Nem jól van ez így, mondja magában a Lajos, majd igazi férfiemberként felhörpint egy fél üveg száraz vörösbort, szikvízzel öblítve. S ha már így felöntött a garatra, hát rögvest a telefonhoz nyúl, és csak mondja, mondja, mondja a bánatát. 
”Mi lesz így a drága Vasaskával?...” Lajos röpke számítás alapján mintegy negyven éve rajong a piros-kék színekért, még látta Mészöly Kálmán felhőfejeseit, a Molnár, Puskás, Farkas, Korsós, csatársor rohamait, s persze később Faragó Tonó, Csapó Gábor vízibalettjét, és Sterbinszky Amália világklasszis kézilabdáját. De ha úgy adódott, fújta kívülről a BEK-győztes kardcsapat összeállítását, a sífutó ob angyalföldi aranyérmeseit, az ökölvívó- és birkózó csb végeredményét, és a gyönyörű Siska Xénia rekordjait. 
Így van ez rendjén – ha valaki szerelmes, az tudja, hogyan, s miként él a kiválasztott. Márpedig a mi drága jó Lajosunk ma is szerelmes a Vasasba. Ezért is aggódik, s ha nincs meccs, és már túl van a filmmúzeumon ismételt Bors kalandfilmsorozat valamennyi epizódján, rögvest telefonál, s mostanában egyre csak azt kérdezi: mi lesz az ő imádott női kézilabda-csapatával? 
Magunk közt szólva jogos kérdés. Pláne most, 2007-ben, amikor is szép jubileumhoz érkezett a Vasas, épp huszonöt esztendeje nyert Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Ki ne emlékezne Angyal Évára, Barna Ildikóra, Csíkné Horváth Klárára, Gódorné Nagy Mariannra, Ihászné Hajós Máriára, Vadászné Vanya Máriára, Őriné Györvári Györgyire, Rácz Mariannra, vagy a zseniális Sterbinszky Amáliára. 
Huszonöt esztendő, irgalmatlanul hosszú idő. 
Mint ahogy tizenhárom év is soknak tűnik. Akkor nyert utoljára bajnokságot a Vasas, azóta messze került a csapat az élmezőnytől. Volt olyan esztendő, amikor a kiesés elől menekült a gárda, ám szívós, szisztematikus munkával sikerült újra középmezőnybe kerülni. 
Igen ám, csakhogy mi lesz a következő szezonban? 
Az már eldőlt, hogy az angyalföldi klubhoz ezer szállal kötődő sikeredző, Mocsai Lajos távozik, és az sem titok, hogy a csapat két meghatározó tagja, az 1987-es születésű válogatott kapus Triffa Ágnes, valamint a 81-es Berta Melinda eligazol. Teszik ezt annak ellenére, hogy a klub erőn felül jelentős béremelést ajánlva marasztalta őket – mindhiába. 
Jönnek helyettük a fiatalok. S nem is akármilyen fiatalokról van szó, hiszen tavaly az ificsapat hosszú idő után bronzérmes lett a bajnokságban, és megnyerte a Magyar Kupát. 
Ezekre a lányokra lehet, sőt kell is építeni, így aligha meglepetés, hogy a felnőtt csapat tizennégyes keretében a 2007–2008-as szezonban minimum hatan lesznek ott az utánpótlásból. Rajtuk kívül természetesen jönnek majd új szerzemények is, elsősorban kapusra lesz szükség. De ez már Papp György feladata lesz, aki negyvenhét esztendősen kapta meg élete nagy lehetőségét. Eddig utánpótlás szakmai igazgatóként dolgozott a Vasasnál a serdülő és az ifi csapat edzője volt, és természetesen a keze alatt nőttek fel a most mélyvízbe dobandó ifjoncok. 
Papp Györgyre hosszú távon számít a szakvezetés – öt éves ciklus kezdődhet el. Jövőre a középmezőny a cél, s négy éven belül az Invitel és más szponzorok segítségével akár már a felújított, ultramodern csarnokban a bajnoki cím. 
Hiszen ahogy Lajos barátom néhány pohár bor után mondta: a Vasas még mindig márkanév Európában.