Kezdjük Szilágyi Áronnal, aki ismét egészen elképesztő dolgot vitt végbe a budapesti Gerevich-Kovács-Kárpáti kardvilágkupán.
 
Háromszoros olimpiai bajnok klasszisunk címvédőként vágott neki az egyéni küzdelmeknek, és annak rendje s módja szerint (persze a vívásban ilyen nincs…) viszonylag simán jutott el egészen a fináléig.

Ott pedig következett a napjainkban talán a legnagyobb riválisának számító gerogiai Sandro Bazadze, akivel minden asszója igazi presztízs, egy budapesti vk-döntőben aztán pláne. Ez a mostani csörtéjük pedig külön lapra kívánkozik, és bizony a georgiai fiú sem fog az emlékétől egyhamar szabadulni szerintünk…

Mi pedig nem is szeretnénk!

Áron kevésbé olajozottan kezdett, több tussal is vezetett az ellenfél. És itt azért álljunk meg egy pillanatra, mert 8-5-ös hátránynál odaadott Bazadzénak egy tust, miután a korábbi szituációban ellenfele vétlenül lett büntetőtalálattal sújtva. Már ez ritkán látható, hihetetlenül sportszerű jelenet volt, pláne ilyen téthelyzetben…

Arról nem beszélve, hogy olyat milyen ritkán látni, ami ezután következett…

A georgiai ugyanis 14-10-es vezetésénél készülődött az ünnepléshez, csakhogy Áron elkezdte ledolgozni a hátrányt akkurátusan, hogy aztán 14-14-nél ő támadjon először, majd a BOK-csarnok tetőszerkezete felé ugrohasson…

Megcsinálta! Négytusos hátrányból fordítva nyerte meg a budapesti világkupát… Idén is!

Hogy aztán másnap ezt egy bronzzal is megfejeljék a csapattal. Itt a mieink a németektől kaptak ki nagy csatában az elődöntőben, majd Románia ellen nyerték meg az érmet. Nagyon kellett ehhez is háromszoros olimpiai bajnokunk, aki vasárnap is parádésan vívott.

Áron egyébként az egyéni után úgy fogalmazott, bántotta az előző két rosszul sikerült versenye, így nagyon szeretett volna hazai közönség előtt jól vívni. A négyes döntőtől kezdve lendült bele igazán, a döntőben természetesnek érezte, hogy hátrányban is visszaadja Sandrónak azt a bizonyos tust, 14-10-től pedig bejöttek a megérzései, de egyébként sem adta fel, és hát boldog volt, hogy így sikerült...
 

 
A földgolyó másik felén, Buenos Airesben eközben „kis csúszással” férfi párbajtőr világkupaversenyt rendeztek.

Egyéniben vasasos szempontból pechünk volt, hiszen a 32 között Nagy Dávid és Koch Máté egymással találkozott. Ezúttal előbbi tudott nyerni, és a budapesti gp-hez hasonlóan most is legjobb magyarként bejutott a nyolcba, összességében a hetedik helyen zárt. Máté pedig a 18. lett.

Az igazi extázisra azonban magyar idő szerint vasárnap késő estig várni kellett, hiszen ekkor fejeződött be a csapatverseny, méghozzá egy Magyarország-Venezuela döntővel, miután előtte több komoly meglepetés is történt a nap folyamán.

A mieink ezúttal Siklósi Gergely hiányában az Andrásfi Tibor, Keszthelyi Zsombor, Koch Máté, Nagy Dávid felállásban szerepeltek, vasasos fiaink pedig a csapat élére álltak, és elévülhetetlen érdemeik voltak abban, hogy sorrendben Argentínát, Japánt és Csehországot legyőzve az aranyért vívhattunk.

A döntőben a közönség érthető módon inkább az olimpiai bajnok Ruben Gascon Limardo által vezetett Venezueláért szorított, de ez cseppet sem zavarta a mieinket. A végig kiélezett csatában Koch Máténak volt egy fontos fordítása, hogy aztán Nagy Dávid döntetlen állásnál kössön be az utolsó asszóra, naná, hogy a már említett Limardo ellen…

Dávid azonban nem volt szívbajos (nem szokott az lenni...), szépen vitte be a találatokat, olyannyira, hogy a végén már izgulni sem kellett, és a magyar csapat 32-26-ra diadalmaskodott, egy fantasztikus aranyat szerzve ezzel.

Ennél jobb alaphang nem is kell az olimpiai kvalifikációs időszakra…
 

fotók: hunfencing + Szilágyi Áron Facebook