Tavaly nyáron, mikor egy évre a Vasashoz igazoltál, azt mondtad, szívesen maradnál akár hosszabb időre is. Úgy látom, tartod ehhez magad…
- Igen, nekem tényleg nagyon jól sikerült ez az év, talán még annál is jobban, mint amire számítottam. Egyértelműen azt érzem, hogy fejlődtem, mióta a Vasasban vagyok. Megszerettem a klubot, a vezetők korrektek, az edzőimtől folyamatosan tanulok, és a körülményekre sem lehet panasz. Itt olyasmikre gondolok, hogy normális keretek között tudunk kondizni, vagy, hogy lehetőségünk van pszichológushoz járni. Ez alapján azt mondom, minden adott a további előrelépésemhez, így örömmel maradtam.

Diplomatikus, profi válasz, de azért azt jól tudjuk, hogy a fiatal tehetségeket manapság olyan ajánlatokkal bombázzák, amikkel a Vasas nemigen tud versenyezni…
- Nézd, nem tagadom, nekem is voltak kérőim, de úgy láttam, hogy azzal járok a legjobban, ha maradok még egy évet. Nekem most az a legfontosabb, hogy szakmailag fejlődjek, folyamatosan játékban legyek, ezt pedig nem nagyon segítené a csapatváltás.

Világos, már csak az a kérdés, hogy a többi kapósabb játékosunk is hasonlóan gondolkodik-e…
- Erről nem az én tisztem nyilatkozni, de bízom benne, hogy minél többen maradnak az idei csapatból. Az elmúlt hetek eredményeiből látszik, hogy végre kezdünk egyben lenni, egy jó alapozás után jövőre már sokkal acélosabbak lehetnénk.

Idén mi hiányzott?
- Főleg a kiegyensúlyozottság, volt pár kifejezetten fájó meccsünk, itt elsősorban a Pécs vagy a Debrecen elleni vereségekre gondolok, de az is hasonlóan bosszantott, amikor a Komjádiban végül nem tudtunk pontot rabolni az OSC-től.

Összességében reális az alapszakasz végén a nyolcadik hely?
- Nehéz erre mit mondani, mert alapvetően a hatba akartunk kerülni, de valljuk be, ehhez kevesek voltunk. Akkor lett volna reális sanszunk, ha minden kötelezőt hozunk, és ezt még megfejeljük néhány bravúrral. A Szeged és a Honvéd képes volt erre, mi nem, így összességében azt kell mondjam, a mostani pozíciónk a realitás.

Szóba került az a bizonyos hazai OSC-meccs mint fájó emlék, pedig öt gólt dobtál egy kiemelkedő képességű ellenfélnek…
- Az volt a legjobb meccsem a szezonban, pont ezért bosszantott, hogy a végén mégis kikaptunk. Jó lett volna egy ilyen nagy skalppal menni a karácsonyi szünetre, az biztos feldobta volna társaságot.

Utána érezted, hogy jobban odafigyelnek rád az ellenfelek?
- Igen, mostanában azért sokszor ki vagyok osztva a védőknek, de ennek is megvan az előnye, mert így a másik oldal kap kevesebb figyelmet, volt is pár meccsünk, amikor Máté vagy Szédült (Bóbis és Sedlmayer – a szerk.) dobált több gólt. Ha pedig rájuk mennek ki szorosabban, akkor megint nekem lesz több sanszom, a végeredmény szempontjából pedig mindegy, hogy ki szerzi a gólokat.

Minek köszönhető, hogy látványosan gólerősebb lettél idén?
- Magabiztosabbnak érzem magam. Laci és Csaba (Földi és Mátéfalvy – a szerk) sokat segítenek nekem az edzéseken egyénileg is, sokat fejlődött a lövésem, emellett jobb döntéseket hozok, javult a helyzetfelismerésem is, de ez mind arra vezethető vissza, hogy bíznak bennem. Nemcsak az edzőknek vagyok hálás emiatt, hanem az olyan rutinos játékosoknak, mint Steinmetz Ádi. Tőle főleg azt tanultam meg, hogy hova kell betenni a labdát a centernek, hogy utána tudjon vele kezdeni valamit.

Ha már a centerek, Német Toni példája mutatja, hogy Benedek Tibor bátran kísérletezget és egy középcsapatból is nyílhat út a felnőtt válogatottba. Ezzel mennyire kacérkodsz?
- Nyilván eszembe jut, de amellett, hogy tudom, miben fejlődtem, azzal is pontosan tisztában vagyok, hogy mik a gyengeségeim. Rengeteget kell még dolgoznom ahhoz, hogy egyáltalán a bő kerettagság szóba jöhessen. Egyébként ez is egy fontos érv volt a Vasasban maradás mellett, hogy folyamatos játéklehetőséget kapva a válogatott szempontjából is szem előtt legyek.

Visszatérve a Vasashoz, az újak közül nálad láttam elsősorban, hogy kötődsz a klubhoz. Volt olyan, amikor a Vasas-shopban találkoztunk…
- Hát igen, karácsony előtt felruháztam a családot vasasos cuccokkal. Egyébként ez a kötődés nem most alakult ki, édesapám a klubnál kezdett anno vízilabdázni, ezért nagyon örült az egész család, amikor kiderült, hogy én is piros-kékben fogok pólózni. Ki is járnak a meccsekre, tetszik nekik a légkör, ahogy nekem is. Jó érzés, hogy ha nem is sokan, de mindig vannak szurkolóink. Kezdem megérteni, hogy mit jelent ez a bizonyos Vasas-család kifejezés…

Sok mindenről beszélgettünk már, de mi a helyzet a közeli jövővel, mit vársz a rájátszás meccseitől?
- Szerintem a Debrecent le tudjuk győzni, sőt, azt mondom, hoznunk kell ezt a párharcot. Utána a papírforma szerint a BVSC jöhet, ami már nehezebb ügy, de természetesen azon leszünk, hogy odaérjünk a hetedik helyre.

És utána?
- Nehéz jósolni, mint mondtam, sok függ attól, hogy mennyire marad együtt a csapat. Szerintem az idei szintet meg fogjuk tudni tartani, de én azért többször szeretnék nyerni, mert annál nincs jobb érzés, mint mikor szombat este boldogan hagyod el a Komjádit…

Jenkei Dániel
fotó: Doba István (archív)