A Vasas női kézilabda-csapatával BEK-et, magyar bajnokságot és Magyar Kupát is nyert, a női- és férfiválogatottal is sikert sikerre halmozó, megannyi további klubsikert arató mesteredző, klubunk Örökös Tagja ma ünnepli 60. születésnapját. A Vasas-család azt üzeni: Isten éltesse, Mester!
Utánozhatatlan.
Minden értelemben. Egyszerre szórakoztató és tekintélyt parancsoló, egyszerre barátságos és távolságtartó, egyszerre engedékeny és határozott.
Bölcsességét talán csak a sikerei múlják felül, avagy egyértelműen az egyetemes nemzetközi kézilabda megkerülhetetlen alakja. Él-hal ezért a sportágért, gyakorlatilag nincs olyan szegmens, amelyről ne tudna mindent professzionális szinten – ha pedig jön valami újdonság, az elsők közé tartozik, aki a részletekig beleássa, képezi magát. Persze, többnyire ő az, aki meglátásaival, meglepő húzásaival alapjaiban határozza meg a játék menetét, jó példa erre az 1982-es BEK-elődöntő: a tizenegy olimpiai bajnokkal felálló bombaerős Szpartak Kijevet női szinten addig sohasem látott, de a férfiaknál is újdonságnak számító 4+2-es védekezéssel állította csapatával megoldhatatlan feladat elé.
„Hatalmas stratéga” – illetik őt ezzel a jelzővel játékosai nem véletlenül. Mindig egy lépéssel előbbre gondolkozik, mint szokás, ergo a karmesteri pálca nála jobb kezekben aligha lehetne.
A Vasas felejthetetlen, 1982-es BEK-győzelme (ha már szóba került az elődöntő: a visszavágó előtt táncversenyt rendeztek a Fáy utcában, a meccsre pedig nem sikerült teljesen megszüntetni a parketta csúszósságát, lépni kellett, hát lépett: ehhez igazította a taktikát, ami természetesen tökéletesen bejött), nyugodtan mondhatjuk, meghatározta edzői pályafutását. Fiatalon, 28. életévében emelhette magasba a trófeát, mondani sem kell, azóta sem sikerült senkinek felülmúlnia.
Tényleg utánozhatatlan.
Minden megnyilvánulásán érződik a tudatosság, mérnöki precizitással végzi feladatait, ritkán, nagyon ritkán enged csak a gyeplőn. „Otthon azért más vagyok” – szokta ezzel kapcsolatban megjegyezni, avagy a markáns stílusjegyek mögött húzódó érzelmesebb énjét igyekszik szerettei körében megtartani. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a pályán, az öltözőben ne lenne szenvedélyes, érzelmes – ahogy a veszprémi kézilabdacsapatnál a Marian Cozma-tragédia idején kezelte az amúgy kezelhetetlen helyzetet, edzői kvalitásai mellett vitathatatlan olyan emberi tulajdonságáról tett tanúbizonyságot, amely azt hiszem, minden szónál többet mond.
A női- és a férfiválogatott élén elért sikerei, a Bundesligában bőséges tartalommal eltöltött tíz szezonja, kitüntetési, a Semmelweis Egyetemen Testnevelési és Sporttudomány Karának docenseként végzett munkája, a Nemzeti Kézilabda Akadémia megálmodása, megalakítása, vezetése mind-mind kristálytisztán mutatják azt a csodálatos életpályát, amely nevéhez fűződik.
Mocsai Lajos 60 esztendős.
A Vasas-Család büszke volt, büszke a mai napig, és büszke lesz mindig arra, hogy hozzá is tartozik. Egyúttal kíván a Mesternek boldog, nagyon sok boldog születésnapot, jó egészséget, további sikereket úgy a magánéletben, mint a sportpályafutásában!
És természetesen mindig visszavárja!
Utánozhatatlanul.
Markovits László, a Vasas Sport Club elnöke: |