Vasárnap reggel érkezett a hír: pár nap leforgása alatt ismét egy kiemelkedő legendával lett szegényebb és szürkébb a Vasas család...

Elhunyt Dr. Csapó Gábor, a mindenki által csak Dudiként ismert pólólegendánk.

Több mint pólólegendánk...

Mert ha Mészöly Kálmánról néhány napja azt írtuk, hogy a pályán és azon kívül is kiemelkedő, színes egyénisége volt a Vasas családnak, akkor ugyanez maximálisan elmondható a másik nagy bohémról, Csapó Dudiról is.

Csapó Gábor 1950. szeptember 20-án született Budapesten, játékosként 1973 és 1984 között, az aranykorban erősítette vízilabdacsapatunkat, meghatározó klasszisként.

- Amikor Angyalföldre érkeztem hetedik volt a csapat, majd második és utána végig első. Ebben nagy részem volt, de ne feledkezzünk meg Rusoránról minden idők legjobb edzőjéről, és Faragó Tomiról sem. Utóbbi individuumként jobb volt nálam. A csapatban viszont én voltam a hatékonyabb, ő nem szeretett verekedni. De hát zseni volt, s ezáltal ő volt az igazi attrakció. Talán kicsit túlzónak tűnhet a megfogalmazás, de a Vasas számunkra hitvallás volt. Hegyi Iván nagyszerűen írta meg egyszer, hogy azért is válhattunk olyan népszerűvé, mert akkoriban még volt jó foci. A szombat-vasárnapi fordulókban összegyűlt több tizezer ember a meccsek előtt, után és a szünetekben többnyire rólunk beszélt. Miről másról is diskurálhattak volna, hiszen Csapó és Faragó mindent nyertek. A legnagyobb elismerés éppen ezért az volt a számunkra, hogy a Fradi – ami nélkül nincs itthon labdajáték – közönsége minket sohasem kezdett ki. Nem voltunk zöld-fehérek, mégis azt mondták a teljesítményünkre, hogy ez igen. -  mesélte nekünk a hetvenedik születésnapján.

A BEK-győztes Vasas, az álló sor jobbszélén Csapó Gáborral

Pólós eredménysora páratlan: olimpiai, világ-, és kétszeres Európa-bajnok, Világkupa-győztes, háromszoros vb-, és egyszeres Eb-ezüstérmes, kétszeres BEK-győztes, kilencszeres magyar bajnok, kétszeres Magyar Kupa-győztes.

Az első, 1973-ban Belgrádban rendezett világbajnokságon győztes magyar vízilabda  válogatott „csodafegyverének minősült – a döntőben a szovjeteknek az öt magyar találatból hármat vállalt –, akit Gyarmati Dezső, a München után hivatalba lépett kapitány hívott be a válogatottba. Ez a lehető legjobb húzásnak bizonyult, ugyanis az akkor 23 éves, rendkívül jó fizikai adottságokkal rendelkező, kiválóan úszó Csapó újoncként bizony főszereplővé lépett elő.

Pályafutásának csúcsát Montreal, a győztes olimpia jelentette. Több mint másfél évtizeden át, összesen 272 alkalommal szerepelt a válogatottban. Tagja volt a Bécsben, és Jönköppingben rendezett Eb-nyertes csapatnak is. 

Klubunk aranygyűrűvel kitüntett kiválósága az aktív sportolást 1986-ban fejezte be, míg a válogatottól egy 1993-ban lejátszott világválogatott elleni mérkőzésen vonult vissza. 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába. A civil életben jogi diplomát szerzett. 1994-ben Faragó Tamással Budapesten vízilabda-iskolát nyitott, pólósgenerációk sokaságát nevelték fel, a Vasas SC-vel is partnerségben. 
 

Csapó Gáborra a november 30-án, szerdán 20 órakor kezdődő A-Híd VasasPlaket-Crvena Zvezda Eurokupa-meccs előtt csendes gyertyagyújtással emlékezünk a Komjádi-uszodánál.