TEVA-Vasas-UNIQA – ZF-Eger 11-8 (0-2, 2-2, 5-2, 4-2)
Komjádi-uszoda, 2200 néző. 
Vezette: Németh András, Székely Balázs.

Vasas: Nagy V. – Steinmetz B., Kiss G., Decker, Steinmetz Á. 3, Boskovic 1, Katonás 2, Csere: Brguljan 2, Vámos, Takács B., Vörös 1, Fülöp 1, Fazekas 1.
Edző: Földi László.

Eger: Szécsi – Graham, Hosnyánszky 2, Bundschuh, Seman 1, Biros 2, Bátori 1. Csere: Varga Zs. 1 , Kovács G. 1, Binder, Gerritse, Mezei.
Edző: Gerendás György

Gól emberelőnyből: 14/4. ill. 13/4
Ötméteresből: 1/0, ill. 1/1.
Kipontozódott: Decker Á. ill.: Varga Zs., Kovács G.

Ennél drámaiabb, és számunkra ennél jobban végződő bajnoki döntőt aligha lehetett volna komponálni. Nem gondolnánk, hogy a fiúk direkt veszítettek csütörtökön Egerben, azért, hogy végül hazai medencében ünnepelhessenek, de az tény, hogy már rég láttunk önfeledten fürdőző drukkereket és játékosokat a Komjádi habjaiban. Fantasztikus volt újra átélni mindezt!

Pedig bekezdett az Eger rendesen, az első negyed után 2-0-ra vezettek, ami önmagában nem volt olyan ijesztő, az viszont sokkal inkább, hogy a támadójátékunk igen kapkodó és meddő volt, ráadásul a kapufa sem a mi pártunkat fogta. A második negyed elején aztán nehezen, de megtört a jég, Vörös Viktor lövése átvánszorgott a gólvonalon, majd Drasko Brguljan máris egalizált.
Az Egerben ekkor még volt szufla, a „fejletépős” játék eredményes volt, és a nagyszünetben máris ismét ők vezettek kettővel. Ez a Vasas viszont idén megtanult nyerni azokban a kritikus helyzetekben, amelyeket tavaly általában elbukott.

 Az eddig alig játszó Fülöp Bence például parádés gólt ejtett, a körülbelül fél éve válogatott formában pólózó Katonás egalizált, Steinmetz Ádám szíve meg szinte szó szerint aranyat ért, 6-6 után az ő találatával vezettünk először. Nagy Viktor neve pedig szokás szerint óriási betűkkel kerülhet be a krónikákba.

És innen már nem volt megállás, rengeteg reklamálás és kemény pofon jellemezte a hajrát, de ami a legfontosabb, nem adtuk a vezetést. Sőt, Boskovic is betalált végre, aztán Kiss Gergely dobatott egy gólt Brguljannal, és ekkor már tudtuk, hogy miénk az arany!

11-8-nál járt le az óra a negyedik negyedben, Földi László derekasan küzdött, de végül a vízbe került, ahogy a közönség egy része, és természetesen az összes játékos is. Izzott a csarnok, újra a Vasas lett a magyar bajnok! A mieink ráadásul minden vittek, Nagy Viktor megkapta a Steinmetz János-díjat, majd az egykori remek kapus kisebbik fia, Ádám a bajnoki trófeát is magasba emelte.

Az ünneplés a Komjádiban kezdődött, majd a Folyondár utca kertjében folytatódott, a játékosok felszabadultan örültek együtt a szurkolókkal, de ezt majd a következő napok videóin is láthatjuk. Miho Boskovicsnak máris felajánlottuk, hogy amint felhagy az aktív játékkal, jöhet hivatásos Vasas-szurkolónak, mert olyan átéléssel énekelte a különböző rigmusokat ékes magyar kiejtéssel.

Nagyvárad előtt tehát most diadalmasan megpihentünk, és élvezhetjük egy fantasztikus CSAPAT fantasztikus bajnoki címét. Szép volt, fiúk!