Méhes Jenővel, a Vasas vízilabda szakosztályának igazgatójával beszélgettünk.
Nem éppen a legsikeresebb időszakát éljük a Vasas-vízilabdának, hogy látja, mik a kitörési lehetőségeink a jelenlegi helyzetből?
- A szakosztálynál fókuszban az utánpótlásképzés áll, hiszen gyökerek nélkül nem létezhet egy csapat. Régi és nagy vágyunk, hogy saját uszodában alakítsunk ki egy olyan utánpótlásbázist, amelyre felnőtt csapatunk is építkezhet. Erre most még nincs lehetőségünk, pedig az OB I-es csapatok közül egyedül a Vasas nem rendelkezik saját otthonnal. Úgy vélem a dicsőséges múlt, a klub eddigi eredményessége alapján ez nem túl nagy vágy. Amennyiben a magyar vízilabdát hungarikumnak tekintjük, akkor ezen belül a Vasas kimondottan az, így azt gondolom nem kérdés, hogy megérdemelnénk a saját uszodát.
A másik probléma, hogy jelenleg – más klubokhoz hasonlóan – alig tudunk megnevezni olyan pólósokat felnőtt csapatunkban, akik nálunk nevelkedtek. Pedig a fiatalok amennyiben „jó helyen vannak”, akkor az évek során a klubhűség is kialakul bennük. Manapság ez inkább úgy néz ki – és ez sem vasasos sajátosság – ha megfizetem, akkor létezik a kötődés.
Akarunk – és főleg tudunk-e – ez utóbbin változtatni?
- Természetesen. Erről szólt az utánpótlás-rendszerünk tavaly nyári átszervezése is, amely az egész klub „szívügye” volt, és amelyben a Vasas ügyvezetésének is komoly szerep jutott. A Vasas vízilabda utánpótlásának elnökeként, dr. Faragó Tamás óriási tekintélyét veti latba – rengeteg területen – az előrelépés érdekében, Földi László és dr. Steinmetz Ádám pedig a napi szakmai feladatok terén tartja kézben az irányítást. A célunk, hogy magunkhoz vonzzuk a budai kerületek és a budai agglomeráció, valamint a XIII. kerület pólózni vágyó gyerekeit. Ezek a fiatalok nálunk váljanak egészséges, kiegyensúlyozott felnőttekké. Ez az általános cél, hiszen az nem kérdés, hogy mindenkiből nem válhat élsportoló. Létrejöhet viszont egy olyan bázis, ahonnan ha évente 2-3 játékos eljut az OB I-es csapatunkig, akkor már elégedettek lehetünk a rendszer eredményességével.
Mi adja a realitását annak, hogy az előbb említett körzetekből tódulni fognak hozzánk a gyerekek?
- Olyan vonzó lehetőségeket alakítottunk ki, amely teljes mértékben versenyképessé teszi a Vasast más egyesületekkel összevetve. A tradíciókról már beszéltem, a Vasas fogalom a magyar vízilabdában. Kialakult elképzeléseink vannak arra nézve, és a TAO-rendszernek köszönhetően az anyagi források is rendelkezésre állnak ahhoz, hogy a családok terhein könnyítsünk, amennyiben a gyerekük nálunk szeretne pólózni. Ez konkrétan jelenti a tagdíj csökkenését, vagy éppen a felszerelés költségtérítésének minimalizálását is. Eddig létezett egyfajta kontraszelekció, hiszen azok küldhették a gyerekeiket pólózni, akik anyagilag ezt megengedhették maguknak, mostantól ez változni fog. Bővítettük a fiatalokkal foglalkozó szakmai stábok létszámát is, az egyes csapatokkal pszichológus, erőnléti edző is foglalkozik már.
A 2014/15-ös idény kétharmada eltelt már, van nyoma konkrét eredményekben is ezeknek az intézkedéseknek?
- Balgaság lenne egyik napról a másikra várni az eredményesség ugrásszerű javulását. Különben is azt gondolom – és ez nem kibúvó keresés – nem feltétlenül helyezésekben lehet lemérni egy utánpótlás-nevelési rendszer hatékonyságát. Alapvetően nevelési folyamatról beszélünk, amelynek része a versenyeztetés is. Én az eredményt abban mérném, hogy fizikai, technikai, taktikai értelemben hány kész játékos kerül ki egy-egy korosztályból. Olyanok, akik a civil életben is képesek megállni a helyüket. Ez utóbbival kapcsolatban például még egy újdonságot meg kell említenem, létrehoztunk a Komjádiban egy tanulószobát, ahol értelmesen és főleg hasznosan tölthetik el a gyerekek az iskola és az edzések közötti szabadidejüket.
Steinmetz Ádám még fontos pont a VasasPlaket OB I-es csapatában is, ugyanakkor már a szakmai vezetésben is szerephez jutott...
- Mivel még aktív részese a játéknak, olyan nézőpontokból is észrevesz dolgokat, amelyeknek megfogalmazásával még hatékonyabbá válik a munkánk. Az eredményei, a tudása elvitathatatlan tekintélyt ad számára a gyerekek, a szülők előtt, és nemzetközi kapcsolataiból is csak profitálhatunk. Ezen a téren amúgy is változtatni akartunk, fontosnak látom, hogy ne Máltára, Dél-Afrikába, Kanadába utazzanak az utánpótlás csapataink, hanem inkább Belgrádba, vagy Splitbe, oda ahol tanulhatnak is valamit. Ezen az úton – Ádám segítségével is – elindultunk, amit a közelmúlt túrái már jeleztek is. Nyáron pedig lesznek lehetőségek további közös edzőtáborokra, körvonalazódik például egy horvátországi, spliti torna részvételi lehetősége is.
Ez mind szép, és nagyon jól is hangzik, de a Vasas-szurkolóit leginkább a felnőttek szereplése foglalkoztatja. Idén ismét új csapatot kellett építenie Földi Lászlónak, a szereplésünk az OB I-ben pedig erősen hullámzó.
- A minőség létrehozása időbe telik. Ehhez persze szükséges az is, hogy évről-évre ne új arcokkal találkozzon a vezetőedző a nyár közepén. Van egy rutinos mag – Steinmetz Ádám, Takács Bálint, Hőna Dávid – akik már ős-vasasosnak számítanak. A hozzánk máshonnan érkezőkkel legalább kétéves szerződéseket kötünk, de még ez sem garancia arra, hogy egy riválistól érkező vonzóbb anyagi ajánlat esetén meg tudjuk – meg akarjuk – tartani őket. Nekik is érteniük kellene, hogy nálunk magas szintű szakmai képzésben, és folyamatos játéklehetőség részesülnek, ami a karrierjük kiteljesedését segíti. Német Toni példája is bizonyítja az általam elmondottakat. A KSI-ből érkezve egyre több szerephez jutott nálunk, rengeteget fejlődött a játéka, és a válogatottba is meghívót kapott. Szeretnénk megtartani őt, nehéz lesz.
Egy vasasos-nevelést talán könnyebb lenne…
- Én is ezt remélem. Két olyan korosztályos játékosunk is van Burián Gergő és Kovács Norbert személyében, akik már az OB I-ben is bemutatkoztak, és ha már a fiatal tehetségekről beszélünk megemlíteném a horvát Antun Goretát is, akire Szombathelyen, a junior világbajnokságon figyeltem föl. Klubjában a Jug Dubrovnikban még nem kapott szerepet, így jött az ötlet, hogy szerződtessük. Két hete meg már kezdő volt a Volvo Kupán a horvát válogatottban. Az ő esetében sem bánnám ha maradna.
Szóval, ahogy a fentiekből is látszik építkezünk, ami nem egyidényes folyamat, de hiszek abban, hogy nem is olyan sokára, ismét az őt megillető helyen tartják számon a Vasast.
Jenkei András
fotó: Doba István ( archív)