A leányok korosztályos döntőinek sorát az U14-esek zárták az elmúlt hétvégén. A Vasas Akadémia serdülő csapata két győzelemmel és egy vereséggel végzett az A csoport második helyén, így a szombati keresztjáték során a torna egyik nagy esélyesének tartott Győrrel találta szemben magát. A találkozót 63-53-ra nyerte ellenfelünk, Käfer Jázmin 18, Éber Janka pedig 10 pontot szerzett. A vasárnapi bronzmeccsen a DVTK ellen játszottunk, és 62-49-es vereséget szenvedtünk. A legtöbb pontot ismét Käfer szerezte, szám szerint 15-öt, Horváth Réka pedig 14-et.

„Fizikálisan és mentálisan egyaránt igen megterhelő volt a lányok számára, hogy négy nap alatt öt meccset kellett játszaniuk – kezdte értékelését Farkas Fanni, a csapat vezetőedzője. – Ráadásul nagyon izgultak, ismeretlen volt számukra az A döntő légköre, ami így egy igen nehéz feladatnak tűnt. Fő célunk az volt, hogy bejussunk a négy közé és kihozzuk magunkból a maximumot, ami szerintem végül sikerült is. A torna előtt tehát nagyon bíztam benne, hogy ott leszünk az elődöntőben, ahol meg tudjuk lepni azt a Győrt, amelytől a szezon során sajnos kétszer is kikaptunk. Arra alapoztam az optimizmusomat, hogy a lányok rengeteget fejlődtek, miközben úgy gondoltam, hogy együtt semmi sem lehetetlen.”

Farkas Fanni szerint a csapat nagyon sokat fejlődött az elmúlt egy év alatt, ezt mutatja az is, hogy pénteken azt a Szekszárdot verték 91-66 arányban, amelytől évközben még vereséget szenvedtek. Pedig korántsem volt problémamentes a felkészülésük, sérült és beteg kulcsjátékosuk egyaránt volt, igaz a döntőben már szinte mindenkire számíthatott.

„A Győr ellen úgy éreztem, a lányok túlságosan is tisztelték az ellenfelet, nem tudták függetleníteni magukat attól a ténytől, hogy a végig veretlen Csata után, ők voltak a torna legnagyobb esélyesei – részletezte a legjobb négy között történteket Farkas Fanni, aki szerint már azzal is elérték fő céljukat, hogy idáig eljutottak.  – A DVTK elleni bronzmeccset sajnos nagyon rosszul kezdtük, tizenhét pontos hátránnyal zártuk az első negyedet. Ezt követően ugyan szépen visszajöttünk, de a kapaszkodásban nagyon sok energiát emésztett fel, így hiába zárkóztunk fel többször is, a fordítás végül nem sikerült. A diósgyőriek rutinosabbak voltak nálunk, ahogy a győriek is, mindkét csapatban voltak olyan utolsóévesek, akik már tavaly belekóstolhattak az A döntő légkörébe. Ami pedig a fejlődést illeti, ezt leginkább a csapatszellem és a küzdés terén tapasztaltam. S bár a lányok között már az év elején látszott az összhang, akkor ez még inkább a pályán kívül volt rájuk jellemző. A bajnokság során befektetett sok munka azonban a kosárlabdában is közelebb hozta őket egymáshoz, az A döntőre igazi közösséggé kovácsolódtak össze.  A fináléban Kövesdi Lujza lett csapatunk legjobbja, de két magas emberünk, Käfer Jázmin és Horváth Réka is sokat vállalt magára a palánk alatt, a lepattanók szedésében és a pontszerzésben egyaránt kitettek magukért, miközben Éber Janka és Varga Sára nagyszerűen irányította a csapatot. Jakó-Szalai Zita a védekezésben járt élen. De a többieket is dicséret illeti, mindenki hozzátette a maga részét ehhez a negyedik helyezéshez. Lehet, hogy most nem nyertünk érmet, de emberként és kosárlabdázóként egyaránt jó útra léptünk, és megtapasztaltuk, hogy nincs lehetetlen. Csak akarni és küzdeni kell. Ehhez azonban ki kell lépni a komfortzónából, amit idén a lányok többször is megtettek.”

A jelenlegi együttes egyharmada még jövőre is serdülő korú lesz, ők a most szerzett A döntős tapasztalatok birtokában a következő bajnokságban már felkészültebben szállhatnak harcba.

Fotók: BEAC és Vasas Akadémia