Az olimpiai- és világbajnok Szilágyi Áron mától már Európa-bajnoknak is vallhatja magát. Persze ez csak a nap végére lett így, odáig rögös út vezetett...

                                fotó: hunfencing.hu

A selejtezők után, a 32-es főtáblára mindhárom vasosos vívó felkerült. Szilágyi vereség nélkül teljesítette a csoportkört, míg Iliász Nikolász egy, Szatmári András pedig két vereséggel lépett tovább. Az egyenes kieséses szakasz első körében Iliászt Kovaljev búcsúztatta (11:15), Szatmári ugyanezt tette az ukrán Jagodkával (15:10). A nyolcaddöntő azonban sajnos az ő számára is a végállomást jelentette, hiszen a fehérorosz Bujkeviccsel nem bírt (11:15). Somlai Béla tanítványa, Szilágyi Áron viszont legyőzhetetlen volt ezen a napon, de erről már ő maga mesél honlapunk olvasóinak.

Jó estét, Európa-bajnok úr, zavarhatom pár percre?
- Köszönöm az érdeklődést, éppen az antidopping szobában ülök, úgyhogy most tudunk beszélgetni…

Olimpiai, világ és Európa-bajnok vagy, ezt a felsorolást bármelyik sportoló megirigyelné a világon. Neked ma estig az Eb-arany hiányzott…
- Hát ez így van, és tényleg nagyon boldog vagyok! Iszonyatosan kemény napom volt, nehezen tudom összeszedni egyelőre a gondolataimat. Nagyon fontos volt ez a verseny, nem olyan volt, mint egy átlagos Európa-bajnokság, hiszen itt már a riói kvalifikáció volt a tét. Ilyenkor mindenki jobban figyel, a versenyzők jobban odateszik magukat, ez pedig számomra nagyon felértékeli az aranyat!

Van Holsbeke ellen a 16 között már kiírták az internetes közvetítésben, hogy ő nyert 15-11-re. Persze van az a mondás, hogy akinek a halálhírét keltik, az sokáig él…
- Ne is mondd, az egy szörnyű asszó volt… Ez a belga gyerek egy magas, agresszív, kellemetlen stílusú ellenfél, de eddig mindig tudtam ellene érvényesülni, ma viszont valahogy fejben nem voltam ott.
Mikor 14-10-re ment, mondtam magamban, hogy én itt baromira nem akarok kiesni, nem kaphatok ki tőle, tovább akarok menni! Összekaptam magam, elkezdtem gondolkodni, adtam három tust gyorsan, és utána már ő volt az idegesebb. Kockáztatott, én egyenlítettem, 14-14-nél pedig én rizikóztam kicsit. Tudtam, hogy jönni fog előre, védtem a szúrását, aztán sikerült egy parádot adnom középre. Persze eközben bármikor találhatott volna, és akkor most nem arról beszélgetnénk, hogy aranyérmes lettem, hanem, hogy még a nyolc közé se jutottam be…

Utána viszont szinte átrobogtál a francia fiún…
- Igen, ez a győzelem tényleg nagy lelkierőt adott, annak pedig külön örülök, hogy az elődöntőben és a döntőben két remek vívót tudtam felülmúlni. Jakimenko sokszoros Európa-bajnok és világbajnok, a döntős ellenfelemmel, Hartunggal pedig rengeteget vívtunk már egymás ellen, junior korunk óta nagyokat küzdünk. Ma én nyertem, és így lett kerek ez a nap!

Pedig úgy tűnt a finálé végén, hogy már alig bírsz lépni, úgy fáj a lábad…
- Igen, a 6-6-nál megsérült az achillesem egy rossz mozdulatnál, jegelni kellett, aztán rögzítették és be lett kötve. Az ápolás után kaptam is rögtön három találatot. Az egy újabb mélypont volt, akkor nem nagyon láttam, hogy lesz ebből győzelem… Aztán rájöttem, hogy tudok én ezzel a fájdalommal vívni, összeszorítottam a fogamat és megcsináltam!

Azért a győztes találat után Szatmári Andrisék elég óvatosan kaptak a vállukra…
- Igen, mondtam nekik, hogy tök jó, hogy dobálnak, de csak óvatosan, vigyázzanak a lábamra!

A csapatversenyre azért rendben leszel?
- Bízom benne, hogy egy-két nap alatt rendbe jön, csütörtökön pedig már tudok vívni, majd maximum le lesz kötve a fájós rész. Jó formában vagyunk, én pedig két éremért jöttem ide Svájcba!

Láttam, hogy nagyon átszellemültél a Himnusz alatt a dobogón. Az se zavart, hogy az olimpiához hasonlóan kicsit szokatlan verziót játszottak le?
- Igen, tényleg furcsa volt a ritmusa, nem is értettem… Persze ez nem sokat vont le az élményből, tényleg fantasztikus érzés volt végigénekelni az aranyéremmel a nyakamban.

Egy sör belefér még ma este?
- Nem tudom, majd meglátjuk, de mivel a csapatverseny hátra van még, most az első a regenerálódás, otthon majd úgyis lesz idő az ünneplésre.

A körülmények egyébként milyenek kint?
- Fantasztikusak! Montreux gyönyörű, a szálláshelyünk kifogástalan, tényleg csak a vívásra kell koncentrálnunk. Köszönet mindenkinek, aki tett ezért, ez is nagyon sokat számít!

Jenkei Dániel