A 70 ezer nézőt vonzó mérkőzés a szovjet csapat 1947-es budapesti vendégjátékának volt a viszonzása. A Dinamo stadionban a házigazdákat több CSZKA és Szpartak játékossal is megerősítették, a magyarok így álltak fel: Turai – Lőrincz, Ullmann – Szilágyi II., Lóránt, Kotász – Szabó, Mező, Szilágyi I., Csepregi, Illovszky. Mindkét gólunkat Szilágyi I. lőtte, a házigazdáknál a középcsatár Gyementyjev volt eredményes. A helyi lapok elsősorban Turait, Szilágyi I. Gyulát és a két szélsőt, Szabót, illetve Illovszkyt dicsérték, megemlítve, hogy a csatárok gyakran váltogatták a helyüket és széthúzták az ellenfél védelmét. (A mérkőzést mellesleg az a Latisev vezette, aki az 1962-es vb-n elengedett egy lesgólt a csehszlovákoknak, majd partjelzőjével ellentétben nem látta bent Tichy lövését – így estünk ki 0:1-gyel a nyolcaddöntőben.)
A szovjet túra további két mérkőzése vereséget hozott, a bajnok Dinamótól 5:0-ra, a leningrádi Zenittől 2:0-ra kaptunk ki. A szovjet újságok felrótták, hogy nem átallottunk keményen védekezni, sőt, a galád lesreállítást is bevetettük…

1949 szeptember 4-én is telt ház a Dinamo stadionban, Iván Konov tör kapura a Vasas-védők között (az orosz képaláírás szerint Európa egyik legerősebb cspata voltunk, ami igaz lehet, de a magyar bajnokságban éppen a 7. helyen szerénykedtünk):