Pedig a Vasas tehetsége, az előző idényére sem lehetett panasszal, hiszen részt vehetett pályafutása első téli olimpiáján, itthon pedig a negyvenedik magyar bajnoki címét is megnyerte. Mégis más lesz ez az új szezon, hiszen a 20 éves sportoló életében egymást érték a változások az elmúlt hónapokban.

A legfontosabb természetesen a sikeres érettségi vizsga volt, hiszen mostantól a síelésen kívül semmi másra nem kell figyelnie. Persze az általa kitűzött célokat sem lehetne maximális koncentráció nélkül megvalósítani, Zita ugyanis a felnőtt világkupa-sorozat legjobb harminc női versenyzője, vagyis a pontszerzők közé szeretne bekerülni. Utolsó ifjúsági világbajnokságán pedig egy nagyon jót menni, és dobogóra állni.

Zita nemcsak edzőteremben, de a szabadban is sokat kondizott 

„Igazi felszabadulásként éltem meg az érettségit, elsősorban azért, mert így a síelés kerülhetett a mindennapjaim középpontjába – mesélt honlapunknak a mögötte álló igen mozgalmas hónapokról Tóth Zita. – Azonnal bele is vetettem magam a szárazföldi edzésekbe, soha ilyen jól még nem sikerült az erőnléti alapozás, mint idén nyáron. Két éve dolgozom egy svájci edzővel, tőle kapom a programot. Mivel Ausztriában, éppen a határ túloldalán él, ezért két hetente Sopronban találkoztunk, ilyenkor személyesen is ellenőrizte a fejlődésemet. Úgy érzem, tavaly még nem voltam elég érett ahhoz, hogy az ideihez hasonló motiváltsággal és precizitással végezzem a gyakorlatokat, és a visszajelzéseim sem voltak még tökéletesek. Az elmúlt nyáron azonban fejben is felnőttem a feladathoz, s ennek köszönhetően a kettőnk közötti kommunikáció is felpörgött. A komoly szakmai munkához pedig ez egy elengedhetetlen feltétel.”

Zita pontosan tudja, milyen fontos egy síelő számára, hogy tetőtől talpig tökéletes formában legyen. A hatalmas lejtőkön, óriási sebességgel száguldó sportolókra különböző irányokból érkező, igen nagy erők hatnak, ezért kell minden apró izmot alaposan felkészíteni az extrém igénybevételre. A has, a hát, az oldalak pontosan úgy dolgoznak, mint a kezek és a lábak. A Vasas fiatalja azonban nemcsak az eredményesség érdekében, és a sérülések elkerülése miatt vállalta idén nyáron a különösen alapos felkészülést:

„Szerintem ez az a terület, amelyen nemcsak utolérhetjük, de akár túl is szárnyalhatjuk a síelésben meghatározónak tartott nemzetek versenyzőit, akik ideális körülmények között, sokat gyakorolhatnak havon. A mi lehetőségeink szerényebbek, de kitartással és elszántsággal, hosszútávon pótolhatjuk a hiányzó lehetőségeket. Nekem most óriási önbizalmat is adott a jól végzett munka tudata, ezért várom olyan izgatottan a rajtot. Nem is sajnálom, hogy a szárazföldi edzésekre fókuszáltam a nyáron. Az európai gleccserek közül kevés volt nyitva, ezért azok nagyon drágák lettek, és a dél-amerikai utazást sem vállaltuk. Augusztus végén, egy német fedett pályás sícentrumban tudtam először igazán technikázni, s ezek a tapasztalatok megerősítettek az érzéseimben. Ezt követően, október elején, Tirolban gyakoroltunk, s bár Wittenburgban már éreztem a stabilitást, Pitztalon a szlalom is nagyon jól összeállt, az óriás-műlesiklásom pedig biztatóan alakult. A kirobbanó erőnek köszönhetően a technikai dolgokat is könnyebb volt rendezni és összerakni.”

A fiatal síelő életében azonban két héttel ezelőtt következett be a legnagyobb változás. Innsbruckba tette át főhadiszállását, s egy izlandi sporttársnőjével közösen bérelt lakásban lakik. S bár a családjához igen erős szálakkal kötődő Tóth Zitának nagyon hiányoznak az itthoniak, mégis élvezi az önállóságot és örömmel tervezi, szervezi a mindennapjait. Lakótársnőjével szerencsére tökéletesen megértik egymást, hiszen mind a ketten pontosan ugyanazt a célt tűzték ki maguk elé. Minél előbb berobbanni a női alpesi síelők élvonalába. Ezért pedig az áldozatokat sem sajnálják, amelyeket közösen elviselni mindig könnyebb, mint egyedül.

Borítókép: Vasas Attila

Igazi rönksúlyokkal is dolgozott a hegyi edzőtáborokban