Jenkei András, 2014.10.28. | Vívás

Szász Emesével beszélgettünk a hétvégi világkupa bronzérme kapcsán.

Ott folytatta, ahol abbahagyta…
- Szerencsére igen, bár kicsit fura volt, hogy már ilyen korán elkezdődött a szezon, de úgy tűnik, bejött, legalábbis az egyénit tekintve…

Hogy alakult a programja nyár óta?
- A világbajnokság után gyakorlatilag egy hónap pihenőm volt, és bár tudom, hogy nem szabadna, de én ilyenkor teljesen elengedem magam, egyszerűen kell a teljes pihenés, hogy fel tudjak töltődni. Az más kérdés, hogy az első edzésekbe aztán mindig belehalok, és ilyenkor mindig megbánom, hogy nem mozogtam a szünetben. Ettől függetlenül úgy érzem, jól sikerült az alapozás, nagyjából egy hónapja pedig már folyamatosan vívunk.

Szereti ezt az olasz világkupa-helyszínt?
- Mostanában nem volt Legnanónban verseny, de tíz éve itt nyertem az első vk-ezüstömet, még belegondolni is ijesztő, hogy milyen régen volt…


                                                                                              fotó: Doba István (archív)

Az eredménytáblát nézve nem indult egyszerűen a napja, az első ellenfele máris megizzasztotta…
- Bizony, a hatvannégy között egy venezuelai lánnyal találkoztam, aki már vert meg neves versenyzőket mostanában, és én is eléggé megszenvedtem vele, de a végére sikerült felébrednem. A japán balkezes lány volt a következő ellenfél, vele még nem vívtam eddig.

De ő sem jelentett problémát, ahogy a régi ismerős, az észt Beljajeva sem.
- Ne is mondja!  Éppen arról beszéltem a mesteremmel, Kulcsár Győzővel, hogy minél többször verem meg Beljajevát, annál jobban bosszant az a bizonyos budapesti vb, amikor kikaptam tőle a négy között…

Milyen volt a négybe jutásért vívott asszó?
- Izgalmas. Kolobova ellen a döntetlen után aranytus jött, és bár én voltam a kedvezményezett, mondtam a szünetben Mincza Ildinek, hogy annyira szabadon hagyja a combját, hogy nagyon meg szeretném szúrni. Végül nem sokat gondolkodtam, kockáztattam, és egy egészen szép tussal sikerült nyernem.  

Végül Branza ellen búcsúzott a négy között, aki azért mostanában nem volt olyan félelmetes, mint régebben. Mi változott?
- Visszajött a régi edzője, ez pedig szemmel láthatóan feldobta, úgyhogy nagyon komolyan kell vele számolni továbbra is, bár Legnanóban a döntőt nagyon elrontotta, és végül csak a második lett.

Hogyan tovább?
- Novemberben Kínába megyünk, ott lesz az újabb világkupa-állomás, csapatversenyt is rendeznek. Aztán november 22-én Rómában lesz jelenésem, ott fogom átvenni az összetett világkupa-győzelemért járó díjat. Ezt követi még egy állomás Dohában is, és végül a magyar bajnoksággal zárjuk az évet.

Jenkei Dániel   


Hirdetések