Csütörtök este az óbudai Mókus-kert vendéglőben gyülekeztek a klubot ötvenhét esztendeje szolgáló Káposztás Miklós barátai. Az ősz hajú sakkozó szemmel láthatóan meghatottan fogadta a gratulációkat. „Sohasem bántam meg, hogy annak idején a Vasast választottam. Az elmúlt több mint fél évszázadban többször csábítottak máshová – volt ahol már a lakás is várt –, de az én életem összefonódott ezzel a klubbal, ha közhelyesen is hangzik, de itt leltem második otthonra.”

Markovits Lászó, a Vasas SC elnöke személyes hangú köszöntőjében is elősorban erre hívta fel a figyelmet, ami után aztán a terítetett asztal mellett, késő estébe nyúló beszélgetés, anekdotázás kezdődött. A történetek középpontjában természetesen az ünnepelt állt. „Ilyen hosszú idő elteltével, cseppet sem meglepő módon számtalan emlék tolul fel kedvenc sportágammal kapcsolatban. Szívesen gondolok például arra, hogy – Portisch Lajos kivételével – az összes magyar nagymestertől sikerült legalább fél pontot elvennem az évtizedek során. Játszhattam a női sakkozás két kiemelkedő alakjával Polgár Zsuzsával és Pia Cramlinggal is. Utóbbival két döntetlent, berlini összecsapásunkkor pedig maga Richard von Weizsäcker, az NSZK akkori államelnöke is megállt szemlélődni az asztalunknál.”

Káposztás Miklós 18 évesen jelentkezett a Vasas sakk szakosztályába, amely akkoriban a klub Eötvös utcai székházában működött. Tizenöt évvel későbbtől pedig már – és ez mind a mai napig tart – nemcsak versenyzőként, hanem a szakosztály vezetőjeként, mindeneseként, egyszemélyes motorjaként is tevékenykedik. „Ez az életem. Amikor pedig a szakosztály tagjai, a barátaim olyan ajándékokkal lepnek meg, tisztelnek meg, mint most, akkor rájövök, hogy mennyien szeretnek, mennyien ismerik el a munkámat. Jó érzés ez.”

A nemzetközi mester remekül tartja magát. Akik ismerik személyesen tanúsíthatják, az eltelt évek nem igazán hagytak nyomokat a fizikumán. „Persze érzem az esztendők súlyát. Néhány éve egyszer egy érettségi találkozóról hazafelé ballagva hasított belém a gondolat, milyen iszonyatosan nagy számok kerülnek szóba, ha születésnapról, évfordulókról beszélgetünk. Szerencsére az egészségemmel nincs gond és remélem ez még sokáig így is lesz. Jó dolog a hosszú élet, de csak akkor, ha vége felé már nem hatan viszik az embert a vízcsaphoz.”

A játék sem hiányzik az életéből, hiszen mind a mai napig aktív résztvevője a Vasas – jelenleg a másodosztályban játszik a csapat – mérkőzéseinek. „Azt gondolom kemény ellenfele tudok lenni még bárkinek, igaz néha kedvem lenne „kimenekülni” a nehéz szituációkból. Szeretek versenyezni, a nyári egyéni viadalok még mindig inspirálnak, no meg persze az, hogy ez a kis közösség – a Vasas sakk szakosztálya – még sokáig tovább működjön. Erre pedig – hála a klubvezetésnek – mostanság jók az esélyek. Én pedig szeretném még nagyon sokáig emelgetni a bábukat.”