81 éves korában elhunyt Mészöly Kálmán, a Vasas labdarúgásának egyik legkiemelkedőbb alakja. Életműdíjas legendánkat klubunk saját halottjának tekinti és az egész Vasas család gyászolja.
A Vasas Sport Club egyik legnagyobb legendája hunyt el hétfőn este, Mészöly Kálmánt nemcsak a Vasas család, hanem az egész magyar sportvilág gyászolja.
Nyugodtan kimondható, hogy ő volt az egyetemes labdarúgó-história legnagyszerűbb védőjátékosainak egyike: már huszonegy éves korában, az 1962-es chilei világbajnokságon Szőke Sziklának nevezték el, majd huszonhárom esztendősen a jugoszlávok ellen Belgrádban 7:2-re győztes Európa-válogatottban szerepelt.
Az 1941. július 16-án született Mészöly Kálmán 1972-ben, Uwe Seeler búcsúmeccsén, Hamburgban is játszott az Európa-válogatottban, míg 1971-ben, Lev Jasin búcsúmérkőzésén, Moszkvában, valamint 1972-ben, a Crvena Zvezda ellen, Belgrádban a Világválogatott tagjaként lépett pályára.
A magyar nemzeti együttesben 1961 és 1971 között 61-szer – valamennyi Vasas-labdarúgó közül a legtöbbször – szerepelt, és ugyancsak 61 alkalommal irányította a válogatottat szövetségi kapitányként. Utóbbi minőségében kijuttatta a címeres mezes csapatot az 1982-es világbajnokságra. (Volt Törökország szövetségi kapitánya is, 1985-ben.)
Játékosként két vb-n szerepelt, az 1966-os tornán a brazilok elleni 3:1 hősei közé tartozott, sőt ő szerezte (tizenegyesből) a fenomenálisan futballozó magyar csapat harmadik gólját. Harmadik világbajnokságán a marseille-i kudarc miatt nem vehetett részt; a francia kikötővárosban hangzott el emblematikus mondása: „A mi időnk lejárt". Talán e nyilatkozat is szerepet játszott abban, hogy – máig megfejthetetlenül – harmincegy évesen visszavonultatták legjobb barátjával, Farkas Jánossal együtt.
Búcsúmérkőzésén, amelyet Farkassal és Ihász Kálmánnal együtt tartott, gombostűt sem lehetett leejteni a Fáy utcában egy hideg februári napon, amikor a Vasas az öregfiúk válogatottjával találkozott.
A tömeg sok mindenre emlékezhetett: az extraklasszis Mészöly 279 bajnoki mérkőzésen futballozott a Vasasban, négyszer nyert bajnoki címet (1961-ben, 1962-ben, 1965-ben és 1966-ban, az utóbbi alkalommal veretlenül), továbbá háromszor Közép-európai Kupát (1962-ben, 1965-ben és 1970-ben).
Ifjúsági Európa-bajnok volt 1960-ban, aztán ifjú törzsgárdistája az 1964-es felnőtt Eb bronzérméig jutó válogatottnak (a harmadik hely minden idők legkiválóbb magyar szereplése a kontinenstornán).
Az 1972-es Európa-bajnokság selejtezőin is játszott; az utóbbi viadalon negyedik lett a nemzeti együttes.
Edzőként négy különböző időszakban dirigálta a Vasas első csapatát, legjobb eredménye az 1980-as harmadik helyezés volt. A válogatott szakvezetőjeként „otthon" köszönt el: utolsó kapitányi fellépésén (1995 novemberében) a Fáy utcában nyert 1-0-ra Izland ellen a címeres mezes csapat. Ám leginkább eredendő játékintelligenciáját, finom technikáját és kiemelkedő fejjátékát emlegetik majd, amíg futball lesz a világon...
(Részletek Hegyi Iván klubunk honlapjára írt Mészöly-életrajzából)
"Mészöly Kálmán megkérdőjelezhetetlenül klubunk legnagyobb ikonjai közé tartozik, a neve összeforrott a Vasas labdarúgásáéval. Az 1960-as években ők tették világszinten is ismertté az egyesületet. Bár tudjuk, hogy ez az élet rendje, mégis nagyon fájó, hogy egyre kevesebben maradnak közöttünk ebből az aranygenerációból. Kálmán óriási egyéniség volt, különösen jó szívvel emlékszem vissza az utolsó találkozásaink közül arra, amikor elvittük neki a Hexagonál-kupát az otthonába és az új Illovszky-stadion felejthetetlen megnyitójára, amelyen még ő is ott lehetett. A Vasas család nevében ezúton is őszinte részvétünket kívánjuk Bardi Gyöngyinek, Kálmán feleségének, korábbi kiváló röplabdázónknak, aki az utolsó pillanatig példamutatóan állt férje mellett, valamint fiainak, Gézának és Kálmánnak, illetve az egész Mészöly-családnak."
A Szőke Sziklával élete utolsó éveiben is aktív kapcsolatot ápolt az anyaegyesület, köszönhetően elsősorban feleségének, a Vasas egykori kiváló röplabdázójának, Bardi Gyöngyinek, és fiának, a piros-kék színekhez szintén ezer szállal kötődő Mészöly Gézának.
Emlékezetes momentum volt, amikor Mészöly Kálmán az épülő Illovszky-stadionban járt, amelyben szektort neveztünk el róla.
Ugyanígy nehezen felejthető pillanatok voltak, amikor az évtizedek után előkerülő legendás Hexagonál-serleg "első útja" Mészöly Kálmán otthonába vezetett, hogy ott aztán első kézből halljuk a nagy sztorikat a chilei diadalról.
És Mészöly Kálmán személyesen élhette át az új Illovszky-stadion avatóját, tavaly nyáron pedig a Vasas család széles körben köszönthette őt a 80. születésnapján.
És bár aggasztó hírek érkeztek időről időre róla, többször kórházba került, de idáig, ahogy a pályán is anno, mindig ő nyerte a csatákat...
2022. november 21-én azonban örökre megpihent, így mostantól már csak az emlékek maradnak, abból viszont rengeteg, Mészöly Kálmán kapcsán ugyanis nemcsak üres frázis, hogy sosem feledjük...
Nyugodj békében, Szőke Szikla!
