Ma, azaz 2014. április 23-án ünnepli 65. születésnapját az olimpiai, kétszeres Európa- és nyolcszoros magyar bajnok ökölvívó, Gedó György. Egyedüli magyar bokszolóként négy olimpián képviselte a színeinket, a másodikon, Münchenben meg sem állt a dobogó tetejéig. A Vasas Életműdíjasának ezúton is nagyon boldog születésnapot kívánunk!
Az a csibészes mosoly, Istenem…!
Mint 1969-ben, Bukarestben.
Az Európa-bajnokságon.
Akkor villantotta meg először a tudását a világ előtt.
Aranyérmes lett.
Két évvel később Madridban megvédte a címét.
Az 1972-es olimpiára már esélyesként utazott.
„Nyernem kell!”
Nyert.
Csupán az volt a meglepetés, hogy döntőbeli ellenfelét nem tudta megrendíteni.
A többiek pórul jártak.
Az észak-koreai Kim U Gil megúszta.
A pontozás persze egyhangú volt.
Olümposz csúcsán állt.
Erről álmodott.
Erről álmodott a békéscsabai teremben, ahol tősgyökeres újpestiként ismerkedett meg az ökölvívás alapjaival.
Erről álmodott a Vasasnál, ahol az apjaként tisztelt Adler Zsigmond izzasztotta.
Erről álmodott már 1968-ban, Mexikóvárosban is.
München lett azonban az ő városa.
Fordított alapállású volt, mint Papp László.
Jobbal előkészített, ballal „altatott.”
Erős volt, a papírsúly legerősebbje.
Talán ezért vitték katonának is…
Nehezményezte, hogy gyermeke születése után besorozták.
Őt, az olimpiai bajnokot.
Szívesen megsorozta volna a döntéshozókat…
De végül nem tette.
Csak a ringben bunyózott.
Járt még a montreali és a moszkvai játékokon is.
Az újabb arany már nem jött össze.
Ettől persze még mindenki tisztelte.
Utánozni azonban senki sem tudta.
Pályafutása után edzőnek állt.
És jött egy ütés…
Megdöbbentő, de pont ott történt a baj, ahol a legotthonosabban mozgott.
A ringben.
A tanítvány ütése következtében lebénult.
Tolókocsiba kényszerült.
De nem adta fel!
Másfél év után, hihetetlen, de kiszállt belőle!
A tolókocsit botra cserélte.
Eszméletlen nagy küzdő!
Az 1996-os szerencsétlenség viszont padlóra küldte…
Elhunyt a felesége.
Két gyermekét a csekély rokkant nyugdíjból egyedül nevelte.
A méltatlan szegénység roppant mód idegesítette.
Gondolt egy merészet, és kiment a Hősök Terére.
Cipőt pucolt.
Az olimpiai bajnok cipőt pucolva igyekezett felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy a sportolókat ne csak a sikereik idején becsüljék meg.
A szokatlan performansz meghozta a gyümölcsét.
Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a lavina elindult, hogy az olimpiai dobogósok 2004-től életjáradékot kapnak.
„Ez a második aranyérmem.”
Csodálatos ember csodálatos pályaíve.
És az a csibészes mosoly…
Isten éltesse, Gyuri bácsi!
Amler Zoltán
