Kezdjük az elején, amikor meghívót kaptál a válogatottba…
- 2014 tavaszán a felnőtt női válogatott Jan De Brandt szövetségi kapitány vezetésével megkezdte a felkészülést az Európa-bajnoki selejtezőre. A hosszúnak tűnő, de annál tartalmasabb érdi edzőtáborozást követően a selejtező első színhelyére, Franciaországba utaztunk. Lendületesen és energikusan játszottunk, aminek következtében sikerült veretlenül zárnunk a franciaországi fordulót. Örömökben és boldog pillanatokban nem volt hiány, de senki nem engedte el magát, hiszen tudtuk, hogy az izraeli fordulóban is jól kell szerepelnünk, hogy elérjük azt, amiért dolgoztunk és kijussunk az Európa-bajnokságra.

Mik voltak a benyomásaid Izraelről?
- Az izraeli forduló kevésbé volt zökkenőmentes, ugyanis se a szállás, se az étkeztetés nem volt olyan színvonalú, amilyet egy ilyen kaliberű rendezvény keretében megszoktunk, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Csótányok, egyéb bogarak, számunkra ismeretlen állagú ételek, és borzasztó hőség jellemezte kiruccanásunkat.

Mégis sikerült elérni, amiért kiutaztatok.
- Francia és izraeli riválisainkat sajnos nem sikerült legyőznünk újra, habár nagyon keményen küzdöttünk, de a labda sajnos többször rossz helyre pattant. A svédek elleni győzelem után, ami a legkönnyebb meccsnek bizonyult, már csak annyit tehettünk, hogy bízunk a francia csapat erejében. Ugyanis, ha legyőzik Izraelt 3:0-ra, mi egyből továbbjutók vagyunk, és nem kell pótselejtezőt játszanunk.

Gondolom, tövig rágtátok a körmeiteket a lelátón.
- A csapat fele, köztük én is, már a francia-izraeli találkozó kezdetére a csarnokba sietett. Ami engem illet, kíváncsi is voltam a meccsre, hiszen minden meccsből, pláne az ilyenekből, sokat lehet tanulni, és persze nem utolsósorban bíztam abban, hogy az a drukk és hit, amit éreztem, átragad a francia csapatra. Másrészről képtelen lettem volna a szobában ülni, és várni, hogy mi az eredmény. A meccs közben aztán rájöttem, hogy így sem jobb, hiszen a vége felé már mindegy egyes francia és izraeli pontnál is kiugrott a szívem a helyéről, a vérnyomásom le-fel ugrált az izgalomtól. Fej-fej mellett haladtak a csapatok, tapintani lehetett a feszültséget a csarnokban. Számomra a meccs egyik legmeghatározóbb momentuma a francia feladó ász nyitása volt, ami a francia csapat 23. pontját jelentette. Elszabadult a pokol a nézőtéren, legalábbis az a rész ahol mi ültünk, hiszen a csarnok többi részét az izraeli szurkolók foglalták el. A franciák utolsó pontjának talán mi jobban örültünk, mint ők maguk. Egymás nyakába ugrottunk, sírtunk az örömtől, nem tudtuk elhinni, hogy ez tényleg igaz. Nagyon szívesen gondolok vissza azokra a percekre és órákra, amiket akkor együtt átéltünk, leírhatatlan boldogság volt számomra…

Volt idő egy kis lazításra az este folyamán?
- A csarnokbeli örömünnep után a jól megérdemelt pizzánkat is megkaptuk egy városi étteremben. Vacsora, remek hangulat, szép kilátás, és a friss, örömteli pillanatok kivesézése: ezek játszották a főszerepet az este folyamán. Másnap fáradtan, de boldogan érkeztünk haza. Azonban nem sokat pihentünk, hiszen a sikernek és az elnökségnek köszönhetően folyamatos szereplések vártak ránk.

Mint például?
- Részt vettünk a Városligeti Műjégpálya Dísztermében egy sajtótájékoztatón és állófogadáson. Ahogy beléptünk, szinte mindenkinek jelenése volt, újságírók, tévések, fotósok hada vett minket körül. Ilyenben azt hiszem, hogy kevesünknek volt része eddig. Ezután köszöntötték a csapat tajgait, megköszönték a munkánkat, valamint gratuláltak a sikerhez, amit elértünk.

Láttuk, hogy exkluzív fotósorozat is készült a csapatról.
- Igen, ez sem volt egyszerű, bár teljesen másképp fáradtam el, mint egy edzésen, de ugyanakkor élveztem is, hiszen új kihívást jelentett számomra. Hűek maradtunk magunkhoz, hiszen a fotózás alatt is rengeteget mókáztunk. Már egy paravánt is igénybe kellett venni annak érdekében, hogy a felhőtlen jókedv ne zavarja az éppen fotózottat.

Mennyi idő után hagyott alább a hirtelen jött érdeklődés?
- A továbbiakban a csapatnak lehetősége volt arra, hogy a budapesti rendezésű Európa-bajnokság alatt találkozzon a női vízilabda válogatottal, valamint egy mérkőzésüket is meg lehetett tekinteni. Szívesen éltem volna ezzel a lehetőséggel, hiszen kiskorom óta nagyon kedvelem a vízilabdát, de a Vasas csapatával lehetőségünk adódott arra, hogy részt vegyünk a minden nyáron megrendezett, és mindig jó hangulatú pulai nemzetközi röplabda tornán. Természetesen ennek a lehetőségnek is nagyon örültem, hiszen a tavalyi torna remek hangulatban telt, jó meccseket játszottunk, finomakat ettünk, és nem utolsó sorban élveztük a tengerpart adta lehetőségeket.

Végül, bár több meccset nyertetek, nem végeztetek az élmezőnyben Horvátországban.
- Alacsony létszámú, kis csapatunk szépen küzdött, de nem sikerült előkelőbb helyet elcsípni, mint tavaly. Visszatekintve a tavalyi tornára, az idei színvonalasabb volt, erősebb csapatok vettek részt rajta. A hangulat idén is kiváló volt, és ezt a kis mozgást felhasználhattuk arra, hogy visszaszokjunk kicsit ahhoz a tevékenységhez, amit a legjobban szeretünk csinálni.

A strandröplabda szezont mennyire követted figyelemmel?
- Az országos bajnokság döntőjének keretein belül, a Margitszigeten dedikáltuk a rólunk készített képeket és ez után természetesen megnéztük a döntőket is. Izgalmas mérkőzéseket láttunk mindkét nemben. Az eredményhirdetés után pedig mindenki üdvözölte rég nem látott ismerőseit a röplabdás berkekben.

Beszéljünk kicsit a Vasasról is, hiszen már teljes gőzzel zajlik az alapozás.
- Bizony, már két hete megkezdtük a felkészülést a következő szezonra. Az első héten a szokásos helyen, a Folyondár utcában edzettünk, majd a második héten Tiszaújvárosban edzőtáboroztunk. A körülmények túl jók voltak, ugyanis hatalmas ételadagokat kaptunk reggelire, ebédre és vacsorára is. Edzettünk a teremben, a strandröpi pályán, és a futópályán is. Minden este előadások színesítették a napjainkat. Az egy szobában lakók dolgoztak ki közösen egy műsort, amit előadtak a társaiknak. Énekeltünk, táncoltunk, és verset is mondtunk. Jó kedvben, és poénokban nem volt hiány ezen a héten sem.

Hogyan tovább?
- A következő héten megint a Folyondár utcában kerül sor a munkára, majd a negyedik héten megint elhagyjuk Budapestet és Kunszentmiklóson folytatjuk tovább a felkészülést. Véleményem szerint ugyan ilyen remek hangulatban telnek majd el az ott együtt töltött napok is.