Úgy vagyok vele, ha mostantól semmit sem nyerek, már akkor is megérte. 

Csak azért feszegetem a témát, mert viszonylag kevés sportolótól várják el, hogy egy egész világbajnokság hőse, vagy inkább hősnője legyen…
- Ez igaz, tényleg elég sokszor előfordul mostanában, hogy nem azt kérdezik, aranyat akarok-e nyerni, hanem egyből azt, hogy mennyit. Ezt viszont nem nyomásként élem meg, hanem örülök, hogy ilyen magasra tettem a mércét az elmúlt két évben. Várom nagyon a versenyt, minden komoly ellenfelem ott lesz, mindenki mostanra időzíti a csúcsformát, végre megnézhetjük, ki mire képes…

Az olimpia előtt utoljára…
- Érdekes dolog ez, mert korábban tényleg mindig azt hangsúlyoztam, hogy elsősorban az olimpiai ciklusban gondolkozunk, de most már kicsit máshogy állok hozzá. Szeretnék még sokáig úszni, itt van például a 2017-es budapesti világbajnokság, ami nagyon motivál. Ettől még persze az olimpia különleges, hiszen csak ez hiányzik az éremkollekciómból.

A világbajnokság lesz a főpróba?
- Inkább az idei év csúcspontja, bár valóban sokan mondják, hogy Rió szempontjából is kulcsfontosságú, de szerintem egyáltalán nem törvényszerű, hogy ha valaki jól úszik most, akkor majd jövőre is jól fog. Egy biztos, én nem leszek elkeseredve, ha nem úgy jönnek össze a dolgaim, ahogy szeretném, mert pontosan tudom, hogy milyen nüanszokon múlik a siker egy világversenyen. 

Budapestről utaznak Kazanyba?
- Igen, együtt az egész magyar csapattal, ami jó dolog, mert többnyire Shane-nel kettesben járjuk a versenyeket, most viszont bőven lesz időnk beszélgetni a többiekkel. Hajnali kettőkor indulunk, érintjük Isztambult, majd elvileg délután egyre érünk Kazanyba.

A beszélgetés mellett mivel üti el az idejét az Iron Lady egy hosszú utazás alatt?
- Például tévésorozatokat néz, főleg amerikaiakat, mondjuk a Grace Klinikát, de igazából mindegy, hogy mit, csak legyen vicces és kapcsoljon ki. Emellett sok zenét is hallgatok, ilyenkor mindenevő vagyok, akár egész albumokat is végigpörgetek az úton. A versenyek előtt viszont már csak olyan számok jöhetnek, amik felpörgetnek.

Könyv is kerül a bőröndbe?
- Könnyen lehet, de ez ügyben még konzultálnom kell anyával, ő a nagy könyvolvasó a családban, hátha tud valami jót ajánlani Kazanyra is…

Ha már a család, napi szinten szoktak beszélni egy-egy világesemény alatt?
- Ebből a szempontból különleges lesz a mostani világbajnokság, mert kint lesz velem anyukám és a nagynéném is, aminek nagyon örülök, ilyen még nem volt korábban Azt már csak csendben teszem hozzá, hogy van még egy nagy célom, szeretném, ha Rióba az egész család, apukám és a testvéreim is ki tudnának utazni.

Mennyire fontos a nyilvánosság kizárása, olvas azért híreket a verseny alatt, felmegy például facebookra?
- LeBron James a teljes NBA rájátszások alatt kikapcsolva tartja a telefonját, nem posztol a közösségi oldalakra, nem érintkezik senkivel. Én ennyire azért nem vagyok drasztikus, de próbálom limitálni a külvilágtól érkező ingereket. Persze azért pár képet feltesz az ember, hogy megköszönje a szurkolást és a szeretetet, de egy fontos világesemény alatt nem szabad, hogy ez legyen a fő szempont.

A rengeteg szám és a sűrű napirend miatt kulcsfontosságú a szálláskérdés is, mi tud a kazanyi állapotokról?
- Szerintem jobban képben vagyok, mint egy utazási iroda munkatársa… Gyakorlatilag minden lehetséges hotelt ismerek a városban, mert én foglaltam anyukáméknak szállást. Mi körülbelül húsz percre fogunk lakni az uszodától, ugyanabban a szállodában, ahol a FINA, illetve a kiemelt szponzorok vezetői szállnak meg. Ahogy telnek az évek, egyre jobban megismerem ezeket a fontos személyeket is, belelátok a háttérmunkába, ami kifejezetten érdekel is. Egyébként a körülmények tekintetében jobban izgat az uszoda, mint az, hogy hol fogunk lakni.

Ez speciel érthető, nem sűrűn úszik az ember egy focistadionban…
- Igen, pont erre a részére leszek kíváncsi, mert ugye a medence fölé építettek tetőt, oldalirányban viszont teljesen nyitott lesz. Ez elsősorban a hőmérsékletet befolyásolhatja majd, mert azt biztos nem fogják tudni úgy kontrollálni, mint egy teljesen fedett uszodában.

Mivel tölti majd a számok közti holtidőket?
- Fel fogjuk mérni alaposan a terepet, a hotel és az uszoda közti távolság mellett arra is figyelni kell, hogy hol van pontosan a bemelegítő és a levezető medence. Sok újdonság egyébként nem lesz, hasonló az időrend, mint minden más világversenyen. Két délutáni döntő között érthető módon a regenerálódás a fontos, lehetőség van ilyenkor masszázsra, jégfürdőre, de arra is, hogy felhúzza az ember a kompressziós ruhát.

Gondolom, a precíz tervezés fontos része a táplálkozás is…
- Igen, erre talán a korábbiaknál is nagyobb hangsúly fektetünk. Egyébként nagyjából ugyanúgy fogok enni a vébé alatt, mint évközben, maximum kevésbé leszek éhes, mint alapozáskor. Ilyenkor, közvetlenül a verseny előtt még tudatosabban figyelek rá, hogy tényleg semmi édességet ne egyek, nehogy az utolsó hetekben felszaladjon egy-két kiló. Nagy titkok nincsenek, a versenyek előtt például turmixot szoktam reggelizni, mindenféle gyümölcsökkel, főleg áfonyával, eperrel és szederrel.

A kulisszatitkok után beszéljünk a szakmáról is: melyik számot várja a legjobban?
- Mindegyiket más miatt! A két vegyes szám azért különleges, mert címvédőként indulok, a száz és kétszáz hát azért érdekes, mert Barcelonával ellentétben most már esélyesként néznek rám, kétszáz pillangón két világbajnoki bronzérmem van eddig, jó lenne azt is csillogóbbra cserélni, a gyorsúszó számok pedig igazi lutrit jelentenek, ott annyira kiegyensúlyozott a mezőny, hogy egy rossz fordulóval akár a döntőről is lecsúszhat az ember. 

Végighallgatni is fárasztó volt… Elképzelhető, hogy menetközben visszalép valamelyiktől?
- Okosan kell felépíteni az ilyen sokszámos versenyzést, ezért ha úgy adódik, mérlegelni fogom ezt a lehetőséget. Nem szeretnék mindent egyszerre erőltetni, mert akkor könnyen két szék között a pad alatt találhatom magam.

Nem szeretném én is feltenni a kérdést, hogy akkor végül is hány világbajnoki éremmel lenne boldog, de…
- Tényleg nem érmekben gondolkodom, akár olyan is előfordulhat, hogy nyerek három aranyat, de mégsem leszek elégedett, mert nem olyan időket úszok, amilyeneket szeretnék. Alapvetően egyéni csúcsokban gondolkozom, aztán meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.

Jenkei Dániel    
fotók: Doba István (archív)    


Hirdetések