Kívülről úgy tűnt, megtörtetek a végére. 
- Pedig a meccs nagyon biztatóan kezdődött, a harmadik negyedben vezettük 9–5-re is, sajnos ott beragadtunk, nem tudtunk felállni. Ez a meccs négygólos vezetésnél már a kezünkben volt, így utólag csalódottak lehetünk. A mutatott játék képe viszont biztató volt. Ugyanakkor a győzelem jó lehetőség lett volna megmutatni azt, hogy mi az első négy csapathoz tartozunk.

Ha már a nagy csapatokat szóba hoztad, tőlük mit vársz? Szerinted ki lesz a bajnok?
- Nehéz kérdés, de én úgy látom, hogy most a Szolnok a legesélyesebb erre. Mind játékosállomány, mind a mutatott játék tekintetében.

A csapat lemaradt a legjobbaktól, a saját teljesítményeddel mennyire vagy elégedett?
- A Szeged elleni mérkőzésen nem tudtam sokat hozzátenni a játékhoz. Ami pedig a szezont illetni, hullámzónak érzem. Ez talán a rutintalanságból fakad, hiszen még mindig fiatalnak számítok. Az utolsó néhány mérkőzésen szeretnék stabil, jó teljesítményt nyújtani.

                                                                                                          fotó: Doba István

Említetted, hogy változónak ítéled a játékodat. Az esetleges hullámvölgyeken kik segítenek át? 
- A csapattársaimra bátran számíthatok. Elsősorban az idősebb, rutinosabb játékosokra gondolok, akik mindig ellátnak tanácsokkal. Viszont saját magamat is össze kell szednem, hiszen minél jobban koncentrálok, annál jobban megy a játék. 

Úgy tudom, sportpszichológus is segíti a munkátokat. 
- Ez így van. Ebben az évben Balassa Levente foglalkozik a csapattal. Nagyon hasznos gyakorlatokat végzünk, egyre rendszeresebben, ennek pedig mindenki érzi már a hatását.

Jelenleg még csak bontogatod szárnyaidat a Vasasban. A jövőre nézve mik a terveid? 
- Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém egy kis időt Amerikában tölteni, de oda már nem tudnék visszamenni, mert az egyetemi bajnokságból kiöregedtem. Először itthon szeretném megmutatni, hogy mit tudok. Később pedig, ha adódik lehetőség, szívesen kipróbálnám magam külföldön is. A lényeg, hogy jó csapatban játszhassak.

A válogatott meghívó mennyire lebeg a szemed előtt? 
- Minden élsportolónak ez az álma, hogy a hazáját képviselje, így nekem is. Reálisan nézve azonban ez csak egy álom még. Azon kell változtatnom, hogy valós céllá válhasson, ezt pedig sok edzéssel és még jobb játékkal tudom elérni.

Ez pedig még több lemondással jár. A kevés szabadidődet azonban mivel töltöd?
- A legtöbb időmet a családommal és a barátnőmmel. Illetve most az ELTE-n elsőéves vagyok rekreációszervezés szakon. Ezen kívül az egyetem vízilabda csapatának is tagja vagyok, az egyetemi bajnokságban is részt veszünk.

Ha nem vízilabdáznál, melyik más sportágakat próbálnád ki szívesen? 
- Mielőtt elkezdtem pólózni, 5–6 évig úsztam – versenyszerűen is –, valamint fél évig fociztam. Mindkét sportágat szerettem űzni, habár az úszást túl monotonnak találtam. Ha választanom kellene, valószínűleg labdajátékot választanék.

Pályafutásod során melyik volt életed legmeghatározóbb élménye? 
- Az egyik mindenféleképpen a 2008-as Ifjúsági Európa-bajnokság, melynek döntőjében a házigazda szerbeket 12–6-ra győztük le. A másik kellemes emlék pedig a 2012-es magyar bajnoki győzelem, melyet a Vasas színeiben értem el.

Völgyi-Csík Enikő