„Már ötven éve? Őszintén szólva, ez így nincs is a fejemben, de nagyon kedves, hogy eszükbe jutott!” – szólt bele némi meglepettséggel a hangjában a telefonba Tordayné Szappanos Zsuzsanna, akit nemcsak az évforduló, hanem születésnapja alkalmából is köszöntöttünk, hiszen éppen ma 71 éves.

Való igaz, manapság nem esik túl sok szó az evezésről, a Vasasban 1986-ban, harmincnyolc évnyi működés után meg is szűnt a szakosztály. Ettől függetlenül az 1960-as évektől kezdve aranykorát élte a női szakág. A hölgyek 1955-ben vehettek részt először Európa-bajnokságon, és mivel ekkor az olimpiai programban még nem szerepelt az evezés, ezeken a kontinensviadalokon randevúzott a teljes világelit.

Az ezüst és bronzérmek után 1965-ben, a duisburgi Európa-bajnokságon jött el csúcspont, ekkor a női kormányos négypárevezős a szovjeteket szó szerint egy hajszállal megelőzve lett aranyérmes.

A győztes egység tagjai közül hárman is a Vasasból kerültek ki, Szappanos Zsuzsanna mellett Fekete Mária, és a kormányos Komornik Margit is klubunkat képviselte, rajtuk kívül még Salamon Ágnes és Pekanovits Mária lettek akkor Európa-bajnokok.

Abban az időben az Árpád fejedelem útján, a Komjádi uszoda közelében működött a Vasas vízitelepe, ahol a kiváló mester, dr. Irányossy Géza szakmai felügyelete mellett zajlott a munka, fő segítője pedig a neje volt, aki eredetileg testnevelő tanárként és atlétika szakedzőként végzett.

Vasas-vízitelep az Árpád fejdelem útján

Az ötvenedik évfordulón túl érdekesség, hogy nemcsak Tordayné Szappanos Zsuzsanna ünnepli mostanában születésnapját, hiszen Harangvölgyiné Komornik Margit februárban volt 75 éves, Dávidné Fekete Máriának pedig néhány nap múlva lesz a születésnapja.

A történeti háttér felelevenítése és némi számmisztika után megszólaltatjuk a főszereplőket, a három Európa-bajnokkal párhuzamos interjút készítettünk.

Hogy kerültek kapcsolatba az evezéssel, milyen volt a kezdeti időszak?

Dávidné Fekete Mária: - Édesapám néha elvitt magával a Rómaira, ott láttam először ezeket a keskeny versenyhajókat. Annyira megtetszettek, hogy úgy döntöttem, én is ezt szeretném csinálni. Mivel volt egy ismerősünk a Vasasban, végül itt kezdtem a versenyzést.
Akkoriban azért az evezés úri huncutságnak számított, az úgynevezett C-kategóriába sorolták a sportágak között, így nem sok központi támogatást kaptunk. Volt a vízitelepen egy gondnokházaspár, igazi ezermesterek, ők építették a hajóinkat, amik hazai szinten teljesen rendben voltak, de amikor később kimentünk külföldre, rendesen a csodájára jártak. El sem tudták képzelni, hogy tudunk ilyen szerkezetekkel eredményesek lenni…

Tordayné Szappanos Zsuzsanna: - Fiatalon a kosárlabdával és a tornával is kacérkodtam, de végül a nővérem egyik kolléganője ajánlotta az evezést, én pedig ott ragadtam az Árpád fejedelem útján a Vasasnál. Mikor először küldött ki az edzőm a nagy Dunára, az egyik lapátom valahogy elúszott mellőlem, ráadásul közben éppen arra járt a Kossuth nevű hajó, ami hatalmas hullámokat vert, így nem tűnt biztatónak a helyzet. Valahogy mégis megőriztem a nyugalmamat, és vissza tudtam tenni a lapátot még időben, közben az edzőm szerintem infarktust kapott a parton.
Összességében boldog, élvezetes idők voltak, igazi szerelmese lettem a sportágnak, a mai napig bátran ajánlom a fiataloknak, ha sportolni szeretnének.

Harangvölgyiné Komornik Margit: - Én is majdnem tornász lettem, de mindig szerettem a vizet, így mikor megismertem az egyik munkatársam feleségét, aki a Vasasban evezett, én is ott kötöttem ki. Eleinte még nagyon fiatalnak számítottam, de jól fogadtak a társak, szerettem lejárni a telepre. Az edzések általában úgy néztek ki, hogy a Komjádinál szálltunk vízre és elindultunk felfelé a Dunán. Végül úgy alakult, hogy én lettem a kormányos a különböző egységekben.

Balról jobbra: Fekete Mária, Komornik Margit és Szappanos Zsuzsanna

Később mindannyian válogatottak lettek, az egyre komolyabb nemzetközi sikerek után 1965 és a duisburgi Európa-bajnokság hozta meg az aranyérmet. Pedig nem indult egyszerűen…

Dávidné Fekete Mária: - Bizony, csak egy hajszálon múlt, hogy nem estünk ki az előfutamban. Egy komoly technikai hiba ellenére szerencsére végigeveztük a versenyt, így a reményfutamból bejutottunk a döntőbe. Visszagondolva, bizonyos szempontból azért számítottunk rá, hogy aranyat nyerhetünk, de ehhez az kellett, hogy az egység minden tagja akarja a sikert.

Tordayné Szappanos Zsuzsanna: - Az én úgynevezett tulipánom tört el kétszáz méterrel a cél előtt az előfutamban. Hiába vezettünk addig, alig bírtunk beevickélni… Zokogtunk, annyira kétségbe voltunk esve, aztán kiderült, hogy még így is továbbmentünk…
A döntő sem volt egyszerű, a szovjetekkel teljesen egyszerre értünk be, célfotó döntött az aranyról, az pedig nem ment olyan gyorsan, mint manapság. Először kiírták őket, aztán minket, utána megint úgy tűnt, a szovjeteké az arany, de végül mi nevettünk a végén!

Harangvölgyiné Komornik Margit: - Nekem még az jutott eszembe, hogy mikor Zsuzsi villaszára eltört, megálltunk egy pillanatra, sokan azt hitték, azért, mert egy hattyú átszállt keresztben a vízen. Pedig ennél sokkal nagyobb bajba kerültünk, de szerencsére tényleg mindenki észnél volt, tudtuk, hogy folytatni kell.
A döntő tényleg izgalmas volt, hozzáteszem, két évvel korábban, amikor Moszkvában bronzot nyertünk az Eb-n, ugyanígy célfotóval dőltek el a helyezések. Ez alapján talán mondhatom, hogy érett az arany, de a külvilág nem igazán számított rá, óriási volt az öröm.

Mennyire kerültek reflektorfénybe a sikernek köszönhetően, és mi történt utána?

Dávidné Fekete Mária: - Néhány napig fényképek és újságcikkek jelentek meg rólunk. Én utána sokáig folytattam a versenyzést, 1975-ben még volt egy nagy próbálkozásom, szerettem volna kijutni az olimpiára. Az evezés 1976-ban került fel a játékok programjára, de sajnos nem sikerült a kvalifikáció.
Manapság már kevésbé tartjuk a kapcsolatot a régi vasasos társasággal, de a 2011-es centenáriumi ünnepség nagyon jó élmény volt, a Folyondár utcában sok régi arccal találkoztam.

Harangvölgyiné Komornik Margit: - Igen, az aranyérem utáni újságcikkre én is emlékszem, a Képes Sportban jelent meg rólunk egy nagy fotó. Utólag azt mondom, talán az volt a legnagyobb dolog ebben, hogy különböző egyesületekből összeállva tudtunk ennyire jól együtt dolgozni.

Tordayné Szappanos Zsuzsanna: - Azért már Duisburgban is volt egy kis ünneplés, fiatalok és bolondosak voltunk, a döntő utáni este beszöktünk egy strandra, ahol igazi örömfürdőzést csaptunk!
A kapcsolatom az aktív évek után sem szakadt meg a Vasassal, sportállásban dolgoztam titkárnőként az Eötvös utcai székházban, aztán később a Fáy utcában is. Eszembe sem jutott máshova menni, tényleg szerettem a Vasast, és a mai napig jól esik, hogy sosem felejtik el a születésnapomat.

Jenkei Dániel

Fekete Mária és Szappanos Zsuzsanna a hetvenes években