Talán kissé pátoszos ez a mondat, talán kissé túlzó is, pedig már csak egy lépés a nagy álom beteljesedése. A Vasas Sport Club körülményeinek életének megváltozása. Hamarosan nyilvánosságra kerül a Fáy utcai ingatlantender végeredménye. A vezetők már tudják melyik céggel állapodnak meg, s kik lesznek azok, akiknek a pénzével, munkájával, segítségével igazi, XXI. századi modern, irigyelt sportkomplexuma lehet a száz év felé közelítő egyesületnek. 
Talán erre gondoltak ott sokan a közgyűlésen is. Talán Markovits László ügyvezető elnök fejében is az motoszkált a megannyi díj átadása közben, hogy az a kopottas díszlet hamarosan megváltozik. De azok, akik díjat kaptak, boldogan vették át ebben a "retro" hangulatban is, hiszen életük a Vasas, s ez most nem költői túlzás, hanem a valóság maga. 
Ott van például Berendy Pál. Legendás futballista, 382-szer játszott piros-kékben, 1952-től tizenöt esztendőn át szolgálta az angyalföldi klubot, ez alatt öt bajnoki aranyat nyert. Pályafutása befejeztével Illovszky Rudolf pályaedzőjeként dolgozott a 76/77-es bajnokcsapatnál, és mindennek tetejében 1968-tól kezdve a mai napig tevékeny részese az utánpótlás nevelésnek. 
Életműdíjat kapott, csak úgy mint Káposztás Miklós nemzetközi sakkmester, a Vasas SC örökös tagja, dr. Dóka József, a vízilabdacsapat orvosa, dr. Prihradny Tamás, a tenisz szakosztály korábbi vezetőségi tagja, Jeney László, az egykori legendás vízilabdakapus és Onofrei Józsefné, az apparátus tagja. 
Kiosztottak még aranygyűrűt, melyet például Sárosi László, a Vasasban 316 meccset játszott remek bal hátvéd, Jámbor János, a Vasas Futball Kft. főtulajdonosa, a labdarúgócsapat életben tartója is átvehetett. 
Aztán voltak akiket örökös taggá választottak, másokat pedig örökös bajnokká, itt érdemes megemlíteni a futballcsapat kapitányát, azt a Tóth Andrást, aki több mint tíz éve ragaszkodik a piros-kék színekhez. 
Igazi díjeső volt ez egy jó hangulatú közgyűlésen. Egy lépéssel az álmok kapuja előtt.