Nyugodtan mondható, hogy az elmúlt évtizedek során kiérdemelte a "Vasas dokija" állandó jelzőt Dr. Lejkó Dezső, aki ötven éve dolgozik klubunknál.

A ma 80 éves sebész-főorvos szakterületei az általános sebészet, a traumatológia és a sportorvostan, 1973-ban pedig nagy lehetőséget kapott a Vasasnál. Erről így mesélt egy korábbi beszélgetésünk során:

"Annak idején, fiatal sebészként a Sportkórházban dolgoztam már pár éve, amikor egyszer Árky Nándor, aki akkoriban talán a rendelőintézet vezetője is volt, és valamiért szeretett engem, megkeresett. Elmondta, hogy rengeteg teendőjét egyre nehezebb egymással összeegyeztetnie, és mit szólnék, ha beajánlana maga helyett a Vasas futballcsapatához. Hát mit szóltam volna? Nem könnyű manapság elképzelni, hogy milyen presztízse volt abban az időben egy ilyen ajánlatnak. 1973 elején, harmincévesen így kerültem a Fáy utcába, ahol akkor Baróti Lajos bácsi volt az edző, február, március során már a Magyar Népköztársasági Kupában menetelt a csapat, május elsején pedig a Népstadionban kupagyőztesek lettünk. Váradi Béla három gólt lőtt a Honvédnak."

És hogy milyen volt a nagyságok közé csöppenni?

"A Vasasnál mindig is baráti légkör uralkodott, az edzők és az csapat körül dolgozó többi szakember mindig is nagyon jól kijött egymással. Egyértelmű, hogy „jó társaságba” kerültem, nem volt nehéz dolgom. Amint már említettem, idekerülésemkor éppen Baróti Lajos volt a csapat edzője, akinek elképesztő tekintélye volt. Alig több mint egy évet dolgoztunk együtt, de a nagy korkülönbség ellenére is olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy még élete utolsó éveiben is többször fogadott, rendkívül megtisztelő a számomra, hogy a barátjának tartott. De hát a többiek is, Illovszky Rudi bácsitól kezdve Mészöly Kálmánon, Bundzsák Dezsőn, dr. Puskás Lajoson, Genzwein Ferin, Tóth Bálinton át egészen Gellei Imréig, vagy éppen Komjáti Bandiig mind-mind fajsúlyos emberek, igazi egyéniségek voltak, akikkel azt hiszem jól kijöttem."

A történet pedig azóta is tart, hiszen a doki hihetetlen energiával, még a nyolcvanadik évében is aktív, jelenleg is ő a Vasas FC csapatorvosa, és néhány röviebb kitérőt leszámítva piros-kék labdarúgók generációit segítette orvosként. 

A mindig nyugodt úriember hatását keltő Lejkó doktor arról is mesélt korábban, hogy mennyire tud tűzbe jönni a kispadon:

"Az természetes emberi dolog, hogy akikkel együtt dolgozom, azokért szorítok amikor teljesíteniük kell, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek, nem voltak fokozatok. Amikor egységes, családias a környezet a csapat körül, ráadásul jó meccset látok, természetes, hogy magával ragadnak az események, de bizony voltak olyan találkozók is a Vasas története során, amikor arra gondoltam: Úristen mit keresnek ezek piros-kék mezben?"
 

Mi mást is kívánhatnánk mi a nyolcvanadikra: minél több további aktív vasasos évet, Dr. Lejkó Dezsőnek!