A hírek nem rólunk szólnak.

Pedig valamelyik riporter két tüntetés között elkiálthatná magát, bele a mikrofonba: "Hé, emberek, mi van ezzel a Vasassal? Mi lett az egykori sikerklubbal? Hová jutott a piros-kékek kézi-, vízi- és labdarúgócsapata?..." És érvként elég lenne csupán felolvasni a hétvégi eredményeket, kihangsúlyozva, hogy ebben a három sportágban mely osztályban és miként szerepelnek az angyalföldi sportolók. Ti, Vasasok pontosan tudjátok, hogy honnan is jutottunk el idáig. Vagy az emlékeitekből vagy az olvasmányélményeitekből elég csak elővarázsolni az elmúlt évtizedek történéseit, BEK-győzelmeket, bajnoki címeket, nemzetközi sikereket, felejthetetlen meccseket.

Parketten, vízben és a zöld gyepen.

Mára mindebből semmi sem maradt. A szponzorok, a támogatók valamiért nem kopogtatnak a Fáy utcai sporttelep vagy épp a Komjádi uszoda ajtaján. Az embernek olykor az az érzése, mintha a Vasas "rossz fiú" lenne, mintha a jóisten vagy valaki más stoptáblát tett volna a pénzemberek elé. Még a mai nehéz gazdasági körülmények között is furcsa, hogy egyetlen cég sem látott fantáziát a gyönyörűséges múlttal, tradícióval rendelkező kézi- és vízilabdacsapatban. Hiába kilincselt a klub vezetése, hiába adott fel apróhirdetést, hiába tárgyalt fűvel-fával, tán még egy egész rekettyéssel is – nem kértek a Vasasból.

Pénz nélkül nem megy.

Anyagi háttér nélkül még a Göd nevű női kézilabdacsapattal sem tudunk versenyezni, nem is beszélve az összevásárolt szolnoki vízilabdacsapatról. Jelen pillanatban esélyünk sincs a felzárkózásra, a régi szép idők újjáéldésére. Borzalmas ezt megélni. Ti, Vasasok gyaníthatóan már óvatosan olvassátok a sporthíreket, attól félve, hogy nem is olyan rég bajnoki címet ünneplő vízipólósainkat épp melyik jelentéktelen tucategyüttes veri péppé. Női kéziseink, ahogy hallani lehet, elvileg most a feljutásért, az NB I-ért küzdenek, csakhát nagy kérdés, elég erős-e ehhez a játékoskeret, és talán még ennél is izgalmasabb felvetés: ha mégiscsak sikerülne a bravúr, szabad-e főtámogató nélkül pofozógépet csinálni az NB I-ben abból a Vasasból, amely évtizedekig uralta itthon a sportágat.

S amely a világ legjobb csapata volt.

A futball már egészen más téma.

Ott, köszönhetően Jámbor János visszatérésének, megvan a kellő háttér, ezúttal valóban nem a pénzen múlhat majd a jövő. A jövő, amely bennünk, bennetek csakis az NB I-ről szólhat. A játékoskeret és ezt a váratlan, sokkoló vereség után is megállapíthatjuk, igenis alkalmas a feljutásra, telistele rutinos NB I-es labdarúgóval és sokra hivatott fiatalokkal. De valami mégsem stimmel, valami mégsem kerek ebben a történetben. Vannak elkerülhetetlen hullámvölgyek, ez még a Barcelonával is előfordul. Bár ahogy tavaly a Nyíregyháza lehozta, végigvitte a másodosztályt, és jutott fel majdhogynem gond nélkül, azt a jelenlegi Vasas-játékoskeret is megcsinálhatta volna.

A nevek alapján legalábbis.

De a kezdeti lendület megakadt, az önbizalom tovaszállt.

Most pénteken jön a Zalaegerszeg, az a csapat, amellyel korábban több felejthetetlen mérkőzést játszottunk. Az idősebbek soha nem felejtik el a bajnokavatást, 1977-ből. Tizenkétezren ünnepeltek a Fáy utcában a 3–1-es győzelmünk után, százak, ezrek másztak át a kerítésen, hogy levegőbe dobálják Váradi Bélát, Müller Sanyit, Izsó Ignácot, Török Petit, Komjáti Bandit, Kovács Pistát és a többieket. Aztán 1989-ben a Szeged elleni kitörölhetetlen osztályozó előtt épp a ZTE-t kellett legyőznünk ahhoz, hogy ne essünk ki. Megtettük akkor is, 2–0 ide, aztán mentünk Szegedre. Majd jött egy gyászos emlékű zalaegerszegi fellépés a Fáy utcában, az akkor elhunyt Illovszky Rudi bácsit sirattuk, többezer apró fény pislákolt a koromsötét lelátón. Akkor is mi győztünk.

Most nincs más választás.

Ha a Vasas futballcsapata nem akar elsüllyedni, úgy, mint egykoron például a Csepel, akkor győznie kell.

S akkor fel kell jutnia ebben a szezonban.

Tudom, hogy így gondoljátok ti is, Vasasok.

És ha rajtatok múlna, megint Sterbinszky Amália, Faragó Tamás, Csapó Gábor dobná, Farkas Jancsi, Váradi Béla rúgná a gólokat. És a Vasas újra nagy csapat lenne – Magyarország meghatározó egyesülete.

Lesz még ilyen valaha?...