Honnan a futball iránti fanatikus rajongásod?
- Kilenc éves korom óta vagyok focimániás – mondta a „polgári” foglalkozását tekintve ügyészként dolgozó Varró Krisztián. – Azon kívül, hogy szerettem játszani, statisztikákat gyűjtöttem, hatalmas könyvtáram volt. Amikor egy lábtörés miatt gipszbe kerültem, létrehoztam egy albumot, amelybe részletesen fölvezettem az összes fontos játékos adatait. Ezt később számítógépen, elektronikus formában is megcsináltam. Volt azonban egyvalaki, aki valamiért távol maradt az érdeklődési körömtől, ő Kubala László volt.

Miért?
- Hámori Tibor „Puskás - Legenda és valóság” című könyvében olvastam róla először, sokáig nem is tudtam, hogy magyar. Azt gondoltam magamban, többet kéne megtudni róla, főleg, hogy a Barcelona oszlopos tagja volt. 2007-ben kezdtem el vele komolyabban foglalkozni.

 Miért döntöttél úgy, hogy könyvet írsz róla?
- Meggyőződésem volt, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem ismeri ezt a legendát. Nagy fájdalom volt számomra, hogy mire eljutottam volna a könyv írásáig, addigra már nem volt alkalmam találkozni vele. Akkor döbbentem rá, hogy nemcsak kihagytam egy Puskás-korszakbéli futballcsodát, hanem egyben egy rendkívül érdekes életút kerülte el a figyelmemet. Spanyolországban ő nagyobb sztár volt annak idején, mint Puskás, 27 évesen például saját magát játszotta el a róla szóló filmben. Az is érdekes, hogy a „k” betű előtte nem volt ismert a katalán nyelvben, később mindenki Kubala nevét említette példaként.

Ha ez így van, akkor miért fordulhatott elő, hogy idehaza Puskás sokkal népszerűbb volt?
- A húszas években született játékosoknak nem volt szokványos a pályafutásuk. Puskás és Kubala is 27-ben született. Kubala 47-ben elment az akkori Csehszlovákiába, Pozsonyba. 48-ban tért haza a Vasast választva, de kevesebb, mint egy évet töltött itthon, másodszor is meglépett. Pedig akkor Puskás és Kubala azonos szintet képviseltek, kettejükben látták a magyar futball jövőjét. Ezt követően a magyar sajtóban nagyon sokáig nem lehetett találkozni Kubala nevével, miközben ő hatalmas karriert futott be külföldön a magyar sajtó kereszttüzétől távol. Egy másik tényező, hogy szlovák-lengyel családból származó fiúként nem kötötték erős gyökerek Magyarországhoz, bár így is volt benne a magyar hazaszeretet.

Mire törekedjenek a Vasas Kubala Akadémia növendékei, ha méltók szeretnének lenni Kubala László munkásságához?
- Engem megijesztett az a fizikum, amivel ő bírt. Kubala a mai korszakot alapul véve is példátlan eset volt. Olyan fizikuma volt, mint egy birkózónak, hatalmas combokkal, vádlikkal rendelkezett. Nagyon fontos, hogy nem csupán örökölte ezt a tulajdonságot, hanem „elmebeteg” módon dolgozott érte. Nagyon tudatosan edzett egész pályafutása alatt. A pozsonyi időszakában a pálya melletti kisházban lakott, és ébredés után azonnal elkezdett gyakorolni, és ő volt az utolsó, aki befejezte a napi tréninget. Régi csapattársai mesélték róla, hogy a hajnalig tartó mulatozásból is kivette a részét, és eszméletlen mennyiségűeket evett. Az extra kalóriákat azonban kőkemény munkával dolgozta le, például a szaunában ugrókötelezett.

Milyen volt a futball-technikája?
- 18 évesen már közel volt hozzá, hogy tökéjre fejlessze az úgynevezett csodálatos lövés technikáját. De elsősorban a kapáslövés volt az ő specialitása, méghozzá félfordulatból. Sokak sérülésveszélyesnek tartották, ahogyan a levegőben dobálta a 83 kilós testét. Ezeket a lövéseket edzések után speciális, könnyített labdákkal gyakorolta, mert nem elégedett meg azzal, hogy jó volt benne, hanem még jobb akart lenni. Ez az a mentalitás, amit a Vasas Kubala Akadémia játékosainak képviselniük kell. Fontos, hogy kiváló 11-es rúgó volt, barcás időszaka alatt mindössze kétszer hibázott büntetőt. „Kubalismo” néven híresült el, ahogyan értékesítette a 11-eseket, mindig az utolsó pillanatig kivárt.

Hogyan viselkedett a pályán?
- Agresszív játékstílust képviselt, nem riadt vissza a harcos szituációktól. Ennek ellenére nem volt balhés játékos, mindössze kétszer keveredett bunyóba – mindkétszer brazil csapat ellen –, de azok az esetek konkrétan ökölharcig fajultak. Egyébként kiskorában boxolt is Kubala László.

Milyen ambíciói voltak játékosként?
- Nagyon céltudatos volt, az első perctől kezdve külföldi karrierre készült. Soha nem titkolta, hogy az akkor még nem annyira ismert Juventusban szeretett volna játszani, ami nem sikerült neki. Amikor 48-ban a Vasashoz írt alá, akkor is a szakmai fejlődését tartotta szem előtt, mert bár lett volna lehetősége az általa imádott Ferencvárosban is játszani, akkor úgy érezte, hogy a Vasas erősebb csapat és ott nagyobb eséllyel lehet bajnok.

Milyen személyiségű ember volt?
- Nagyon tudatos volt az anyagiak terén, nem véletlen, hogy amikor Barcelonába került, egyből ő lett a csapat legjobban fizetett játékosa. Azt is el tudta érni, hogy az akkori sógora legyen a katalán csapat edzője. Hatalmas önbizalma volt, rendkívül magabiztos személyiség. Az anyagiassága nagyfokú önzetlenséggel párosult. Nem volt pénzéhes, inkább csak jól értett a pénzhez, és nagyvonalúan bánt vele. Nagyon sok magyar barátján segített, ha kellett, a pénzével. Kevesen tudják, hogy ő intézte el Puskásnak, hogy a Real Madridnál játszhasson. Ebben sokat számított Kubala László Östreicher Emil bácsival, a Real akkori menedzserével ápolt remek kapcsolata. Azt is Kubala szorgalmazta, hogy a vele azonos poszton szereplő – és akkoriban nehéz időket megélő – Kocsis Sándor a Barcelonához kerüljön. Nem féltette a helyét a fiatal magyar érkezésével, mert úgy volt vele, hogy ezzel csak erősödik a csapat. A magánélet tekintetében is sikeres volt, és a nők körében nagyon népszerű. Mondhatnánk úgy is, hogy férfiszimbólum volt az ötvenes években.

Vasasos nagyságok: Illovszky Rudolf, Kubala László, Markovits Kálmán

Mesélj a Vasasos időszakáról!
- Erős honvágya miatt 48 márciusában jött Angyalföldre, és 49 januárjában már távozott is. Ennek ellenére tíz hónap alatt is sokat tett le az asztalra, már az első bajnoki meccsén eredményes tudott lenni. Már említettem, hogy egy bajnokesélyes Vasasba tért haza, Kubala volt a hiányzó láncszem a piros-kékek történetének első bajnoki címéhez. Amikor ő megérkezett, tőle várták a megváltást, abszolút ő volt a favorit. Bőséggel termelte is a gólokat, ő volt a legjobb játékos, de végül nem tudta bajnoki címhez segíteni a Vasast. Végig versenyben voltak a végső sikerért vívott harcban, de egy drámai véghajrában elbukták a bajnokságot. A 47-48-as bajnoki szezon végkimeneteléről egy párhuzamosan lejátszott Vasas–MTK és egy Csepel–Fradi döntött, mert az utolsó forduló előtt közel hasonló pontszámmal álltak a csapatok. A Csepelnek egy pontos előnye volt a Vasashoz képest. Kubaláék nyertek az MTK ellen, de végül a Csepel diadalmaskodott, hiszen egy döntetlenszagú mérkőzésen, emberhátrányban, egy hatalmas kapushibának köszönhetően legyőzte az FTC-t. Ezt követően a Vasasnak még 13 évet kellett várnia az első bajnoki címére.

Mi kötötte legerősebben a Vasashoz Kubalát?
- Illovszky Rudolffal ápolt barátsága. Ők ketten mindvégig legjobb barátok voltak. Egy Ferencváros – Vasas mérkőzésen találkoztak először, az akkor 18 éves Kubala tehát ellenfélként ismerte meg a nála négy évvel idősebb és még jóval nagyobb népszerűségnek örvendő Illovszkyt. Ezt követően olyan jó barátok lettek, hogy amikor Kubala már az SK Bratislavában játszott és Illovszky éppen hosszú eltiltását töltötte odahaza a labdarúgó szövetséggel folytatott háborúskodása miatt, meghívta őt Pozsonyba, hogy a lyukas hónapokban keressen egy kis pénzt. Ez pont néhány hónappal azelőtt történt, hogy Illovszky Rudolf megházasodott. Véleményem szerint a pozsonyi korszak jelentette az ő barátságuk igazi kezdetét. Utána folyamatosan tartották a kapcsolatot annak ellenére, hogy külön utakat jártak. Kubala sokszor megpróbálta külföldre csábítani Rudi bácsit, aki sokáig nem akarta bevállalni a nemzetközi kitérőt – többek között felesége komoly betegeskedése miatt, aminek a gyógykezelését Kubala László fizette –, ráadásul a szövetség is mindig megpróbált keresztbe tenni neki. Aztán 89-ben sikerült rávenni Illovszkyt, hogy az akkoriban a valenciai Elche csapatának edzőjeként dolgozó Kubala pályaedzője legyen, pedig akkor már nem volt valami fiatal. Tegyük hozzá, hogy ezt követően Illovszky még egyszer bent tartotta a Vasast edzőként az első osztályban.

A munkán kívül hogyan ápolták a barátságukat Illovszykval?
- Ha Kubala hazajött, első útja mindig Rudi bácsihoz vezetett. Olyankor együtt mentek ide-oda. Például Dunakeszire, de elsősorban a Vasas-pályára. A nyolcvanas, kilencvenes években több interjút is készítettek Kubala Lászlóval, aki viccesen mindig megkérdezte az adott riportert, hogy az látta-e Rudi bácsit, majd megkérte, hogy adja át neki üdvözletét. Szóval azt is fontosnak tartotta, hogy a közvélemény is tudjon az ő és Rudi bácsi közti barátságról.

Hogyan alakult Kubala magyar válogatottsága?
- Nagyon-nagyon akarta, hogy magyar válogatott legyen. A Vasasba is azért jött, mert úgy gondolta, hogy abból a legendás csapatból bekerülhet a nemzeti 11-be. Számára hatalmas csalódás volt, hogy 18 évesen csak a B-válogatottban villoghatott, míg Puskás Ferenc az A-válogatottban szerepelhetett. Híres esemény a magyar futballtörténelemben, hogy évekkel később Kubala utolsó válogatottsága éppen egy botrányba fulladt meccs volt a bolgárok ellen Szófiában, ami után Puskást egy évre eltiltották a válogatottól, Kubala pedig soha többé a közelébe sem kerülhetett. Zűrös időszak volt az.

Összességében megbecsülték őt idehaza?
- 21 évesen, nagy tehetségként érkezett a Vasashoz. Nagyon megfizették. Olyannyira, hogy abból a pénzből Kubala felhúzott egy pesterzsébeti házat, amelyben édesanyja lakott. Úgy élt, mint a legnagyobbak, szórta a pénzt. Később vissza is akarták venni tőle az elköltött vagyont. Haragudott ő Magyarországra, indulat volt benne iránta, főleg amiért 49 és 61 között nem találkozhatott az édesanyjával. Azt is csak Santiago Bernabéu intézte el, hogy találkozhassanak Bécsben. Igaz, hogy Kubala László halála előtt már katalánnak vallotta magát, de valójában soha nem felejtette el, hogy honnan jött.

Véleményed szerint miért van létjogosultsága annak, hogy a Vasas Akadémia Kubala nevét viseli?
- Azért, mert ő Magyarországról érte el a sikert. Az általa befutott karrier erősen kötődik a Vasashoz. Ez volt az a klub, amely segítő kezet nyújtott neki a nehéz időszakban. Az pedig, hogy az Akadémia Illovszky Rudolf mindenkori legjobb barátjának nevét viseli, önmagában is megállja a helyét.