Az elmúlt hét szerdáján, egész napos balatonlellei vitorlás kirándulással és közös vacsorával búcsúzott el egymástól a csapat és mestere. Ekkor értük utol egy rövid beszélgetésre a világhírű trénert. 

- Bele lehet-e lépni kétszer ugyanabba a folyóba? 
- A filozófusok szerint nem, de azt hiszem elég felkészült voltam én is, hogy ezt a naivitást ne fogadjam el, tudtam jól, hogy a Vasas milyen környezettel, milyen lehetőségekkel bír. Annak idején a 82-es BEK győztes csapat nekem egy olyan szakmai előmenetelt biztosított, ami a Vasas presztízsével együtt komoly induló tőkét jelentett. Az erkölcsi felelősségem az volt ebben az esetben, hogy számos más lehetőség, például egy két éves gummersbachi ajánlat helyett Markovits László elnök úrral adjunk kezet egymásnak. 
Hazajöttem. Hogy mire jöttem? Egy építkezést kezdtünk. Ez az építkezés most félbeszakad. Nem az én hibámból, de nem is a Vasaséból, az ország gazdasági helyzete úgy alakult, hogy szűkében vagyunk tőkeerős szponzoroknak. Annak a három-négy játékosnak a szerződtetését, akikre szükség volna, hogy európai kupa indulást érő helyen végezzünk, a klub nem tudja megoldani. Megbeszéltük az elnök úrral, hogy a továbbiakban egy fiatal csapat, más edzővel fogja folytatni. 

- Csalódott? 
- Nem vagyok csalódott, amit vállaltam teljesítettem. Az első évben egy kiesőjelölt keretből formáltunk középcsapatot. Idén pedig elértük, hogy ez a csapat a több száz milliós költségvetéssel rendelkező Debrecennel vívjon az ötödik helyért, és jobb játékos állománnyal, bővebb kispaddal rendelkező csapatokat utasítson maga mögé, úgy hogy két meghatározó játékosom ment el szülni. Azt gondolom, hogy ez a hatodik hely a Vasasnak a következő években is mértékadó lesz. 

- Mi lesz a Vasassal? 
- A Vasas a jelenlegi helyzetében a legjobb és legvilágosabb stratégiát alkalmazza, megpróbálja megtartani azokat a játékosokat, akik a legtöbb időt töltötték és legeredményesebbek voltak a pályán, Gál Adriennt, a nagyon tehetséges Kamper Olíviát, Nagy Krisztinát és folytathatnám a sort, de súlyos vérveszteségek is érik a gárdát. Hat-hét olyan játékos távozik akik az általam megkövetelt morál szerint éltek és dolgoztak, edzésmunkájuk példamutató volt. Az ifjúsági játékosok előtérbe kerülését jó ötletnek tartom és fontos is, de azt tudni kell, hogy a kényszerhelyzet miatt megbomlott az az arány, ami egy nagy célokra törő csapat szerkezetében kívánatos: 6-8 jó képességű, kiemelkedő tudású játékos, 6 NB I-es tudású, már bizonyított edzőpartnernek is alkalmas csapattag és hat feltörekvő ifjú tehetség. 

- Nagy kihívás előtt áll, mennyiben lesz más férfi csapatot irányítani? 
- Én nem tartom különösebben másnak, a nagyobb különbség inkább az lesz, hogy európa egyik legmagasabban jegyzett klubjához kerülök, ez egyértelműen világszínvonalat jelent. Közel harmincéves edzői pályám során persze találkoztam ilyen kihívásokkal. Azt gondolom a kontinens egyik legtehetségesebb fiatal 21-23 éves korosztályát kapom meg, kiegészítve néhány olyan idősebb játékossal, akik ha edzésmunkájuk megfelelő lesz, még nagy hasznára lehetnek a csapatnak. Keressük még azt a két-három embert akikkel megerősödve a veszprémiek a világ élvonalába kerülnek újra. Persze ezt építő munkának is meg kell előznie. 

- Sok sikert kívánunk a célok eléréséhez, és külön szeretném megköszönni azt a példa értékű hozzáállást, ahogy a tavasz folyamán minden körülmények között megosztotta a véleményét velünk. 
- Fontos, hogy az ember mindig két lábbal a talajon maradjon…