Csapatunk a lejátszott huszonkét mérkőzéséből tizenkilencet megnyert, csupán hármat veszített el. A bajnokságot megnyerő UVSE ugyan mindkétszer jobbnak bizonyult a vasasos fiataloknál, ám a tavaszi rangadón a Plézer-csapat végig pariban volt ellenfelével. A szezon utolsó meccsén a KSI ellen pedig, kifejezetten tartalékos összeállításban maradtak alul.

www.hitop.me

Az év során sérülések miatt Plézer János kevésszer tudta az általa legjobbnak vélt kezdő hetest vízbe küldeni, az együttes és a játékosok fejlődése azonban ennek ellenére elvitathatatlan. A fiúk mesterével beszélgettünk.

Milyennek értékeli első vasasos szezonját?
- Összességében elégedett vagyok, hiszen szépen fejlődtünk, meccsről-meccsre lettünk egyre jobbak. Ebből a szempontból értékmérőnek az UVSE elleni mérkőzéseket tekintem, hiszen ősszel kilenc góllal kaptunk ki, míg a tavaszi meccsen már akár a győzelmet is megszerezhettük volna. Ekkor játéktudásban már egyenlő ellenfelei voltunk riválisunknak. 

Mire készült, mire számított, amikor tavaly átvette a csapatot?
- Maximalista vagyok, úgyhogy a bajnoki címben gondolkodtam.  Persze a való élet nem ennyire egyszerű. A vártnál némileg lassabban csiszolódtunk össze a fiúkkal. Idő kellett ahhoz, hogy elfogadják, és ami sokkal fontosabb higgyenek is az edzésmódszereimben. Számomra pedig az egyik legnehezebb feladat az volt, hogy a sok tehetséges játékosból egységes csapatot tudjak összehozni. A kulcsemberek eleinte fontosabbnak tartották az egyéni érdekeiket a csapaténál, hosszú folyamat volt míg ez megváltozott. A srácok aztán megtanultak egymásért és a Vasas sikeréért küzdeni, de addig számtalanszor tudatosítanom kellett bennük, hogy csakis együtt, közösen érhetjük el céljainkat. 

Ez úgy tűnik sikerült… 
- Az egységet kiemelten erősíti a klubhoz való kötődés.  Egykori Vasas játékosként mindig is fontosak voltak számomra a piros-kék színek, tavaly tizenegy év után tértem haza. A Vasashoz való tartozás most már a srácaim számára is magától értetődő, az öltözőben minden mérkőzésünkre vasasos indulókkal hangolódunk, és a gyerekek megalapították a Red-Blue Army szurkolói csoportot is, zajos szurkolásukat a VasasPlaket OB I-es meccsein is sokszor hallhattuk.

Többször, több helyen elhangzott, utánpótlás csapatainknál elsősorban nem az eredmény a lényeges, sokkal fontosabb, hogy a jövőben majd hány első osztályú játékos kerül ki a műhelyből. Ebben a tekintetben mire számíthatunk?
- Bátran kijelenthetem, hogy vannak tehetségeink. Hiszek abban, hogy néhány éven belül akár öt-hat mostani játékosom is eljut az OB I-ig, és azt is remélem, hogy a Vasas felnőtt csapatát fogják erősíteni.

Legyen így! Az ezüstéremhez pedig még egyszer gratulálok!
- Köszönjük szépen. Én pedig ezúton szeretném megköszönni a szakosztály nagyon profi stábjának az egész éves munkát. Név szerint Mátéfalvy Csabának a kapusedzéseket, Steinmetz Ádámnak a centerekkel, míg Takács Bálintnak bekkekkel való különfoglalkozásokat, Gábor Attilának az erőnléti edzéseket. Sokat segített Vass Szilvia gyógytornász és Garzó Éva pszichológus is. Külön köszönöm a Vasas vezetőségének, hogy lehetőséget kaptam a csapat irányítására. Remélem jövőre együtt a srácokkal még szebb eredménnyel hálálhatjuk meg a bizalmat. 

Schwartz-Nagy Attila   
fotó: Doba István   

A bajnokság végeredménye: